196575. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a cink-szennyezés csökkentésére a Bayer szerinti timföldgyártásnál

1 2 A találmány tárgya új eljárás a Bayer-eljárás sze­rinti timföldgyártás során a bauxitból beoldódó cink-tartalom eltávolítására a körfolyamatból. Köze­­lebbró'l a találmány tárgya új eljárás a cink szulfidos kicsapására a feltárás során keletkező zagy lúg-fázi­sából. Mint ismeretes a Bayer-eljárás során, amikor a bauxit Al203-tartalmát 140-240 g/1 kausztikus NajO-tartalmú 100-280 °C hőmérsékletű feltáró lúggal kioldják (feltárják), a bauxitban jelenlévő cink jelentős része is oldódik, a körfolyamatban lévő alu­­minátlúgban egyensúlyának megfelelően feldúsul és a kikeverés során az alumínium-hidroxidot, majd az ennek kalcinálásáva] nyert timföldet szennyezi. A ki­oldódó cink mennyisége a technológiától függően vál­tozik, egyes esetekben elérheti a bauxit cinktartalmá­nak 85 t%-át is. A cinkszennyezés különösen a karszt­­bauxjtok feldolgozását nehezíti, minthogy ezek cink­­tartalma nagyobb mint a latentes bauxitoké. A timföld cink-oxid tartalma kohászati feldolgozás esetén általában nem haladhatja meg a 0,02 t%-ot. E követelmény csak akkor elégíthető ki, ha a feltá­rás és a vörösiszap eltávolítása után kapott aluminát­­lúg cinktartalma ZnO-ban kifejezve 15 ml/l-nél ki­sebb. Más felhasználási területeken még szigorúbbak a követelmények a timföld cinktartalmával szemben. Az aluminátlúg cinktartalmának csökkentésére szá­mos eljárás ismeretes. A 2 885 261 sz. USA szabadal­mi leírás szerint az aluminátlúghoz nátríumszulfidot adnak, majd a kivált cinkszulfidot elválasztják az alu­­minátlúgtól. A nátriumszulfid adagolása a derített, tiszta aluminátlúgba történik. Hasonló megoldás ismeretes a 3 469 935 sz, USA szabadalmi leírásból, amely szerint a feltárás után ka­pott zagyhoz adják a nátriumszulfid reagenst, a za­gyot megadott ideig pihentetik, majd a cinkszulfid csapadékot a vörösiszappal együtt távolítják el az aluminátlúgból. Az utóbbi eljárás előnye az előbbivel szemben az, hogy míg az előbbi eljárás a szulfid ada­golást derített aluminátlúgban javasolja, az utóbbi el­járás felismeri és hasznosítja a vörösiszap kolloid-gyűj­tő hatását és az adagolást a feltárt zagyba, ülepítés előtt tanácsolja. Ennek eredményeképpen egyrészt a lúg-fázisnak a lebegő cinkszulfidtól való tisztulása ha­tékonyabb, másrészt a műveletek során csak egyszer kell a csapadékot elválasztani, ugyanis a csapadék el­távolítása, mely egyébként igen nehéz, nem igényel külön műveletet. Szükség van viszont ez utóbbi eljá­rásban a feltárt zagy meghatározott ideig való pihen­tetésére, a nátriumszulfidos kezelés és a csapadék el­távolítása között. Ez a művelet már a technológia módosítását és rendszereit további készülékek beikta­tását igényli. Hasonlóképpen a nátrium-szulfid adagolásával old­ják meg a körfolyamat cinktartalmának csökkentését az 1 373 843 számú angol, valamint a 4 282 191 szá­mú USA szabadalmi leírás szerint. A nátrium-szulfid adagolását ugyancsak a hígítórendszerbe (tehát a fel­tárás után javasolják. Azonban a cink-szulfid adalék­kal egyidőben előzetesen készített, szintetikus, nagy fajlagos felületű cink-szulfid csapadékot is adagolnak. Ilyen módon az oldat túltelítettségét növelik, ennek eredményeképpen hatékonyabb kiválást biztosítanak és csökkentik a nátrium-szulfid felhasználást. A fejlődés követelménye technológiai szempontból az, hogy a timföldgyártás amúgy is bonyolult műve­letsorát a lehető legkisebb mértékben kelljen megvál­toztatni a cinkmentesítéshez, gazdaságossági szem­pontból pedig az, hogy a szulfidos kicsapáshoz szük­séges reagenst nagy mennyiségben rendelkezésre álló természetes forrásokból biztosítják a bonyolultan elő­állítható és a vegyipar számára elviselhetetlenül drága nátriumszulfid helyett. Az előbbi törekvés — mint fent rámutattunk — ki­olvasható a 3 469 935 sz. USA szabadalmi leírásból. Az utóbbira viszont a 2 885 261 sz. USA szabadalmi leírás utal, amelynek szerzői elemi kénnel próbálták csökkenteni az aluminátlúg szulfidtartalmát. A kenet a feltárás előtt kísérelték meg hozzáadni a zagyhoz, de azt tapasztalták, hogy az a 150 °C-on 20 percig tartó feltárás közben rendkívül kis mérték­ben alakul át szulfiddá, tehát nem használható a kí­vánt célra. Így az elemi kénről mint cinkmentesítő reagensről, annak csekély reaktivitása miatt lemond­tak. A találmányunk célja, hogy eljárást biztosítson timföldgyári aluminátlúgok cinktartalmának csökken­tésére, amely nem igényli a szokásos technológia lé­nyeges módosítását és lehetővé teszi természetes szul­­fidforrások használatát. Vizsgálataink során — részben ellentétben az eddi­gi megfigyelésekkel — azt találtuk, hogy az elemi kén, valamint a pirit és a pirites bauxit megfelelő mecha­­nokémiai előkészítés után a feltárás előtt adagolva a rendszerbe jó eredménnyel használható az aluminát­lúg cinkmentesítésére. \z említett előkészített anyagok a feltárás folya­mán beoldódó és az aluminátlúgban cinkátot képező cink-vegyületekkel még a feltárás folyamán .cink-szul­­fid csapadékot képeznek, és a feltárást követő vörös­­iszapeltávolítási lépcsőben a vörösiszappal együtt tá­volnak. Egy tanulmányunk szerint a Bayer-féle timföld­gyártás aluminátlúgjának cinktartalmát szulfidos ki­csapással olyan módon csökkentjük, hogy reagens­ként ásványos elemi kenet, ipari kéntelenítési eljárás­ból származó melléktermék kenet ásványos, adott esetben flótáit pirit-koncentrátumot, vagy pirites bauxitot használunk és a reagenst mechanokémiai aktiválás után — feltárás előtt adjuk a bauxithoz, an­nak száraz tömegére számítva 0,1 — 1 t%, előnyösen 0,2-0,61% kénnek megfelelő mennyiségben. Reagensként, mint említettek, ásványos elemi ke­net, ipari kéntelenítési eljárásból származó kenet vagy pi it-koncentrátumot, illetve pirites bauxitot haszná­lunk. A találmány szerinti eljáráshoz tehát természe­tes, könnyen hozzáférhető fonásokból biztosítjuk a kenet. Ilyen például a nyersolaj kéntelenítése során képződő melléktermék, vagy a különböző kéntartal­mú kőzetek és ásványok, így a pirites bauxit, illetve a pirit, melyet használhatunk például flótáit koncent­­rátum alakjában. Az adagolás előtt a reagenst mechanokémiailag előkészítjük és aktiváljuk. A mechanokémiai aktiválást oly módon végezzük, hogy a reagenst adott esetben felületaktív őrlési se­gédanyagok és/vagy diszpergáló anyagok jelenlété­ben addig őröljük, míg szerncsenagysága legalább 70%-ban 10 fim alá csökken. Felületaktív őrlési se­gédanyagként használhatunk bármilyen ismert ilyen célra használt anyagot. Célszerűen aril-alkil-karbon­­sav-vegyületeket, legelőnyösebben benzil-citrátot 196.575 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents