196842. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hibrid DNS és az ezet tartalmazó kötő készítmények előállítására

1 2 markereknek megfelelően szelektáljuk. A kapott tele­peket restrikciós elektroforetikus képük, jelzett pró­­* bához való hibridizációval vagy más ismert módsze­rekkel vizsgáljuk (lásd például Hanahan és Meselson, Gene, 10, 63-67, 1980). Az, egyik módszer szerint elő­állítására szilárd halmazállapotú táptalajon növeszt­jük. A telepek sejtjeit nitrocellulóz replika szűrőre juttatjuk, majd tovább növesztjük az átvitt sejteket és lizisükct követően szárítjuk és 80 °C hőmérsékleten kezeljük. A replika szűrőt megfelelő radioizotóppal jelzett próbákkal hibridizáljuk. A különböző emlős immunglobulinok állandó szakaszaiban jelen lévő de­termináns kötőhelyek próbái könnyen hozzáférhetők. A telepeket az adott immunglobulin természete vagy az adott immunglobulinban jelen lévő különböző determináns helyek alapján vizsgáljuk. A próbával hibridizálódó telepeket, azaz azokat, amelyek tartal­mazzák a könnyű vagy nehéz láncot meghatározó DNS szakaszt, elkülönítjük és szelekciós körülmények között tenyésztjük. A szelekciós körülmények fenn­tartása érdekében kívánatos, hogy a használt vektor DNS biocid, előnyösen antibiotikum rezisztenciát ha­tározzon meg. A tenyészetből megfelelő növesztést követően, előnyösen centrifugálással elkülönítjük a sejteket. Ezután ismert módszerekkel (például Gunsa­­lus és munkatársai, J. Bact., 140, 106-1 33, 1979 mód­szerével) elkülöníthető a hibrid plazmid DNS. Az elkülönített plazmid DNS-t restrikciós endo­­nukleázos analízissel és DNS-szekvenálással analizál­juk. Az analízis adatai bizonyítják, hogy az izolált cDNS kiónok teljes mértékben kódolják a változó sza­kaszt és kedvező esetben az adott immunglobulin ne­héz vagy könnyű láncának vezető szekvenciáját. A változó szakaszok, vezető és semleges szekvenicák res­trikciós térképének ismeretében meghatározhatjuk azt a restrikciós helyet, ahonnal egy DNS szakaszt ki­hasíthatunk és módosíthatjuk abból célból, hogy vek­tor DNS-be építhessük és kifejezhessük az adott poli­­peptidet. Abban az esetben, ha a semleges régiók meg­felelő pozíciójában nincs egyedülálló restrikciós hely ügy részleges emésztést végzünk és szelektáljuk azo kát a fragmenseket, amelyek tartalmazzák a változó régiót és előnyösen a teljes vezető szekvenciát is. Ha az 5’- és 3’-semleges szakaszoktól hosszúak, Bal 31 részleges emésztéssel rövidíthetjük azokat. A nehéz és könnyű lánc változó szakaszainak C­­-terminális részén lévő kódoló szál DNS-szekvenciájá­­nak ismeretében az alábbi eljárással stop kodon épít­hető be a C-terminális részbe. Az in vitro mutagene - zist úgy végezzük, hogy a cDNS-t a megfelelő enzim­ekkel) hasítjuk, amiután a változó szakaszt meghatá­rozó szegmensen kívül 5’-3’-semleges szekvenciákat tartalmazó molekulát kapunk. Ezt a szegmenst pél­dául gélelektroforézissel, sűrűségi gradiens centrifugá­lással stb. tisztítjuk. Izolálást követően szétválasztjuk a szegmens két szálát, ezt forralással végezzük. Az intakt cDNS plazmid klón felesleges szálát hasíthatjuk és emészthetjük. Szintézissel előállítunk egy olyan egyszálú oligo­­nukleotidot (DNS oligomert), amely legalább 12, ál­talában 15 nukleotid bázist, de gyakran 50-nél, általá­ban 30 nukleotidnál kevesebbet tartalmaz, mivel túl hosszú oligomerre nincs szükségünk. Ahol ezt a szintetikus DNS oligomert használjuk a heteroduplex előállítására a nem komplementer nuk leotidokat a hibridizált szállal komplementer legalább három, gyakrabban legalább hat nukleotiddal egészít­jük ki A heteroduplex DNS oligomer komplementer a vezető-szekvencia és a változó szakasz, vagy a válto­zó szakasz és az állandó régió közötti szakaszokkal. A DNS oligomer gyakorlatilag komplementer a változó szakaszt kódoló (sense) szekvenciával, de tar­talmaz a változó szakasz C-terminális részén egy ter­­minációs kodont. Azaz a DNS oligomer a kódoló szál­ra komplementer, kivéve «annál az aminosavnál, a­­mely a változó szakasz ésa könnyű és nehéz láncok D-, J- vagy C-régiójának kapcsolódási helyén, különösen pedig a D- vagy J-szakaszon vagy a J-szakaszon belül, vagy a J- és C-szakasz kapcsolódási helyén helyezke­dik el. Úgy tervezünk, hogy az előállított polipeptid­­ben bizonyos variáció jön létre a változó szakasz hosz­­szában vagy olymódon, hogy a változó szakasz C-ter­­minális részén lévő aminosavak közül nem tartalmaz­za mindegyiket. Megfelelő szoros hibridizációs körülmények között a restrikciós fragmens denaturált száljaihoz fölös mennyiségű DNS oligomert kapcsolunk. Igv a DNS oligomer specifikus heteroduplexet alkota kódoló szál komplementer szakaszával, ugyanakkor egy vagy több stop kodon is létrejön a megfelelő C-terminális ami­­nosav kifejeződésének terminálisa céljából. A megfelelő szoros hibridizációs reakciót megfele­lő időn át végezzük, majd megfelelő mennyiségben adagoljuk a négy dezoxi-nuklcotidot a DNS polimeráz I Klcnow-fragmensével együtt. A primer enzimatikus meghosszabbításával szintetizáljuk a változó szakasz kódoló száljára komplementer és bármely 5 -irányban húzódó szekvenciát, amiután olyan szekvenciát ka­punk, amely komplementer árra a szálra nézve, amelyhez a DNS-szekvenciát, amely a szintetikus oligonukleotidhoz hibridizált szakaszhoz képest 3 -i­­rányban helyezkedik el, a DNS polimeráz $’-5 -exo­­nukleáz aktivitását felhasználva emésztjük. így olyan kétszálú cDNS-t kapunk, amely specifikusan határoz­za meg a változó szakaszt és ellenkező irányú a köny­­nyű és nehéz láncok túlnyomó szakaszaihoz képest. A nehéz és könnyű láncok mindegyike olyan kodont tartalmaz, amely a kifejeződést V-, D- vagy J-régiók előre meghatározott kodonja mellett megállítja. Az előállított heteroduplex, tompa végű, kétszálú cDNS fragmenseket ezután felhasználjuk annak az egyébként homoduplex kétszálú cDNS előállítására, amely a megfelelő helyeken stop kodonokat tartalmaz és meghatározza a könnyű és nehéz változó szakaszo­kat. Előnyösen úgy járunk el, hogy, vagy a fentiek sze­rint módosítjuk a tompa végű fragmenseket, például a változó szakasz szekvenicájában hiányzó restrikciós helyeket meghatározó linkerekhez kötjük, vagy végé­nél meghosszabbítjuk, például poliG vagy poliC szek­venciát kapcsolunk hozzá, de felhasználhatjuk beépí­tésre közvetlenül is. A restrikciós helyet tartalmazó linkerhez kötött fragmens megfelelő komplementer végekkel rendelkező vektor DNS-hez köthető, majd ezután adott esetben a kötőhelyek resktrikciós endo­­nukleázos hasításával onnan visszanyerhető. A linke­reket a tompa végű fragmensekhez megfelelő ligázzal, például T4 ligázzal kötjük, a kapott ligáit fragmenst pedig kohézív végű rövidebb fragmens előállítására restrikciós enzimmel kezeljük, a rövid fragmens egy vektor komplementer végeihez köthető. Az előállított vektor DNS alkajmas amplifikálásra 196.847 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 7

Next

/
Thumbnails
Contents