196991. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinolin és ennek gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sójának előállítására
5 196 991 6 3. példa Inotróp hatás in vitro vizsgálata Macska szemölcsizomzatát szfvkamra üregéből kioperáljuk, majd pontozott elektródához erősítjük. A szövetet pontozott elektródán és egy 5 msec, 0,5 Hz frekvenciájú négyzetes hullámú és -(-30% küszöbfeszültségű platina elektródán keresztül stimuláljuk. A szöveteket 1,0 g-vel feszítjük. Az erőváltozást Grass FT 0,03 izometriás átalakítóval ás Beckman rekorderrel gramm-feszültségként meghatározzuk. A szöveteket Krebs-Henseleit oldatban inkubáljuk és a vizsgálatokat 34 °C hőmérsékleten végezzük. Az 1. példa szerint kapott vegyület különböző koncentrációjú vizes oldatát 1,0 log egység intervallumonként kumulatív módon az adagolt mennyiségű szervhez adjuk, majd legalább 5 percig a fürdőben hagyjuk. Ha választ detektálunk, hagyjuk, hogy a szövetek stabil állapotba jussanak. A válaszokat az izoproterenolra kapott maximális válasz részeként fejezzük ki. A csökkenéseket az alapstimulálási inotrop erő százalékában fejezzük ki. A szöveteket 0,3 pM propanollal és 1 pM fcntolaminnal inkubáljuk, így a katckolaminok által előidézett esetleges hatást kiküszöböljük. Az inotróp aktivitási index (IA1) egy szám, amely egy adott vegyületnek a macska szemölcsizomzatára kifejtett inotrop hatását fejezi ki és a szöveteknek a vegyületre adott maximális válaszának részeként (a standard szervnek az izoproterenolra adott maximális válaszának részeként) számoljuk ki és alkalmazzuk a pD2 értéket is (annak a vegyületnek a maximális válasz felét adja). Jelentős inotrop hatás mutatható ki, ha az index = 3,1. A (1) képletű vegyületre az IÁI — 3,3. 4. példa ln vivo inotrop hatás A vizsgálatban négy 11—12,9 kg-os, éber, nőstény vadászkutyát alkalmazunk. Előzetesen két kutyába „nyakiverőér hurkot” helyezünk, hogy a verőérben a vérnyomást akut perkután katéterezéssel mérjük. A másik két kutyába a vizsgálat előtt két héttel műtéti úton a leszálló aortába kanült, és egy baloldali ventricularis nyomás-átalakítót (Königsberg P7) helyezünk. A kezdeti vizsgálatokban az így kipreparált kutyáknál a találmány szerinti eljárással kapott vegyületből intravénásán 0,2—1,0 mg/kg-ot adagolunk és vizsgáljuk a nyakiverőémél keletkező vérnyomásváltozást, az artériás dP/dt-t és a szívritmust. Az elvégzett vizsgálatok alapján a kipreparált kutyáknál kiértékeljük a 0,2— 1,0 mg/kg dózisban intravénásán és 0,5—2 mg/kg dózisban orálisan adagolt vegyület hatását az aorta vérnyomásra, a baloldali ventricularis nyomásra (LVP) és a szívritmusra, valamint az LVdP/dt-re. Az állatokat a laboratóriumban szíjjal lekötözzük, mialatt feljegyezzük a cardivascularis változásokat. Ezután a vizsgálati vegyületekből minden alkalommal csak egy dózist adagolunk, így 0,01—1,0 mg/kg izoprenalint intravénásán, amellyel stabilizáljuk és állandósítjuk a helyzetet. Az adagolást úgy végezzük, hogy két vizsgálati alkalom között legalább egy napot hagyunk a regenerálódásra. A vizsgálati vivőanyagot egyedül kontroliként is alkalmazzuk. Egy fejvivőérbe 15 percig 1 ml/min infúzióval intravénásán adagolunk. A vegyület meghatározott dózisa az a teljes dózis, amelyet 15 perces infúzióval adagolunk. Orális alkalmazásnál 1 ml/kg dózist adunk és 10 ml 5 %-os dext- róz oldattal mossuk. Az állatok az orális alkalmazás előtti éjszaka nem kapnak enni. ' Az 1. példa szerinti vegyületet az egyes alkalmakhoz kimérjük, 0,1 M NaOI I oldat minimális mennyiségében feloldjuk, a pH-t 0,1 M HC1 oldattal 5,2— 5,5-ra beállítjuk és desztillált vízzel a kívánt térfogatra töltjük. A hígítást 5%-os dextrózban készítjük. a) nyakivcrőér-hurokkal ellátott kutyák (n***2) A vizsgálati vegyület 0,2— 1,0 mg/kg dózisát intravénásan infúzióval adagoljuk, így a dózistól függően növekvő artériás dP/dt-t tapasztalunk. A dózistól függően az infúzió után 30—60 perccel 35—100%os maximális növekedést figyelünk meg. A hatás kismértékű regenerálódással három óra múlva is megmarad. A vérnyomás kismértékben változik, miközben a szívritmus növekszik, azonban ez nem következetes, sem dózistól függő. b) Kiprcparált állatok (n TM2) Ezeknél az állatoknál a myocardiál összehúzódás, amelyet az LV/dP/dt-vel adunk meg, 0,2—1,0 mg/ kg vizsgálati vegyület intravénás infúziójakor a dózistól függő mértékben ismét növekszik. A maximális hatás (45—90%-os növekedés) ugyanolyan, mint amilyent az artériás dP/dt-nél tapasztaltunk. A szisztolés vérnyomás a dP/dt (0,2—1,0 mg/kg növekedéssel együtt növekszik, miközben 1 mg/kg-nál a diasztolés vérnyomás kismértékben csökken (10 mmHg). Ezzel kapcsolatban a szívritmus nem változik következetesen, azonban 0,5 mg/kg-nál csökkenést, 1 mg/kg-nál növekedést figyeltünk meg. Ha ugyamizoknál az állatoknál külön alkalmazáskor 0,5—2 mg/kg vizsgálati vegyületet orálisan adagolunk, akkor az LVdP/dt jelentős mértékben növekszik. A hatás kismértékben függ a dózistól, például 70—80%, 0,5—2 mg/kg dózisnál. Általában az adagolás után 50—120 perccel maximális a hatás és kismértékű regenerálódással az adagolás után négy óránál hosszabb ideig fennmarad. A 0,5 mg/kg dózissal végzett megfigyelésünk szerint az LVdP/dt 10 órával az adagolás után még mindig növekszik (+20%), de 24 órával utána már csökken. Ezzel összefüggésben a szisztolés vérnyomás 0,5— 1,0 mg/kg dózis után növekszik, mfga diasztolés vérnyomás 1,0—2 mg/kg p.o.-nál enyhén csökken. A szívverés 0,5 mg/kg-nál enyhén szapora, de nagyobb dózisnál csak kismértékű hatás figyelhető meg. A találmány szerinti eljárással előállított vegyület kompatíbilis és jelentős, tartós pozitív inotróp hatást 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
