196942. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-klór-butanol előállítására

1 196 942 2 A találmány tárgya eljárás 4-klór-butanal előállítá­sára aromás szén hid ragé nes — előnyösen toluolos vagy xilolos közegben — 4-klór-butiril-klorid katali­tikus hidrogénezésével — hordozós Pd-katalizátor, előnyösen Pd-csontszén katalizátor jelenlétében oly módon, hogy hidrogénezés előtt a katalizátor-oldó­szer szuszpenziót inert gázzal kezeljük. A 4-klór-butanal a szerves szintetikus ipar fontos intermediere, pl. fenilhidrazinnal vagy származékai­ra! reagáltatva triptamin vagy származékainak elő­állítására használják. A legelterjedtebb és legmegbízhatóbb laboratóriu­mi eljárás 4-klór-butanal előállítására a Rosen­­mund—Zajcev-féle katalitikus hidrogénezés, mely­nek során a 4-k!ór-vajsav-kloridot szerves oldószer­ben, rendszerint valamely aromás szénhidrogénben feloldva, báriumszulfát vagy aktíyszén hordozás, kénvegyületekkel moderált palládium katalizátoron szelektíven redukálják 4-klór-butanallá. (Houben- Weil, B VII/1, 285, B E 3,418, E. Mosettig, R. Mo­­zingo: Organic Reactions vol. IV. 362—377. Loftfl­­eld R. B. j. Amer. Chem. Soc. 73. 1365 (1951). A 166 144 lajstromszámú magyar szabadalmi le­írás szerint a 4-klór-vajsav-klorid redukciója megold­ható nem mérgezett — általánosan használt, különböző hordozókra lecsapott palládium — katali­zátorokkal is, zárt hidrogénező készülékben, szoba­hőmérsékleten vagy ahhoz közeli hőfokon, atmoszfe­rikus, vagy ahhoz közeli nyomáson, ha a vegyület ol­datához dimetil-formamidot adnak. Oldószerként előnyösen aromás szénhidrogént, pl. benzolt vagy to­kióit használnak. A dimetil-formamid helyett dimeti­­iacetamid is alkalmazható. A 169 835 lajstromszámú magyar szabadalmi le­írás szerint a savkloridok oldata szelektíven hidrogé­nezhetek aldehidekké olyan ötvözet-katalizátorok jelenlétében, amelyek legalább egyet tartalmaznak a platinacsoport és a periódusos rendszer I/B és/vagy a ll/B csoportjának elemei közül. Az ismertetett eljárások ipari méretekben egyálta­lán nem, vagy csak rendkívül rossz gazdasági ered­ménnyel alkalmazhatók. A hidrogénezási reakció lejátszódását a katalizátor aktivitása, a katalizáíor-szubsztrátum arány, a reak­­cióhőmárséklet, a hidrogénnyomás, és a katalizátor felületén lévő hidrogén koncentráció együttesen határozzák meg A reakció szelektivitása az alkalmazott katalizátor­tól. a hőmérséklettől és a nyomástól függ. Általános tapasztalat, hogy az aktívabb katalizátornak kisebb a szelektivitása, ezárt a szelektivitás biztosítására, illet­ve a tülhidrogénezés megakadályozására kisebb mennyiségű kéntartalmú vegyület (kinolin kén tio­­karbamid) hozzáadásával mérgezik a katalizátort. A hkirogénczési reakció lejátszódása a felszabaduló hldrogénklorid mérésével követhető. A reakció befe­jeztével a tiszta végterméket úgy kapják, hogy a kata­lizátort kiszűrik, az el nem reagált savkloridot, továb­bá az esetleg jelenlévő 4-klór-vajsavat és hidrogénk­­loridot nátriumkarbonátos, majd vizes mosással eltá­volítják, végül szántás után a 4-klór-butanalt desztil­lálóval elkülönítik az oldószertől. Tekintettel arra, hogy a desztillációnál — ha bármi­lyen kíméletesen végezzük is — elkerülhetetlen az al­­dehidkihczatal-csökkenés. másrészt maga az aldehid Z rendkívül instabil vegyület (még — 2°Chőmérsékle ten is csak 3-4 óráig tárolható. Lényegesebb változá­­nélkül, I. I. Grandberg, N. 1. Bobrova Izv, T. Sz Akad. 6. 198/1974 továbbá, hogy a 4-klór-butana további felhasználása — különböző szintézisekhez — általában oldat formában történik, a terméknek tiszte állapotban való kinyerésére a gyakorlatban — kivéte­les esetektől eltekintve — nincs szükség. A reakció ipari méretű megvalósításában az egyik fő nehézséget az jelenti, hogy a megfelelő kitermelés ás termékminőség biztosításához nagy tisztaságú ki­indulási anyagokra, illetve oldószerre van szükség Ezek nemcsak bizonyos kén- és foszforvegyületekeí nem tartalmazhatnak — amelyek Ismert katalizátor mérgek —, de olyan, többnyire nyomnyi mennyiségű szennyeződéseket sem, amelyeknek az azonosítása, illetve meghatározása, de különösképpen az eltávolí­tása sokszor megoldhatatlanul nehéz feladat. Ezek a szennyeződések felhalmozódnak a katalizátor felüle­tén ás a katalizátor fokozatos inaktiválódását okoz­zák. Ezek eltávolítására, illetve hatástalanítására a la­boratóriumi gyakorlatban az oldószerként használt aromás szénhidrogéneket fém-nátriummal (nyomás alatt, 150 °C hőmérsékleten) vagy Raney-nikkellel kezelik. R. Mozingo: Org. Synth. Collect. 3, 181 (1955). Hasonlóképpen tisztítani kell az ipari minőségű 4-klór-butiril-kloridot Is. Gyakran előfordul, hogy e különböző szállítmányokból származó minták, bár a szokásos analitikai módszerekkel rninőségiküiönbsé­­get nem lehet kimutatni, a katalitikus hidrogénezés során eltérő módon viselkednek. A katalizátor aktivi­tására gyakorolt negatív hatás, és ezzel összefüggés­ben az aldehiddé történő átalakulás tekintetében 10- 15%-os eltérések is előfordulnak. Bizonyos fokú minőségű javulás érhető el aktív szénnel, vagy fáradt katalizátorral történő derítéssel. Fokozott súllyal vetődik fel az oldószer minőség kérdése a reakció ipari méretű megvalósítása esetén, amikoris az oldószer regenerálása és új rafelhasználá­­sa elkerülhetetlen. Tapasztalataink szerint ismételt kénsavas kezeléssel, vizes, esetleg vizes-lúgos mosás­sal és ezt követő desztillációval — vagyis az ipari gya­korlatban szokásos tisztítási eljárással — [Organi­­kum: Organisch-chemisches Grundpraktikum IV. ki­adás (1964), 581 és Ullmann’s Encyclopadie der Technischen Chemie, IV. kiadás (1974) B8, 389] nem lehet olyan fokú oldószer-tisztaságot elérni, hogy a maradék szennyeződések ne mérgeznék a ka­talizátort, és ne okoznának akár 10-20%-os aldehid­­kihozatal-csökkenést. Arról nem is beszélve, hogy a katalitikus aktivitás nagymértékű csökkenése miatt a katalizátor ismételt felhasználása lehetetlenné válik. Ismeretes laboratóriumban az a megoldás, hogy a katalitikus aktivitás fokozására „előhidrogénezik” a katalizátort, és csak azután adják be a szubsztrátu­­moL (Deák Gy.: Szerves vegyipari folyamatok ké­zikönyve. Műszaki Könyvkiadó, Pb. 1978. 913. ol­dal.) Ennek az eljárásnak az ipari méretű megvalósításá­nál a fő nehézséget az jelenti, hogy a szubsztrátumot teljesen zárt rendszerben keil beadnunk, a levegő be­jutási lehetőségének teljes kizárásával. Ezenkívül a különösen tűz- és robbanásveszélyes nagyüzemi be­rendezésekre vonatkozó kettős üzemeltetési bizton­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents