197008. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hexahidro-8-hidroxi-2,6-metano-2H-kinolizin-3(4H)-on származékok előállítására
197 008 12 10. példa 1 g 5-meti!-indol 20 ml vízmentes éterben készült oldatához 0°C-on, lassan 0,76 ml oxalil-kloridot adunk. A keletkezett csapadékot kiszűrjük, 80 °C-on megszárítva 5 - metil - 3 - indolil - glioxilil - kloridot kapunk. 205 mg vízmentes ezüst-tetrafluoroborát 10 ml vízmentes nitroetánban készült oldalát keverés közben 282,5 mgendo - hexahidro - 8 - hidroxi - 2,6 - melano - 2H - kinolizin - 3(4H) - on - tetrafluoroborát (amelyet ügy kapunk, hogy a szabad amint egy ekvivalens tetrafluoro-bórsawal kezeljük) 10 ml vízmentes nitroetánban készült oldatával kezeljük, szobahőmérsékleten. 233 mg 5 - metil - 3 - indolil - glioxilil - klorid 10 ml vízmentes nitroetánban készült ol datát adjuk hozzá lassan és az elegyet egy éjszakán át szobahőmérsékleten ke ve íj ük. Ezután 101 mgtrietilamint adunk hozzá, az oldatot szűrjük és a nitroetánt elpárologtatjuk. A maradék 15 ml vízben készült oldatát telített vizes kálium-karbonát oldattal kezeljük és a felszabadult olajat eíil-acetátos extrahálással elkülönítjük. Az etil-acetátos oldatot néhányszor mossuk vízzel, majd vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot metilén-kloriddal és éteres hidrogén-kíoriddal kezeljük, a szilárd anyagot kiszűrjük, majd 2-propano!ből átkristályosítjuk: így endo - hexahidro - 8 - (5 - metil - 3 - indolil - karboniloxi) - 2,6 - metano - 2H - kinolizin - 3(4H) - on bidrokloridot kapunk. Az előbb leírt eljárást ismételve, de az 5-metilindol helyett a megfelelő szubsztituált indol-származékot használva, a következő vegyületekeí kapjuk: endo - hexahidro - 8 - (5 - klór - 3 - indolil - karboniloxi) - 2,6 - metano - 2H - kinolizin - 3(4H) - on, - hidroklorid, olvadáspontja körülbelül 317—320 °C (bomlással) etanolbó! valő átkristályosíiás után, endo - hexahidro - 8 - (5 - ciano - 3 - indolil - karboniloxi) - 2,6 - metano - 2H - kinolizin - 3(4H) - on, - hidroklorid, olvadáspontja 304—305 ”C (bomlással) etanoiból való átkristályosítás után, endo - hexahidro - 8 - (5 - metoxi - 3 - indolil - karboniloxi) - 2,6 - metano - 2H - kinolizin - 3(4H) - on, - hidroklorid, olvadáspontja körülbelül 303 °C (bomlással) izopropanolbói való átkristályosítás után. 11 11. példa Dimetil-amint (40%-os vizes oldat, 0,68 g) és formaldehidet (30%-os vizes oldat, 0,49 g) adunk 1,25 g endo - hexahidro - 8 - (3,5 - dimetil - tenzoiloxi) - 2,6- metano - 2H - kinolizin - 3(4H) - on, 4 ml etanol és 2 ml víz elegyében készült oldatához. A reakcióelegyet keverés közben 16 órán át 70—75 °C hőmérsékletre melegítve tartjuk, majd koncentráljuk. 50 ml toluolt adunk hozzá és az elegyet 110'C-on bepároljuk. Az endo - hexahidro - 8 - (3,5 - dimetil - bcnzoiloxi) - 4 - metilén - 2,6 metano - 2H - kinolizin - 3(411)- ont, tartalmazó maradék 30 ml etanolban készült oldatát hidrogénezzük szobahőmérsékleten, atmoszférikus nyomáson, 0,2 g platina-oxid (Adams katalizátor) jelenlétében, 1 óra alatt 1 ekvivalens hidrogén abszorbeálódik. Az elegyből a katalizátort kiszűíjük, az etanolt elpárologtatjuk és a maradékot egy ekvivalens vizes hidrogén-íluotbórsavval kezeljük. A vizes oldat bepárlása után kristályos maradékot kapunk, amelyet etanoiból átkristályosftva endo - hexahidro - 8 - (3,5 - dimetil - benzoniloxi) 4 - metil - 2,6 - metano - 2H - kinolizin - 3(4H) - on - tetrafluoroborátot kapunk, melynek olvadáspontja 270—275 °C. 12. példa 1,42 g endo - hexahidro - 8 - (3 - indolil - karboniloxi) - 2,6 - metano - 2H - kinolizin - 3(4H) - on 5 ml etanolban készült oldatát tetrafluoro-bórsawal (0,64 f , 60% -os vizes oklat) kezeljük és az elegyet bcpárolva 1,8 g endo - hexahdiro - 8 - (3 - indolil - karboniloxi) - 2,6 - metano - 2H - kinolizin - 3(4H) - on tetrailuoro - borátot kapunk. A fenti 1,8 g só 30 ml vízmentes nitroetánban készült szuszpenziőját keverés közben 3 ml propán - 1,3 - ditioüal és csepp bór-trifluorid-éterátta! kezeljük és a reaciőelegyet egy északán át szobahőmérsékleten keverjük. A nitroetánt elpárologtatjuk és a maradékot éterrel trituráljuk. A szilárd terméket kiszűrjük, néhányszor mossuk éterrel, 25 ml vízzel, 3 ml telített vizes kálium-karbonáttal és 50 ml éterrel mossuk. Az éteres oldatot elkülönítjük, vízmentes magnéziumszulfát felett szárítjuk és bcpároljuk, ily módon 1,6 g propán-ditioketál-származékot kapunk, olvadáspontja 226—229 °C. Az előbbi ditioketál 0,5 g-jának 20 ml izopropanolban készült oldatához keverés közben, visszafolyató hűtő alatt melegítve, 3 ml hidrazin-hidrátot adunk cseppenként, 1 óra alatt. A reakciót 6 g, előzőleg háromszor izopropanollal mosott Raney nikkel jelenlétében hajtjuk végre. Az elegyet mégtovábbi 30 jrercig melegítjük a visszafolyató hűtő alatt, a forró oldatot háromszoros szuper foszfáton átszűrjük, a nikkelt néhányszor mossuk forró izopropanollal és az egyesített szűrleteket bepárolva 50 mg endo - 8 (3 - indoiil - karboniloxi) - 2,6 - metano-oktahidro -211- kínolizint kapunk szabad bázis formában. Metilénklorid és éteres hidrogén-klorid hozzáadásával 30 mg hidrogén-klorid sót kapunk, melynek olvadáspontja 311—313 °C (etanoiból átkristályosftva). 13. példa A 12. példában leírtak szerint eljárva, az észter helyett endo - hexahidro - 8 - hidroxi - 2,6 - metano - 2H - kinolizin - 3(4H)-ont alkalmazunk. A kapott ditioketált az utolsó bekezdésben leírtak szerint redukáljuk azzal a különbséggel, hogy a hidrazin-hidrátot elhagyjuk. Ily módon exo - oktahidro - 2,6 - metano - 2H - kinolizin - 8 - olt kapunk, melyet azután 3,5- dimetil-benzoil-kloriddal reagáltatva exo - 8 - (3,5 - dimetil - benzoi!oxi)oktahidro - 2,6 - metano - 2H - kínolizint kapunk. Ezt ismert módon átalakítjuk hidrokloridjává, melynek olvadáspontja 255—256 °C. 14. példa 690 mg endo - hexahidro - 8 - (3 - indolil - karboniloxi) - 2,6 - metano - 2H - kinolizin - 3(4H) - ont, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
