196612. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-olefin polimerizálására vagy kopolimerizálására és eljárás az alkalmazott katalizátor előállítására
7 196 612 8 Az alifás éterek közül megemlítjük a metil-étert, az etil-étert, az izopropil-étert, a butil-étert, az amilélcrt és az etil-glikol-dibutil-étert. Az alifás karbonát lehet például dimetil-karbonát, dietil-karbonát vagy etilén-karbonát. A Si-O-C-kötést tartalmazó szerves szilíciumvegyület lehet például metil-szilikát, etil-szilikát vagy difcnii-dimetil-szilán. Az elektron donor vegyületet kívánt esetben in situ állíthatjuk elő az (A) katalizátor komponens előállítása során. Előnyös dikarbonsavészterek az (A) katalizátor komponens előállításánál az (I) és (II) általános képletü vegyületek — a képletekben R1 jelentése adott esetben helyettesített sz.éniiidrogéncsoport, R2 jelentése hidrogénatom vagy 1-10 szénatomos szénhidrogéncsoport, R3 és R4 jelentése hidrogénatom vagy 4—20 szénhidrogéncsoport. és R3 és R4 közül az egyik jelentése előnyösen szénhidrogcncsoport. A megadott képletekben a szénhidrogéncsoportok például a következők lehetnek: 1—10 szenatomos alkilcsoportok - így metil-, etil-, propil-, butil-, amil-, hexil-, vagy oktilcsoport-, 1-16 szénatomos arilcsoportok — így fenil—, tolil-, xilil vagy benzilcsoport. A felsorolt (D) elektron donor vegyületek közül előnyösek a monokarbonsavészterek, az alifás karbonsavak, a karbonsavanhidridek, a ketonok és az Si—0—0 kötést tartalmazó szerves szilikonvegyületek. Különösen előnyösek a monokarbonsavészterek és a karbonsavanhidridek. Előnyös (E) dikarbonsavészterek az 5—30 szénatomos alifás dikarbonsavészterek - így a dietil-metilszukcinát, a diizobutil-a-metil-glutarát, a dietil-metilmalonát, a dietil-etií-malonát, a dietil-izopropil-malonát, a dietil-butil-malonát, a dietil-fenil-malonát, a dietil-dietil-malonát, a dietil-dibutil-malonát, a monoizooktil-maleát, a diiz.ooktil-maleát, a diizobutilmaleát, a diizobutil-butil-maleát, a diizopropil-ßmetil-glutarát, a diallil-etil-szukcinát, a di-(2-etilhexil)-fumarát, a diizooktail-citrakonát -, a hosszú szénláncú dikarbonsavak észterei — így a díetil-adipát, a diizobutil-adipát, a diizopropil-szebac.U, a din-butil-szebacát, a di-n-oktil-szebacát és a di-(2-etilhexil)-szebacát —, a 10—30 szénatomos aliciklusos dikarbonsavészterek - így a dietil-l,2-ciklohexán-karboxilát és a diizobutil-l,2-ciklohexán-karboxilát —, a 10—30 szénatomos aromás dikarbonsavészterek — így a monoetíl-ftalát, a dimetil-ftalát, a metil-etil-ftalát, a monoizobuiil-ftalát, a dietil-ftalát, az etil-izobutilftalát, a di-n-propil-ftalát, a diizopropil-ftalát, a din-butil-ftalát, a diizobutil-ftalát, a di-n-heptil-ftalát, a di-(2-etil-hexil)-ftalát, a di-n-oktil-ftalát, a dineopentil-ftalát, a didecil-ftalát, a benzil-butil-ftalát, a difenil-ftalát. A dikarbonsavak észtereinek az (A) komponensbe való beépítésénél nem szükséges mindig magukat a vegyületeket felhasználni. Felhasználhatunk olyan vegyületet is, amely az (A) titán katalizátor komponens készítése során ilyen vegyületté képes alakulni és ezt a vegyületet az (A) katalizátor komponens előállítása során alakítjuk észterévé. A szilárd terméknek a) vagy b) változat szerinti előállításánál a (D) elektron donor vegyületet 1 mól magnéziumvegyületre számítva például mintegy 0,01-1 mól, előnyösen mintegy 0,05—0,5 mól mennyiségben alkalmazzuk. Az elektron donor vegyület mennyiségével szabályozható a kapott szilárd termék szemcsemérete. Ha a (D) elektron donor vegyület mennyisége túl nagy, lerakodhat a szilárd terméken és ellenkező hatást fejthet ki. A kifejtett hatás függ a (D) elektron donor vegyület minőségétől. Célszerű tehát a már megadott intervallumon belül az elektron donor vegyület megfelelő mennyiségét kiválasztani. Ha szilárd termeket az (E) dikarbonsavészter jelenlétében állítjuk elő az a) változat szerint, akkor az (E) észter I mól (i) magnéziumvegyületre számítva előnyösen 0,01 — 1,0 mól, különösen 0,1—0,5 mól mennyiségben alkalmazzuk. Az. (E) észter szilárd termeken lerakodott mennyiségének és a (D) elektron donor vegyület mennyiségének mólaránya előnyösen 1: mintegy 0,01-2, különösen 1: mintegy 0,1—1. A magnéziumot és titánt tartalmazó szilárd terméknek a (i) magnéziumvegyület szénhidrogénben készített oldatából és a (ii) folyékony állapotú titánvegyületbő! történő előállításánál előnyösen a két folyadékot egymással eriutkeztetjiik. A (ii) titán. vegyületként előnyösen halogéntartalmú vegyületet alkalmazunk olyan mennyiségben, hogy szilárd terméket kapjunk. A (ii) titánvegyület mennyisége típusától, a reakciofeltéteíektől, a (D) elektron donor vegyület mennyiségétől és az egyéb komponensektől függően változhat. Mennyisége 1 mól (i) magnéziumvegyületre számítva előnyösen legalább 1 mól, általában mintegy 2—200 mól, különösen mintegy 3-100 mól. Ha a (i) magnéziumvegyület szénhidrogénben készített oldatának és a folyékony (ii) titánvegyületnek a reakciójával vagy a (i) vegyület oldatának és a (ii) vegyületnek az állása során nehezen állítható elő szilárd termék, akkor további mennyiségű (ii) titánvegyüietet, előnyösen halogéntartalmú (ii) titánvegyüle tét vagy kicsapószert adagolhatunk a szilárd tennék képződésének elősegítésére. Ilyen kicsapószerek a haiogénezőszerck így a halogének, a halogénezett szénhidrogének, a halogéntartalmú szilíciumvegyületek, a halogéntartalmú alumíniumvegyületek, a halogéntartalmú lítiumvegyületek, a halogéntartalmú kénvegyületek és a halogéntartalmú antimonvegyületek. Különösen a következők alkalmazhatók: klór, bróm, hidrogén-klorid, sósav, foszfor-pentaklorid, tionilklorid, tionil-bromid, szulfuril-klorid, foszgén és nitrozil-klorid. A szilárd termék alakja a feltételek és képződésének módja szerint változik. Ha egyenletes alakú és szemcseméretű szilárd terméket kívánunk előállítani, előnyösen kerülnünk kell, hogy a szilárd termék képződése gyorsan menjen végbe, f In a szilárd terméket úgy állítjuk elő, hogy a folyékony (i) és (ii) vegyületeket egyszerűen összekeverjük és reagáltatjuk egymással, célszerűen olyan alacsony hőmérsékleten 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
