196827. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szteroid-észterek és ezeket tartalmazó liposzómák előállítására
1 2 Készítmények 1. 45 mg s/inleiikus dipalmitoil-foszfatidil-kolint, 2,25 mg koleszterint és 4,5 mg hndezonid-21 -palmitától üvegcsőben összekeverünk. Az összes komponens! kloroformban oldjuk, majd az oldószer nagy részét nitiogéiiárammal, majd csökkentett nyomáson eltávolítjuk, így a lipid-komponensek az üvegcső felületén vékony réteget képeznek. 0,9% nátrium-kloridot tartalmazó vizes oldatot adunk a lipidekhez. A liposzómák képződése a lipidek fázis-átmeneti hőmérséklete feletti hőmérsékleten megy végbe. A liposzóniák az oldat rázása vagy szonikálásahatására képződnek. A kapott sznszpenzióban a liposzómák mérete az. egészen pici hólyagoktól kb. 2 jim-ig változik. 2. A liposzómákat az 1. példa szerint készítjük, azonban a vizes oldat 10% tejcukrot tartalmaz. A tejcukor és lipid aránya 10:1. A liposzóma-szuszpenziót szárazjéggel fagyasztjuk és liofilizáljuk, A száraz termék mikronizálásnval olyan anyagot kapunk, amelynek átlagos aerodinamikai átmérője (mass mean aerodynamic diameter, MMAD) körülbelül 2 jum. Biológiai vizsgálatok Gyulladásgátló hatás Sepbadex-gyöngyök lépcsőbe való bejuttatása hörgő- és tüdőgyulladáshoz vezet. Ez szövetközi tüdőödémát vált ki, ami a tüdő súlyának megnövekedését okozza a kontroll csoporthoz képest, amelyet csak sóoldattal kezelünk. A tüdőödéma kialakulása helyi adagolással, így lépcsőbe cseppentéssel vagy inhalálással. Ideális esetben gyulladásgátló hatás csak a glükokortikid alkalmazási helyén, a tüdőben jelentkezik, és nem a test részeiben, mivel ez hosszú ideig tártó kezelésnél a szisztémás mellékhatások miatt gátolná az alkalmazást. A glükokortíkoidnak a kezelt tüdőszakaszban és az ezen kívül eső területen mutatott hatása közötti eltérést a következőképen vizsgálhatjuk. 225 g-os Sprague Dawley patkányokat éterrel enyhén érzéstelenítünk és glükokortikoid vizsgálati ké szítményt (sóoldatban szuszpendált liposzómák formájában) 0,5 ml/kg térfogatban a bal tüdőlebenybe juttatunk. Két órával később Sephadex-szuszpenziót (5 mg/kg mennyiségben 1 ml/kg térfogatban) viszünk a légcsőbe, jóval az elágazás felett, úgy hogy a szuszpenzió eljusson a bal és jobb lebenybe is. 20 órával később a patkányokat megöljük, a jobb és bal lebenyt kivágjuk és külön-külön méijük. A 20 óra alatt bekövetkező lép- és testsúlygyarapodást is meghatározzuk. A kontroll csoportok glükokortikoid-készítmény helyett csak hordozót és Sephadex-szuszpenzió helyett sóoldatot kapnak, hogy meghatározhassuk a hatóanyaggal nem kezelt Spehadex-ödéma súlyát és a normális tüdő súlyát, valamint a normális vese súlyát és a normális tüdő súlyát, valamint a normális vese súlyát és a testsúlygyarapodást. Mint az előzőekben megállapítottuk, egy ideális glükokortikod-készítrnénynek nagyon erőteljes hatást kell kifejtenie az alkalmazás helyén a tüdőben, és nagyon kis hatást az ezen kívül eső területeken. Ezért a kiválasztott modellben egy optimális készítménynek többé vagy kevésbé blokkolnia kellene a helyileg előkezelt bal tüdőlebenyben az ödéma kialakulását, de sokkal kisebb hatást kellene kifejtenie a jobb tüdőlebenyben, és elhanyagolható gátló hatást gyakorolnia a lép súlyára és a test súlygyarapodására. Fontosabbnak tekintettük olyan készítmény kutatását, amelynek a helyi hatása (a bal tüdővel bemutatott vizsgált) és egyéb hatása nagy mértékben különbözik, mint az olyanokét, amelyek nagy abszolút hatást (nagy aktivitás/mg hatóanyag) fejtenek ki a bal tüdőben. A kísérletekhez olyan dózisokat választottunk, amelyek többé vagy kevésbé blokkolják a bal tüdőben az ödéma kialakulását, és ezeknél a dózisszinteknél vizsgáltuk az egyéb hatásokat. A kiválasztott dózissal 7-9 patkányt párhuzamosan vizsgáltunk. Az állag* legkisebb négyzetes hiba értékét számítottuk, és a megfelelő Sephadex kontroll csoporttal kapott eredményekkel Student-teszt hasonlítottuk össze. Az összehasonlító vizsgálatok eredményeit az 1. táblázatban adtuk meg. Az új vegyületek farmakológiái tulajdonságait a budezonidével (amely hagyományos glükokortikoid, és azért választottuk ki,mert a bőrön végzett vizsgálat alapján ítélve némi helyi hatást mutat) és a budezonid-21-valerát, dexametazon-21-palmitát, fluocínolon-acetonid-21-pa!mitát, valamint a hidrokortizon-21 -palmitát (amely vegyületek a találmány körén kívül esnek) hatásával vetettük össze. A budezonid, budezonid-21-valerát és a hidrokortlzon-21-palmitát nem teljesíti azt a követelményt, hogy nagyon magas helyi hatást mutasson (a bal tüdőben csak legfeljebb 38%-ban gátolja az ödémát). A dexametazon-21 -palmitát és a fluocinolon-21-palmitát teljesen blokkolta a bal tüdőben az ödémát, de ugyanilyen nagy hatást fejtett ki a jobb tüdőben is, valamint jelentősen csökkentetette a testsúlygyarapodást és hatást gyakorolt a lépre is (1. táblázat), így a találmány körén kívül eső készítmények egyike sem mutatott szelektíven glükokortikoid hatást az alkalmazás helyéi a tüdőben. A találmány szerinti vegyületeket tartalmazó készítmények sokkal szelektívebb hatásúak az alkalmazás helyén, a tüdőben. Ezek mindegyike többé vagy kevésbé blokkolta a bal tüdőben az ödémát (a minimális érték 87% a beklometazon-21-palmitát-17-propionát esetében). Ez a hatás meglepően csak alacsony vagy mérsékelt védőhatással jár a másik tüdőben (maximum kb. 45%-os védelem) és nem párosul a testsúlygyarapodás vagy a lép statisztikailag jelentős csökkentésével. 196.827 E, V 1) 15 20 25 30 35 40 45 50 6
