196443. lajstromszámú szabadalom • Rozsdaátalakító alapozó festék

4 196143 5 vés és szervetlen savakat és hígitószert tar­talmazó készítményt ismertet. A foszforsavat, ásványi savat vagy szerves savat tartalmazó rozsdaátalakitó és bevonatképző készítmények hátránya, hogy a fémfelületen kialakuló réteg savas karakterű, ezért a műgyanta tapadása a felülethez gyengébb. A savadalék csökkenti továbbá a készítmény eltarthatóságát. A savas karakte­rű rozsdaátalakitót tartalmazó rozsdavédő filmhez gyenge a következő festékréteg ta­padása, ezért az ilyen rétegre nehéz hatásos korrózióvédő bevonat-rendszert felépíteni. Célunk olyan savadalékot nem tartalmazó rozsdaátalakitó és védőbevonat-képző készít­mény előállítása, mely jól eltartható, vas- és acél felülethez jól tapad, ugyanakkor a rozs­daátalakítás gyors és mélyreható. A találmány szerinti készítmény azon a felismerésen alapul, hogy a rozsdaátalakulást elősegítő, de sok szempontból kedvezőtlen hatású szervetlen és/vagy szerves savadalé­kok a rozsdaátalakitó és bevonatképző ké­szítményből elhagyhatók, ha a rozsdaátalaku­lás meggyorsítására a komplexképzö és a po­limer diszperzió mellett a készítmény nem sa­vas karakterű, de a Fe2* és Fe3* ionok ol­­datbavitelét és a vas-komplexek képződését elősegítő komponenseket tartalmaz. Ilyen anyagok jelenlétében a kelátképződés a többértékű fenolokkal és/vagy többértékű fenol-származékokkal meggyorsul és teljeseb­bé vélik anélkül, hogy a készítmény eltart­hatósága, a bevonat tapadóképessége és a második rozsdagétló bevonat tapadása romla­na. A többértékű fenol és fenol-származék típusú komplexképzők közül előnyös tulaj­donságúnak találtuk a polihidroxi-fenil-kar­­bonsavat és ennek cukorésztereit. Ezek a bőrt nem támadják meg és nem is mérgezöek, azaz könnyen kezelhetőek, ugyanakkor a Fe2* és a Fe3* ionokkal kékesfekete stabil komplexet képeznek. A találmány szerinti előnyösen alkalmaz­ható bevonatképző polimerek a vizes poliak­­rilét vagy polisztirol-poliakrilét diszperziók. A diszperziók szárazanyag tartalma kb. 50%. A diszperziókat rendszerint felületaktív anyagokkal stabilizálják. A felületaktív anya­gok elősegítik a komplexképzö behatolását a porózus rozsdaszemcsékbe. A folyamat továb­bi elősegítésére készítményünkhöz 0,1-0,3 tö­­meg% felületaktív anyagot adunk, előnyösen olyan anionos vagy nem ionos jellegűt, mely egyben korróziós inhibitor is, mint például zsírsav-alkanol-amid, alkil-imidazolin, stb. A vizoldható diszperziók alkalmazása azzal a további előnnyel jár, hogy a készítmény nem kizárólag száraz felületre hordható fel. A rozsdaátalakulás meggyorsítására és teljesebbé tételére a találmány szerinti ké­szítmény 0,5-4 tömeg%-nyi mennyiségben egy többértékű szerves sav ammonium vagy al­­kil-ammónium sóját tartalmazza, valamint 0-1 4 tömeg% kálium-ferro-cianidot vagy kálium­­-ferri-cianidot és/vagy 0,2-1 tömeg% nátri­­um-tetraborátot. Mind a nátrium-tetraborát, mind az am­monium- vagy alkil-ammónium sók alkalmasak a fémfelületen lévő oxidréteg oldatbavitelére. Ezek a sók a készítményben lúgos vagy eny­hén savas kémhatásúak, így amellett, hogy a komplexképződést meggyorsítják, elősegítik a latex kötődését is a fém felületéhez. A több­értékű szerves savak sói adott esetben egyenértékű mennyiségű savoldat és bázis adagolásával magában a készítményben is előállíthatok. A nátrium-tetraboráttal a nehézfémek vízben oldott sóiból az illető fém metaborátjai válnak ki, azaz a nátrium-tetraborát nemcsak a Fe2*, Fe3* ionok mobilizálásában vesz részt, hanem velük csapadékot képezve be­épül a bevonatba. A kálium-hexaciano-ferrát a vas(II)-sók­­kal ferro-ferro-cianiddá a vas (Ill)-sókkal ferri-ferro-cianid csapadékká alakul. A káli­um—hexacia.no—ferrát(III ) vas(II)-sókkal ugyancsak ferri-ferro-cianidot képez. A fer­ro- és a ferri-cián-káliumot a vas cementálá­­sára régóta alkalmazzák. Felismeréseink közé tartozik az is, hogy fenti komplexképzöket védőbevonatot képző készítményekben több­értékű fenolokkal vagy fenol-származékokkal együtt alkalmazva gyorsabb és mélyrehatóbb rozsdaátalakulás érhető el, mint külön az egyik vagy a másik komplexképzővel. A készítmény 1-5 tömeg% karboxi-metil­­-cellulózt tartalmaz. Ez a komponens azon túl, hogy alkalmas a készítmény könnyű fel­­hordhatóságot biztosító viszkozitásának beál­lítására, javítja a létrehozott bevonat tapa­dását és rugalmasságát. A készítmény adott esetben töltőanyagot is tartalmazhat. A töltőanyagok beépülve a bevonatba növelik a műanyag diszperzió fe­dőképességét és a képződött bevonat ellenál­lóképességét külső mechanikai hatásokkal szemben. A találmány szerinti készitmények ked­vező viszkozitását, jó felhordhatóságát sok esetben csak hígitóanyagok hozzáadásával le­het biztosítani. Hígitóként alkalmazható víz is, minthogy vizes diszperziót alkalmazunk a készítményben, de gyorsabb a száradás, jobb a készítmény felhordhatósága, ha a víz mel­lett egy és/vagy többértékű 1-4 szénatomos alkoholokat is tartalmaz. Előnyösnek találtuk a vizet, etanolt és butil-glikolt 1:2:3 térfo­gat-arányban tartalmazó hígitószert. A találmány szerinti rozsdaátalakitó és védőbevonat-képző készítmény előnyei az is­mert rozsdaátalakító készítményekkel szem­ben, hogy nem tartalmaz környezet és egész­ségkárosító hatású ólom-, vagy krómvegyüle­­teket; a rozsdás felületen tartós védőréteget képez anélkül, hogy a felületet előzetesen gondosan rozsdamentesiteni kellene; rozsda­átalakitó tulajdonságú, ezért a bevonat alatt 5 IC 16 2C 26 3C 36 4C 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents