196414. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 1H,3H-pirrolo-[1,2-c]tiazol származékok előállítására
17 196414 18-klorid-hidrokloridot kaptunk, 175 °C-on olvadó kristályos paszta formájában. (+)3-(3-piridil)-lH,3H-pirrolo[l,2-c]tiazol-7-karbonsavat a kővetkező eljárások egyikével lehet előállítani: .A’ eljárás: 70 cm3 etanol és 70 cm3 desztillált viz elegyében feloldottunk 19,5 g (+)-3-(3-piridil)-lH,3H-pirrolo[l,2-c]tiazol-7-(etil-karboxilát)-ot és 11,9 g kálium-karbonát-pasztillát, majd a kapott oldatot 40 °C körüli hőmérsékleten tartottuk 14 óra hosszat. Az oldószert csökkentett nyomáson (2,7 kPa-on) és 40 °C körüli hőmérsékleten elpárologtattuk, majd a maradékot feloldottuk 200 cm3 desztillált vízben. A kapott oldatnak a pH-ját 4 körüli értékre állítottuk olyan módon, hogy 250 cm3 1 normál sósavoldatot adtunk hozzá, majd a kapott elegyet 20 °C körüli hőmérsékleten kever tettük 1 óra hosszat. A keletkezett kristályokat szűréssel eltávolítottuk, öszszesen 250 cm3 desztillált vízzel ötször, majd összesen 150 cm3 etanollal szintén ötször, majd összesen 90 cm3 dietil-éterrel háromszor mostuk és csökkentett nyomáson (2,7 kPa-on), 20 °C körüli hőmérsékleten, ká- Iíum-karbonát-pasztillák jelenlétében szárítottuk. Ilyen módon 14,1 g nyersterméket kaptunk, amelynek az olvadáspontja 210 °C. Ezt a nyersterméket feloldottuk 420 cm3 forrásban lévő etanolban, majd a kapott oldathoz hozzáadtunk 0,5 g szenet, az elszinezödést okozó szennyeződések eltávolítása érdekében, ezt követően az oldatot melegen szűrtük. A szűrletet 4 °C körüli hőmérsékleten tartottuk 16 óra hosszat, majd a kivált kristályokat elválasztottuk szűréssel. A kristályokat ezután összesen 90 cm3 etanollal háromszor, majd összesen 150 cm3 dietil-éterrel ugyancsak háromszor mostuk, majd csökkentett nyomáson (2,7 kPA-on), 20 °C körüli hőmérsékleten szárítottuk. Ilyen módon 10,3 g (+)3-(3-piridil)-lH,3H-pirrolo[l,2-c]tiazol-7- -karbonsavat kaptunk, 210 °C-on olvadó kristályos paszta formájában. (oCP d = +163 °C ± 1,6° (c = 1,08; 1 normál nátriumkarbonát-oldatban; (+)3-(3-piridil)-lH,3H-pirrolo[l,2-c]tiazol-7~(etil-karboxilát)-ot a kővetkező módon lehet előállítani: 90 cm3 1,2-diklór-etánban szuszpendáltunk 23,8 g (2R,4R)-N-formil-2-(3-piridil)-tíazolidin-4-karbonsavat, majd a keletkezett szuszpenzióhoz hozzáadtunk két perc alatt 11,2 g trietil-amint 20 °C körüli és 27 °C közötti hőmérsékleten. A kapott szuszpenziót 20 °C körüli hőmérsékleten kevertettük 1 óra hosszat és a keletkezett oldatot 50 perc alatt hozzáadtuk 20 °C körüli hőmérsékleten 1 .0 cm3 1,2-diklór-etánban feloldott, 110 cm3 mennyiségű p-toluol-szulfonil-kloridhoz. Ilyen módon kaptuk meg az ,A' oldatot. 100 cm3 1,2-diklór-etánban feloldottunk 13,6 g 2,3-diklór-etil-propionátot, majd a kapott oldathoz hozzáadtunk 15 perc alatt 33,4 g trietil-amint 20 °C és 30 °C közötti hőmérsékleten. Ilyen módon kaptuk meg a ,B‘ szuszpenziót, amelyet 20 °C körüli hőmérsékleten kevertettünk 50 percen keresz- 111, majd a szuszpenzióhoz 50 perc alatt hozzáadtuk az előző bekezdésben ismertetett íródon előállított .A' oldatot, miközben a hőmérsékletet 20 °C és 36 °C közötti értéken tirtottuk. A kapott szuszpenziót először 40 °C körüli hőmérsékleten 1 óra 40 percen keresztül, majd 60 °C körüli hőmérsékleten 20 percen keresztül kevertettük. Lehűlés t tón 20 °C körüli hőmérsékleten a kapott szuszpenzióhoz hozzáadtunk 100 cm3 desztillált vizet. A szerves fázist elválasztottuk, najd összesen 300 cm3 desztillált vízzel há- 1 omszor, összesen 300 cm3 telített vizes nát- i ium-hidrogén-karbonát-oldattal kétszer, ezt követően összesen 300 cm3 desztillált vízzel szintén kétszer mostuk, vízmentes magnézium-szulfáton szárítottuk, majd az oldathoz hozzáadtunk 0,5 g szenet az elszíneződést okozó szennyeződések eltávolítására. Az oldatot szűrést követően szárazra pároltuk (2,7 kPa-on), miközben a hőmérsékletet 60 °C körüli értéken tartottuk. Ilyen módon 25,6 g nyersterméket kaptunk, amelyet feloldottunk 250 cm3 etil-acetátban. A kapott oldatot há■omszor extraháltuk összesen 300 cm3 2 normál vizes sósavoldattal. A vizes extraktumokat egyesítettük, majd 250 cm3 etil-acetáttal mostuk és pH-értéket 8 körüli értékre állítottuk be nátrium-hidrogén-karbonát adagoásával. A kapott szuszpenziót először 250 cm3 dietil-éter és 250 cm3 etil-acetát degyével extraháltuk, majd három extrakciós műveletet hajtottunk végre összesen 450 cm3 itil-acetóttal. A szerves extraktumokat egyesítettük, összesen 300 cm3 desztilóllt vízzel kétszer mostuk, majd vízmentes magnézium-szulfáton szárítottuk. Az oldathoz hozzátettünk 0,5 g szenet az elszíneződést okozó szennyeződések eltávolítása érdekében, majd szűrtük az oldatot. A szűrés után 30 g 0,020-0,045 mm-es szemcsméretekból álló szilicium-dioxidot adtunk a szűrlethez, amelyet ismételt szűrés után csökkentett nyomáson (2,7 kPa-on) és 60 °C körüli hőmérsékleten szárazra pároltunk. Ilyen módon 19,6 g <+)3- -(3-piridil)-lH,3H-pirrolo-[l,2-c]tiazol-7-(etil-karboxilát)-ot kaptunk narancs színű, olajszerű anyag formájában. Rf = 0,5 (a kromatografalást vékony szilicium-dioxid-gélen végeztük; eluálószerként etil-acetátot alkalmaztunk) [oC]20 d = +115° ± 1° (c = 1,51; dimetil-formamidban). A 2,3-diklór-etil-propionátot a 81 87531. sz. japán szabadalmi leírásban leírt módon 5 10 15 20 25 30 35 4C 45 50 55 60 65 10
