196471. lajstromszámú szabadalom • Előregyártott vasbetonelemekből készült mérnöki, különösen mélyépítési műtárgy (TETAFAL)
7 196471 8 zolt) kitöltés együttes tömege szolgáltatja. Amennyiben a támfalnak yagy gátnak vízzárónak kell lennie, kitöltöanyagként agyagot alkalmazunk. Amint az 1. ábrán látható, a 4 cellákat belül határoló falakat az egymás felett távközökkel elhelyezkedő 3 belső összekótóelemek alkotják, vagyis e közbenső keresztirányú falak áttörtek, aminek azonban a műtárgy (pl. gát, támfal, hullámtörő, vezetőmű stb.) funkciója szempontjából nincs jelentősége. A 2. ábrán egy külső 1 falelemet külön is bemutatunk. Az elem li hosszúságú, M magasságú és v vastagságú, és két végén felül a sarkok tartományában 6 kivágást tartalmaz, amelyet egymásra merőleges felületek határolnak, nevezetesen egy függőleges és egy vízszintes felület. Ez utóbbi egy 7 vállnak a részét képezi, amely vállbán átmenő függőleges 8 lyuk van. A 7 váll m magassága a külső 1 falelem teljes M magasságának a fele (m = M/2), vagyis a 7 váll vízszintes lapja, amelyre a 8 lyuk kitorkollik, az elem talpától az elem beépített helyzetében ilyen magasságban helyezkedik el. Az 1 falelem 7 váltónak a v hosszúsága pedig azonos az elem v vastagságával. Áz 1 faleiem a*, egyik széles oldalfelületében 9 bemélyitést (tükröt) tartalmaz. Ez a tükrös felület - amint az 1. ábrán is jól látható - a falelemek beépített helyzetében kívül helyezkedik el. a 3. ábra Bzermti külső 2 falelem a 2. ábra szerinti 1 külső elemtől csak abban tér el, hogy az h hosszúsága nagyobb, mint az 1 falelem h hosszúsága, valamint abban, hogy külső felületén két, egymástól 9a bordával elválasztott 9 bemélyedést tartalmaz. A 9 bemélyedések egyébként mintegy takaréküregeknek tekinthetők. A 4. ábrán az 1. ábra szerinti 3 belső összekötőelemhez hasonló, egészében 30 hivatkozási számmal jelölt 30 összekötóelem látható axonometrikus ábrázolásban. Az eltérés abban van, hogy az 1. ábra szerinti belső 3 összekötőelemet tömör gerenda alkotja, mig a 30 belső összekötőelem az egyik oldallapjára kitorkolló hosszirányú 10 vályút tartalmaz. A 30 belső összekötóelem h hosszúságú, m magasságú (vagyis azonos az 1, illetve 2 külső elem 7 válla feletti kivágás m magasságával, lásd a 2. és 3. ábrát), s szélessége pedig kétszerese az 1, illetve 2 külső elemek v vastagságával (s = 2v). A 3 belső összekötőelem h hosszúsága a 4 cellák (1. ábra) szélességét definiálja. A 3, illetve 30 belső öszszekötóelemek végeinek a tartományában függőleges átmenő 11 lyukak vannak. A 4. ábrán szaggatott vonallal és 12 hivatkozási számmal jelöltük egy vizátvezetó nyílásnak az elem homloklapjára kitorkoltósi helyét, amely vizvezető nyílás a 10 vályúból indul ki. Ilyen 12 vizvezető nyílás a 3, illetve 30 belső összekötóelem egyik vagy mindkét végén kialakítható. A 12 vizátvezetó nyílásokon át - ha például a műtárgy támfal - a kitöltés belsejébe kerülő szivárgó vizek kivezethetők. A 12 vizvezető nyitósokat bebetonozott hosszirányú műanyagcsövek alkothatják. Ahol szivárgó viz átvezetésére nincs szükség, vagy éppenséggel vízzáró falszerkezet építése a cél, tömör végű, vagy teljes hosszában tömör 3 belső összekötőelemeket (1. ábra) kell alkalmazni. Ebben az esetben - ha vályús 30 belső ósszekötőelemeket alkalmazunk - azokat a 10 vályúval (takaréküreggel) lefelé fordítva építjük be. Mind a 3, mind a 30 belső összekötőelemek húzó- és nyomóerő felvételére méretezett gerendák. Az 5. ábrán látható - .robbantott’ rajzon - az 1. ábra szerinti 22 oldalfal és 24 végfal egy-egy egymásra merőleges 1 külső falelemének, valamint a 22 oldalfal két szomszédos 1 falelemének és egy 3 belső összekötőelemének a találmány szerinti csatlakoztatási módja. (Szaggatott vonalakkal feltüntettük egy 30 belső összekötőelem egy darabját is, annak érzékeltetésére, hogy ilyen elemek minden további nélkül beépíthetők a 3 belső összekötőelemek helyett.) Az 5. ábrán értelemszerűen alkalmaztuk a korábban már használt hivatkozási számokat és jeleket. A csomópont kialakítása - a cellás falszerkezet építése - oly módon történik, hogy a 20, 21, illetve a 22, 23 oldalfalak kialakításához sorban egymás mellé élükre (talpukra) állítva lerakják az 1 falelemeket úgy, hogy .tükrös * oldaluk kifelé néz, a 6 kivágások pedig felül vannak. Két-két 6 kivágás ily módon egy-egy s szélességű, m magasságú fészket alkot, amelybe az ugyanilyen keresztmetszetű 3 belső összekötóelem (átkőtőgerenda) vége illeszkedik. A 3 belső összekötőelemben levő két függőleges 11 lyuk az elemvégnek a 60 fészekbe illesztésekor átfedésbe kerül az 1 falelemek 7 váltóiban húzódó, ugyancsak függőleges 8 lyukakkal, ily módon az 5 csapok a 11, 8 lyukakon keresztülvezethetők, és e művelettel két-két szomszédos 1 falelem és egy-egy 3, illetve 30 belső összekötóelem egymáshoz rögzítése .száraz' kapcsolattal meg is történik. A fentiekből következik, hogy az 5 csapok célszerűen M hosszúságúak. Az 5 csapok előnyösen acélanyagúak, pl. 14 mm átmérőjűek lehetnek, és korrózióvédő (pl. .Katepox’, .Katosil', .Tixotrop Klorotex’ stb.) bevonattal lehetnek ellátva, a 8, 11 lyukakat pedig pl. 16 mm átmérőjű, bebetonozott műanyagcsövek alkothatják. Az 1. ábrán látható 4 cellák - szükség esetén, a létesítendő műtárgy funkciójától függően - felül lezárhatók. Erre a célra a 8. ábrán látható, előregyártott vasbeton 13 lefedóelem szolgálhat, amelynek az egyik éle mentén lefelé nyúló 14 vizorr van. A 13 lefedőelem alsó felületének a középső tartományában derékszögű négyszög-, előnyösen négyzet alakú rész van, amelyet körbenfutó 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
