197123. lajstromszámú szabadalom • Önzáró, lapos bilincsszalag
1 197123 2 A találmány tárgya önzáró, lapos bilincsszalag, amelynek egyik oldala teljes szélességében fogazással, az egyik vége ék alakú résszel, másik végén pedig zárófejjel van ellátva, amelyben bilincsszalag áthúzását biztosító nyílás, előnyösen párhuzamosan van kiképezve. A találmány szerinti önzáró, lapos bilincsszalag hajlékony műanyagból készül és elektrotechnikai elosztóberendezésekben, vezetéktartókon kábelek, vezetékek, továbbá pneumatikus elosztóberendezésekben csövek összefogására és rögzítésére használatos. Elosztóberendezésekben a vezetékek, kábeltartókon és más egyéb létesítményeknél a kábelek eddig ismeretes rögzítésére és összekötésére poliamidszálat, valamint rögzítőcsavarokat felvevő, meghatározott osztástávú nyílásokkal ellátott bilincsszalagot használnak. Az első eljárás igen munkaigényes, ntíg a másodiknál — az egyes esetektől függően — a kötés szilárdságát a nyílások osztástávolsága határozza meg. Ismeretes még rögzítőbilincs a 187 817 sz. HU szabadalmi leírásból, amelynek lényege, hogy a szorítószalag az általa képzett hurok belső oldali felületén fogazással van ellátva, a rögzítőnyelv pedig a szorítószalagot a zárójárom szorítószalagot befogadó nyílásának vezetőfelületére feszítő, a szorítószalag fűrészfogas fogazásába illő rögzítőfogazással van kiképezve, mimellett a rögzítőnyelv szabad vége nyitónyúlványként van kialakítva. A megoldás hiányossága, hogy a zárójárom terjedelmes méretű a nyomó-igénybevétele következtében, így az nagy helyet foglal el, a rögzítőnyelv önmagától is könnyen kioldódhat, pl. többszöri hajtogatása hatására, tehát nem biztosít stabil kötést, a rögzítőnyelv elhelyezkedése folytán csak korlátozott fogalakkal alakítható ki, amely nem biztosít önzárást, gyártása költséges, így gazdaságtalan. Ismeretesek még bilincsszalagok, amelyek átmenőfej belsejében elrendezett szeggel tartós kötést biztosítanak. Ismeretesek még lapos kötőszalagok is, amelyeknél a zárófej belsejében elrendezett acélnyelv, vagy pedig kötőszalagéval azonos anyagból kiképzett fog útján zár van kialakítva. Ismeretesek fogazással ellátott lapos szalagok, ahol a zárófej belső oldalán kapcsolódó fogazás van kiképezve, amellyel szemben a zárófejben összekapcsolásnál a szalagot rugalmassá tevő négyszögletes nyílás van kialakítva. Ezen szalagok hiányossága, hogy a létrehozott kötés nem, vagy adott esetben csak nehézkesen oldható. Ezen bilincsszalagok legtöbbjénél a zárófejben kiképzett nyílás merőleges a szalagra, ennek következtében a kötés létrehozása után a teljes zárófej az összekötött tárgyak kerületén kívül helyezkedik el. Vannak olyan kiviteli alakok is a bilincsszalagok tekintetében, ahol a szalag áthúzását biztosító nyílás a szalaggal párli uzamosan van kiképezve, viszont a már áthúzott szalag olyan irányt vesz fel, hogy a kötés létrehozása után úgy a zárófej, mint a bilincsszalag szabad vége teljes terjedelmében a kialakult hurkon (fülecsen) kívül helyezkedik el. Ezen hiányosságok gyakran lehetetlenné teszik azt, hogy az ilyen bilincsszalagokat a gyakorlatban alkalmazzák. A zárófejek terjedelmes kialakításúak, különösfen azon bilincsszalagoknál, amelyeknél fog van kiképezve. I lasonló helyzet fordul elő azoknál a bilincsszalagoknál is, amelyeknél a zárófej belsejében igyekeznek kibillenthető fogas zárat kialakítani. Az ilyen bilincsszalagok hiányossága az, hogy a zár lényegesen kisebb, mint maga a bilincsszalag. Szerkezeti adottságokból kifolyólag a zárófej belsejében a fog csak keskenyebbre alakítható ki, mint a bilincsszalag szélessége. Ezzel kapcsolatos, hogy magán a bilincsszalagon kiképzett fogazás szélessége a fogéval azonos. Az ilyen zár a gyakorlatban nem alakítható ki önzáróan, mivel lehetetlenség a szalagon a fogazást negatív lejtésű homlokszéllel, azaz átmetszéssel kiképezni. Az ilyen szalagok további hiányossága még, hogy nem gyárthatók kisebb méretben igényesebb követelményeket kielégítő rögzítési célra, mivel vagy a zárófej túl nagy, s az ilyen szalagot pedig nem lehet használni, vagy pedig a zárófej foga már nem képes betölteni funkcióját, mivel kicsik a méretei. Elektromos, esetleg pneumatikus létesítményekben történő ellenőrzések, javítások és utólagos telepítések alkalmával a legfontosabb követelmények egyike elsősorban az, hogy a javításokat gyorsan, megbízhatóan és egyszerűen lehessen elvégezni. Az ilyen létesítményekben az említett bilincsszalagok alkalmazása vezeték-, kábel-, vagy pedig csőkötegek kialakítására komoly hiányosságot jelent, hiszen ezek javításnál nem könnyen hozzáférhetőek. Az ilyen típusú rögzítés, vagy kötegkialakítás tekintetében a beavatkozások gyakran azzal járnak, hogy a bilincsszalagokat el kell távolítani és újjal kell helyettesíteni, adott esetben pedig komoly mértékű időráfordítással kell számolni a létesítmények javítása és a berendezések kialakítása vonatkozásában a bilincsszalag nehézkes szétszerelhetősége miatt. A találmány célja a fenti hiányosságok kiküszöbölése, tehát szerelést, javítást, valamint ellenőrzést megkönnyítő, egyszerűsítő és meggyorsító bilincsszalag kialakítása gazdaságosan. A kitűzött feladatot a bevezetőben említett önzáró, lapos bilincsszalagnál úgy oldottuk meg a találmány szerint, hogy a bilincsszalag fogazása átmetszéssel van kialakítva és a zárófej pedig kinyúló nyelvvel van ellátva, amelynek a bilincsszalag felé néző oldalán előbbi fogazáshoz záródóan kapcsolódó, a zárófejen kívül elhelyezett fogazása szintén átmetszéssel van kialakítva. Előnyös az olyan kiviteli alak, amelynél a zárófej legfeljebb 60° szögben ferde homlokoldallal van kialakítva. Célszerű az olyan kiviteli alak, amelynél a nyelv és a rajzon kialakított kapcsolódó fogazás, amely legalább három foggal van kiképezve, a lapos bilincsszalaggal azonos szélességűre van kialakítva. Lehetséges az olyan kiviteli alak is, amelynél a nyelv a lapos bilincsszalag felülete irányában 5’— 45” dőlésszög alatt van kialakítva. Előnyös az olyan kiviteli alak, amelynél a nyelv 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
