196845. lajstromszámú szabadalom • Eljárás A-21978C-származékok előállítására

1 2 .szénatomszámú alkilcsoport lehet egyenes vagy el­ágazó szénláncú. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható 5-14 szénatomszámú alkán-karbonsav-sók lehetnek alkálifém-sók, és alkáli-földfém-sók, mint például nátrium-, kálium-, lítium-, cézium-, rubidium-, bá­rium-, kalcium- vagy magnéziumsók. Alkalmas amin­­nal képzett sók lehetnek elsőrendú'-aminnal, másod­rendű aminnal képzett sók és tercier-1-4 szénatomszá­mú alkil-ammónium-sók valamint hidroxi-14-szén­­atomszámú-alkil-ammónium-sók. A szubsztrátot előnyösen a fermentáció során steril oldatként adagoljuk. Erre a célra különösen alkalmas oldószer a metil-oleát, de más oldószerek, például etanol, etilacetát és telítetlen zsírsavak 1-4-szénatomszámú észterei is alkalmazhatók. Amennyiben a szubsztrát alkalmas folyadék a fer­mentáció hőmérsékletén, közvetlenül is adagol­ható A szubsztrát adagolásának sebessége olyan legyen, hogy elkerüljük a toxikus hatást a fermentációra, de elég nagy legyen ahhoz, hogy a kívánt (I) általános képletíí vegyidet termelését megnövelje. Általában körülbelül 0,05-0,5 ml (1 fermentlé) óra adagolási sebesség ajánlott. A körülbelül 0,1- 0,2 ml (1 fer­men tlé) óra adagolási sebesség előnyös. A szubsztrátot az A-21978C tenyészethez a ter­melési stádiumban a fermentáció során adagoljuk. Az adagolást körülbelül a 15-32 órában kezdjük és a fermentáció befejeződéséig folytatjuk. A szubsz­trát különböző módszerekkel adagolható. Előnyösen olyan módszerrel adagoljuk, amely az állandó áramot a leginkább biztosítja. A fermentációt követően, kívánt esetben, az (I) általános képletű vegyületet a szakirodalomban ismert eljárásokkal izolálhatjuk (lásd a 4 331 594 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi le­írást). _ A találmányhoz tartozik a korábban említett új mikroorganizmus, a Streptomyces rosesporus NRRL 15998 kitenyésztési eljárása. A mikroorga­nizmus A-21978C antibiotikumokat termel. A talál­mány tárgya részletesebben javított eljárás A-219- -78C antibiotikumokat termel. A találmány tárgya részletesebben javított eljárás A-21978C antibioti­kumok előállítására, melyre az jellemző, hogy új Streptomyces roseosporus NRRL 15998 törzset tenyésztünk szubmerz aerob fermentáció körülmé­nyei között, amíg jelentős mennyiségű A-21978C antibiotikum nem keletkezik. Az A-21978C anti­biotikum komplex a fermentléből és a micéliumból poláros szerves oldószerekkel extrahálható. Az egyes A-21978C faktorok ismert eljárásokkal, mint például oszlopkromatográfiával elválaszthatók és to­vább tisztíthatok. Általában a természetes állapotban („vadon”) izolált tenyészet az antibiotikumot alacsony ter­meléssel állítja elő. Az antibiotikum termelése gyak-. ran változott. A megnövelt potenciállal rendelkező törzsek és azok a törzsek, amelyek nagy mennyi­ségben termelik az antibiotikumot, nagy értékűek. A találmány tárgya javított eljárás A-21978C antibiotikum előállítására, amelyre jellemző, hogy a Streptomyces roseosporus NRRL 15998 törzset vay A-21978C termelő mutánsát vagy variánsát te­nyésztjük olyan közegben, amely asszimilálható szén-, nitrogén- és szervetlen só forrást tartalmaz, szubmerz aerob fermentációs körülmények között, amíg A-21978C antibiotikum termelés történik. Az A-21978C antibiotikum komplex vagy ennek egyes faktorai különféle izolálási és tisztítási eljárásokkal különíthetők el, amely eljárások a szakirodalomban ismertek: lásd a 180746 sz. magyar szabadalmi le­írást. A találmány szerinti eljárás előző részében le­írt mikroorganizmust A21978 .65. sz. törzsként írtuk le. Ezt a törzset törzskiválasztással és mutá­cióval fejlesztettük ki az A21978.6 (NRRL 11379) törzsből. Az A21978.6 törzset Frederick P. Mertz és Ralph E. Kastner vizsgálta és jellemezte a Lilly Research Laboratories-ben, és ezt a Törökország­ban az Ararát hegy talajából izolált törzsből fejlesz­tették ki. Az A21978.6 törzset mint új Streptomy­ces roseosporus törzset sorolta osztályba Falco de Morias és Dalia Maia 1961-ben. Az osztályba soro­lást közzétett leírásokkal való összehasonlítás alap­ján végezték. Ezek a leírások: R, E. Buchanan és N. E. Gibbons „Bergey’s Manual for Determinative Bacteriology”, The Williams and Wilkins Company, 8th Ed., 1974, és E. B. Shriling és D. Gottlieb, „Cooperative Description of Type Strains of Strep­tomyces” Intern. Journal of Systematic Bacteriol. 808-809(1972). Az osztályba sorolás a Nemzetközi Streptomyces Fejlesztési Program által ajánlott módszerekkel (E. B. Shirling és D. Gottlieb, „Methods of Characteri­zation of Streptomyces species” Intern. Journal of Systematic Bacteriol. 16.313-340 ji 966/) és más ki­egészítő tesztekkel történt. A szénfelhasználást 1SP 9 alap táptalajon végezték, amelyhez annyi szénforrást adtak, hogy ennek végkoncentrációja 1,0% legyen. A szénforrásokat szűréssel sterilizálták, az alap táptalajt autoklávozás segítségével sterilizál­ták. A kísérleti laptenyészeteket 14 napos, 30°C -on történt inkubálás után értékelték ki. A sejtfal cukortartalmat Lechevalier módosított eljárásával határozták meg (M. P. Lechevalier, „Chemical Met­hods as Criteria for the Separation of Actinomycetes into Genera”, az American Society of Microbiology, Actynomicetes Alosztálya által rendezett munkaérte­kezlet, Dr. Thomas G. Pridham, Convenor, amelyet a The State University of Nex Yersey, New Brunswick, New Yersey, 1971 rendezett). Az izomer diamino­­-pimelinsavat ÍBecker és munkatársai módszerével ha­tározták meg (B. Becker és munkatársai, „Rapid Differentation Between Norcardia and Streptomyces by Paper Chromatography of Whole Cell Hydroly­sates” Appl. Microbiol., 11,421 423 /1964/). Azami­­nosavanalizist mosott sejtfal fragmensekkel végezték. A melanoid pigmenteket ISP it 1 (tripton-élcsztő extraktum táptalaj), ISP jj" 6 (pepton-élesztő extrak­­tum vas agar táptalaj), ISP # 7 (tirozin agar), mó­dosított ISP# 7 (ISP #7 tirozin nélkül) táptalaj és tirozin vizsgálat (Yuzuru Mikarni és munkatársai, „Modified Arai and Mikani Melanin Formation Test of Streoptomices,” Intern. Journal of Systematic Bacteriol. 27/3/290 /1977/) alkalmazásával határoz­ták meg. A keményítő hidrolízist a keményítő jód­dal való kimutatásával határozták meg. ISP ji 2 agar táptalajt alkalmazva meghatározták a hőmérséklet határokat, nátrium-klorid toleranciát, pH határokat, és antibiotikum aktivitást. A hőmér-196 845 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents