197036. lajstromszámú szabadalom • Vízszintes felületen is alkalmazható, a felület mozgását követő bevonó-, tömítő- és vízszigetelő kompozíció
... 1 197036 2 A találmány tárgya vízszintes felületen is alkalmazható bevonó, tömító és szigeteld készítmény. Ismeretes, hogy vízszintes felületen is alkalmazható, fokozottan rugalmas, jól tapadó bevonó, szigeteld és tömftd készítmények iránt jelentős felhasználási igény van. Tetdbevonatok és szigetelések készítése a hagyományos technológiával (kátránypapír, felhevített bitumen vagy bitumenoldat) gazdaságtalan, nagy éldmunka-ráfordítást igényel, emellett a munkavégzés kellemetlen, nehézkes és nem termelékeny. Az így eldállított bevonatok mindsége nem elégíti ki az egyre fokozódó műszaki követelményeket. A kivitelezési technológia nehézségét még fokozza, hogy ezek az anyagok többnyire tűz- és robbanásveszélyesek, a forró bitumen vagy kátrányoldattal történd kivitelezés pedig balesetveszélyes. A tömítd és szigeteld bevonatokkal szemben az építdipari technológiák fejlddésével egyre újabb minőségi elvárások és igények is felmerülnek. Ilyen a paneles épületek paneljeinek érintkezési élein jelentkező tömítetlenségek vízzáró szigetelése, ami egyszerű technológiával, egyértelműen kielégítő módon eddig még nem volt megoldva. Jelentős továbbá a járműipar igénye gumitömítések és szigetelések, karosszérialemezek és érintkezési felületek, rések, üveg—gumi érintkezési felületek, alvázfelületek és karosszériaüregek bevonására, illetve tömítésére alkalmas környezetbarát, nem tűzveszélyes, egyszerűen felhordható készítmények iránt. A találmány célkitűzése lehetőleg alacsony anyagköltséggel a fenti igényeket egyértelműen kielégítő, egyszerűen felhordható, tűz- és balesetveszélyes alkalmazási technológiát nem igénylő, jó minőségű készítmény kidolgozása. Ismeretes, hogy alkalmazástechnológiáikig a szerves oldószert nem tartalmazó készítmények a legveszélytelenebbek, felhasználásuk során ezek alig igényelnek biztonságtechnikai rendszabályokat. Ezért kötőanyagként a találmány céljaira elsősorban olyan, sztirol-akrilát, akrilsav, sztirol-akrilsav kopolimereket tartalmazó műgyantaféleségek jöhetnek számításba, amelyek vizes diszperzió formában hozzáférhetőek, és a belőlük kialakított bevonatok eleve rugalmasak, nyűlóképességük megfeleld. A Lakk és festék zsebkönyv, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1982. 541—543. oldalain vizes, akrilát kopolimer alapú diszperziós készítményeket írnak le falfestékként. A C. A. 91. 6557 n referátum vizes akrilát-emulzióból, titán-dioxidból, kalcium-karbonátból és célszerűen megválasztott adalékanyagból vakolt felületre alkalmas bevonóanyagot ismertet. A C. A. 96. 144 664 z referátum akrilsav-metil-metakrilát kopolimerbdl, butil-karbitolacetátból, metilcellulózból, csillámpala-őrleménybdl előállított bevonó kompozíciót ír le. Egyéb rugalmas gyantatípusok a sztirol-butadién, sztirol-akrilát, akrilnitril-butadién gyanták, illetőleg ezek vizes diszperziói. Ezek az anyagok azonban számos jó tulajdonságuk mellett hátrányos tulajdonsággal is rendelkeznek, és ezért nem kiclégítőek az említett felhasználási területeken. Az említett anyagok közül egyesek jó nyúlási tulajdonságuk mellett nem hidegállóak, vagy tapadóképességük nem egyformán kielégítő a különféle, eltérő szerkezeti anyagokhoz (fém, fa, beton, tégla, kátránypapír stb.). Egyes típusok időjárás-állósága nem jó, vagy túlzottan lágyak stb. Ismeretes az is, hogy a bevonószerekbe a bevonat színezése érdekében pigmentet adagolnak, az időjárás-állóság, páradiffúzió képesség és egyéb tulajdonság érdekében pedig a kötőanyag mellett a megfelelő mennyiségű töltőanyagok alkalmazása is feltétlenül szükséges. Ezek a töltőanyagok a bevonati film rugalmasságát, nyúlási képességét, öregedésállóságát, a műgyantafilm eredeti rugalmasságához, nyúlásához viszonyítva alaposan lerontják. Jelenlétük a bevonószerben mégis elengedhetetlenül szükséges, mert megfelelő vastagságú bevonatot töltőanyag nélkül elérni nem lehet. Egy bevonat vagy film rugalmasságát nemzetközileg elfogadott módon, az Erichsen-módszerrel mérik (MSZ 9640/5). Ez úgy történik, hogy a bevonatot megfelelő rétegvastagságban egy rugalmas hordozóra viszik fel, majd ezt egy tengely, úgynevezett „tüske” köré csavarják. Minél kisebb átmérőjű tengely köré sikerül a bevonatot felcsavami anélkül, hogy az megrepedne, annál nagyobb a ruplmasság. Mérőszámként a tüske átmérőjét adják meg. Azt tapasztaltuk, hogy olyan bevonatot eredményező bevonószer összeállítása érdekében, amely — különféle szerkezeti anyagokhoz jól tapad, — jó nyúlási szilárdságú és rugalmas, de nem túl lágy, — időjárás-állósága jó, — páradifrúziós értéke kielégíti az építőipari alkalmazás előírását, — vízzáró és vízlepergető, továbbá jó kopásállóságé speciális kombinációra van szükség. Kísérleteink során mind a műgyanta komponenst, mind pedig a töltőanyagot illetően sikerült előre nem várt módon előnyös kombinációt kidolgozni. A találmány szerinti kötőanyag-kombinációban az alkalmazott polimerek előnyös tulajdonságai nemcsak összegződnek, hanem fokozódnak is, és ebben a rendszerben a töltőanyagok ismert hátrányos hatása nem, vagy lényegesen tompítva jelentkezik, melynek eredményeként rugalmas, jó nyúlási képességű és koptató szilárdságú, adott esetben cementtel is kombinálható, az előzőekben felsorolt területekre alkalmas bevonatot nyerünk. Arra a tapasztalatra jutottunk, hogy a találmány célkitűzését elérjük, ha egy olyan alapmasszát készítünk, amely az alábbiakban felsorolt komponenseket tartalmazza: a) műgyanta komponens: nedvesítőszcrrel adalékolt sztirol/akrilsav-(l-8 szénatomos a!ifás)-észtcr kopolimer poliakrilsav, akri!sav-(l-8 szénatomos alifás)-észterek (butil, -etil, -metil stb. monomerek) kopolimeije, vinilacetát-etilén kopolimer, vinilacetát-vinil-klorid-etilén terpolimer, polietiléngyanták kombinációja, vizes diszperzió formájában. A kötőanyag-kombináció műszaki előnye az általa elérhető jelentős haladás, hogy az akrilsav-észter jelenléte cementállóvá teszi a rendszert, az etilénpoli-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
