196514. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés ikeráram előállítására

7 196514 8 sitő nem invertált) bemenete alkotja. Az E erósitó invertáló bemenete egyrészt R4 ellen­álláson keresztül a 11 vagy 12 különbség­képző invertáló bemenetével, másrészt R5 el­lenálláson keresztül a 19 földdel, harmad­részt pedig R6 ellenálláson keresztül T tran­zisztor emitterével és R7 ellenállással van összekötve. Az E erősítő kimenete a T tran­zisztor bázisára csatlakozik. Az R7 ellenállás másik vége a 19 földdel van összekötve, és a T tranzisztor kollektora pedig a teljes kap­csolási elrendezésnek a 15 vagy 16 kimenetét alkotja. A 3. ábrán látható kapcsolási elrende­zésben, amely egy negatívan visszacsatolt hálózat, a negatív, azaz az ellenfázisú beme­netre egyrészt visszavezetjük a kimenő árammal arányos, és az R7 ellenálláson meg­jelenő feszültségjelet, másrészt különbség­képzés céljából előrevezetjük a R4 ellenállá­son keresztül az R4 ellenállásra kapcsolt je­let a szakirodalomból ismert összefüggések szerint. Az E erősítő nem invertáló bemenete képezi a 11 vagy 12 különbségképzó nem in­vertáló bemenetét. így a 3. ábra szerinti kapcsolási elrendezés valóban egy olyan áramkört alkot, amelynek két egymással el­lenfázisban működő bemenete, és egy negatív visszacsatolással stabilizált áramgenerátor ki­menete van. A találmány tárgyát képezi még az 1 programozó egységnek olyan mikroszámítógé­péé rendszerként megvalósított kiviteli alak­ja, amelyben az 1 programozó egységnek a 2 jelbemenete a mikroszámítógépes rendszer A/D átalakítójára, a 3, 4, 5 és 6 programozó bemenetei a mikroszámítógépes rendszer in­­terfészére, a 7 és 8 jelkimenete pedig a mik­roszámítógépes rendszer D/A átalakítójára csatlakoznak. Ennél a kiviteli alaknál a mikroszámitó­­gépes rendszerként működő 1 programozó egység üzemmódját ugyancsak 3, 4, 5 és 6 programozó bemenetek határozzák meg. A 2. ábrán látható analóg technikai megvalósítási példától eltérően azonban a jelfeldolgozás di­gitális, tehát szükséges a 2 jelbemeten meg­jelenő jel digitalizálása A/D átalakító segítsé­gével, illetve a digitális formában előállított jel visszaalakítása analóg jellé D/A átalakító segítségével. A technika mai állása szerint az 1 programozó egység mikroszámítógépes rendszerként való megvalósítása csak akkor jöhet szóba, ha további processzálási műve­letekre, például linearizálásra vagy határér­tékképzésre is szükség van. Az elmondottak alapján látható, hogy a találmány tárgyát képező, ikeráram előállítá­sára szolgáló kapcsolási elrendezés valóban minimális átkapcsolási pont alkalmazásával te­szi lehetővé az ikeráramot előállító generáto­rok programozását. Ezáltal például a nehéz környezeti körülmények között működtetett távadók megbízhatósága jelentősen növelhető. Még fontosabb azonban, hogy a találmány ál­tal javasolt kapcsolási elrendezésben hibás üzemmódot még a teljesen szakképzetlen sze­mélyek sem tudnak beállítani a távadó át- 5 programozásakor. így a berendezések minden szempontból megbízhatóan, és így optimális gazdaságossággal állíthatók üzembe és mű­ködtethetők. 1D SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Kapcsolási elrendezés ikeráram előál­lítására, amely hatásláncban sorbakapcsolt 15 váltókapcsolót, előerősítőt, külónbségképzót és áramgenerátort, valamint további váltó­­kapcsolót, különbségképzöt és áramgenerá­tort tartalmaz, és célszerűen a váltókapcso­lók ellenütembe vannak kapcsolva úgy, hogy 20 egyiknél záró érintkező, másiknél pedig bon­tó érintkező földelt a váltókapcsolók jelto­vábbító bontó, illetve zéró érintkezői pedig közösítve vannak, azzal jellemezve, hogy a kapcsolási elrendezésnek olyan programozó 25 egysége (1) van, amely programozó egység (l) jelbemenettel (2), programozó bemenetek­­kel (3, 4, 5 és 6) és jelkimenetekkel (7 és 8) rendelkezik, továbbá az egyik jelkimenet (7) a változókapcsolók (9 és 10) jeltovábbító érintkezőire, a másik jelkimenet (8) pedig a különbségképzők (11 és 12) invertáló beme­netére csatlakozik, ezen kívül a programozó bemenetek (3, 4, 5 és 6) közül kettőre egyetlen rövidzár (17) van rákapcsolva, és az áramgenerátorok (13, illetve 14) kimeneti (15, illetve 16) alkotják a teljes kapcsolási elrendezés kimeneteit. 2. Az 1. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés, azzal jellemezve, hogy a progra­mozó egység (1) jelbemenete (2) egyrészt az egyik programozó bemenettel (3) közvetlenül, másrészt pedig az egyik jelkimenettel (7) egyik ellenálláson (RÍ) keresztül van össze­­kötve, ezen kívül az ugyanezen jelkimenet (7) egy-egy ellenálláson (R2, illetve R3) ke­resztül másik programozó bemenettel (4), il­letve harmadik programozó bemenettel (5) van összekapcsolva, valamint váltókapcsolójá-50 nak (18) egyik bemenete referenciafeszült­ségforrásra (20), másik bemenete pedig a harmadik programozó bemenetre (5) és földre (19) csatlakozik, és végül a váltókapcsoló (18) vezérlő bemenete a negyedik programozó 55 bemenetet (6), kimenete pedig a programozó egység (1) másik jelkimenetét (8) alkotja. 3. A 2. igénypont szerinti kapcsolási el­rendezés, azzal jellemezve, hogy az ellenállá­sok (RI, R2 és R3) aránya megfelel a 0-5; 0-g0 -20 és 4-20 raA-es szabványos áramtartomé-R3 R3 nyok szerinti 2,75 = -------illetve 8,25 = ---------­RI R2 arányszámoknak. 2 rajz; 3 ábra A kiadásért felel a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 89.1258.66-4 Alföldi Nyomda Debrecen - Felelős vezető: Benkö István vezérigazgató 5

Next

/
Thumbnails
Contents