196876. lajstromszámú szabadalom • Berendezés növényház hőveszteségének csökkentésére
1 196876 2 A találmány növényház hőveszteségének a csökkentésére szolgáló berendezésre vonatkozik. Növényházak túlnyomó részénél — az éghajlati viszonyok miatt — elengedhetetlen hőenergia bevitel a növényház belső terébe. Minél jobb az építmény hőszigetelő képessége, annál kevesebb hőenergia szükséges a növénytermesztés szempontjából optimális, illetve megfelelő belső légállapot előállításához és fenntartásához. A hővcsztcségck természetesen magas műszaki szintet képviselő építményeknél is gyakorlatilag elkerülhetetlenek. E hővesztcségek meghatározó hányada — különösen a tömbösített, nagy alapterületű növényházaknál — a tető transzmissziós hőátbocsátása, amit a szerkezeti kialakításon túlmenően a szélerősség is befolyásol. A növényház térelhatároló szerkezeteinek, különösen a tetőjénck a hőszigetelő képessége azonban csak a fényáteresztő képesség rontása árán befolyásolható, ami viszont károsan befolyásolja a növényházban termesztett növények terméshozamát és minőségét. A fényáteresztő képesség a növényház használata során, az idő előrehaladásával bekövetkező elpiszkolódás, elszíneződés, a külső oldali dér- és jégbevonat, valamint a belső felületeken lecsapódó nedvesség miatt egyébként is jelentősen romlik. Ugyanakkor általánosan elfogadott követelmény a maximális azzociációhoz árnyék- és fénykedvelő növényeknél egyaránt, hogy a növényházon belül a lehető legkisebb mértékű fénycsökkenés következzék be. A hőszigetelés maximális hatékonyságára és a lehető legjobb fényáteresztő képesség biztosítására vonatkozó követelmények egyidejű kielégítésére irányuló törekvések közötti ellentmondás feloldását alapvetően háromféle módon igyekeznek kiküszöbölni: — kettős falú, üreges, fényátbocsátó anyagú panelekből készítik el a térelhatároló szerkezeteket; — a meglevő üvegházakat belül vagy kívül elhelyezett hőszigetelő réteggel vagy rétegekkel pótlólagosan szigetelik; —a növényházon belül rögzített helyzetű, vagyis állandóan jelen levő hőszigetelő ernyőket helyeznek el, amelyek fényáteresztő anyagból készülnek vagy pedig csak éjszakára sugárzást visszaverő anyagból készült védőernyőt feszítenek ki a növények fölé. Az első két csoportba tartozó megoldásokkal lényegében a térelhatároló szerkezetek hőátbocsátási tényezőjét csökkentik. A kettősfalú vagy réteges, egész napon át jelen levő szerkezetek a hőátbocsátási tényező mellett elkerülhetetlenül rontják a fényátbocsátó képességet is. A harmadik csoportba tartozó, belső árnyékolókat tartalmazó megoldások hátránya, hogy csak éjszaka hatékonyak, másrészt szerkezetileg bonyolultak, illetve kezelésük nehézkes. Többnyire keresztirányban mozgatott, záródó hőszigetelő ernyőket alkalmaznak, amelyek rollnisfóliás, redőnyös vagy harmonikás szerkezetek lehetnek. Ritkábban használnak hosszirányban mozgatott, a tető vonalát követő fóliás konstrukciókat, amelyek a szélen esetleg fóliacsatornásak vagy több szekcióra vannak megosztva, a tetőtérben harmonikaszerűen lehetnek összecsukva, használatkor a mozgatásuk vízszintes huzalpályán történik. A fent felsorolt ismert szerkezetek konkrét hátrányai az alábbiak: — a fóliás, illetve részben a redőnyös megoldások is a transzmissziós hővesztcséget csak a „sugárzási veszteség” egy részének a visszatartásával, megfogásával tudják csökkenteni; — a harmonikus táblás kivitelű szerkezetek ugyan alkalmasak a transzmissziós hőveszteség csökkentésére is, azonban nappali tárolásuk a tetőtérben összehajtogatott állapotukban jelentős mértékben csökkenti a fényáteresztést; —a rollnis, redőnyös konstrukciók nappali összetekert állapotukban — bár némileg kisebb mértékben — ugyancsak csökkentik a fényátercsztő képességet; — valamennyi felsorolt megoldásnál bonyolultak a mozgató-mechanizmusok, a fóliák — korlátozott élettartamuk miatt — költségesek, és jelentős az üzemeltetési élőmunka-igényük is. A találmány feladata, hogy növényházak hőveszteségeinek a csökkentésére olyan megoldást szolgáltasson, amelynek segítségével szerkezetileg egyszerű módon lehet periodikusan olyan hőszigetelőés reflektáló szerkezetet létrehozni a növényházon belül a növények felett, és onnan eltávolítani, amely egyesíti a pótlólagos hőszigetelést alkalmazó és a belső emyős megoldások előnyeit, mentes az ismert emyős rendszerek hátrányaitól, mozgatása — üzemeltetése — könnyen eszközölhető, az üzem autoniíi izálható, és meglevő növényházakba is utólag egyszerűen beépíthető. Ezen túlmenően a találmány szerinti megoldásnak jelentős energia megtakarítást kell eredményeznie, és kifogástalanul biztosítania kell a növények fényigényét. A találmány az alábbi felismeréseken alapszik: az energiatakarékosság egyrészt a megnövelt hőszigetelő képesség, másrészt a sugárzási veszteség és a résvesztcség csökkentése révén érhető el. A transzmissziós hővcsztcség csökkentése a leghatékonyabban réteges szerkezetű tábláknak az éjszakai időszakban a növényház teljes területén, a növénytér felett megfelelő magasságban történő elhelyezésével biztosítható. A táblákat viszont a nappali időszakban a tetőtérből el kell távolítani, miáltal a fényáteresztő képesség csökkenése elkerülhető. További fontos felismerésünk, hogy a táblák mozgatása a legegyszerűbben a saját síkjukban tolva, illetve húzva történhet, nappali tárolásuk pedig vízszintesen egymásra helyezve, függőleges rakatokat képezve belőlük a növénytéren kívül. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan berendezés segítségével oldottuk meg, amelynek a növényház belső terében a növénytár fölé juttatható és onnan eltávolítható hőszigetelő szerkezete, valamint ennek a mozgatására szolgáló szerkezete van, és amely berendezésre az jellemző, hogy a hőszigetelő szerkezet hőszigetelő táblákból van kialakítva, amelyek a növénytér felett elfoglalt helyzetükben tartó-vezető sínekben vannak egymás mellé illeszkedő módon elhelyezve, a növénytér fölül el távolított — tárolt—helyzetükben pedig egymásra fektetve rakatot alkotnak, és hogy a mozgatószerkezet a tartó-vezető sínek felett helyezkedik el, és a táblákhoz illeszkedő, és azokat a tartó-vezető sínekben haladó mozgásra kényszerítő elemei vannak. Célszerű, ha a résvcsztcségck csökkentése céljából a hőszigetelő táblák egyik, a mindenkori szomszédos táblához csatlakozó keskeny oldallapjához lineáris rugalmas csatlakozó elem, például gumihurka vagy -tömlő van rögzítve. Különféle növények igényeihez való igazodást tesz lehetővé a hőszigetelő szerkezet magasságával az az intézkedés, amely szerint a hőszigetelő táblák tartó-vezető steel — amelyeket célszerűen száraikkal vízszintesen elhelyezkedő acél U-profilok alkotnak — magassági értelemben illíthatóak, előnyösen pl. csavarorsós magasságállító 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
