196412. lajstromszámú szabadalom • Eljárás penicillánsav-penicillánoiloxi-metil-észterek előállítására

5 196*112 6 magas hozammal kapjuk a kondenzált termé­ket. A találmány szerinti eljárás egyik elő­nyős kivitelezési változata szerint, valamely (IV) általános képletü, ahol Y jelentése a fenti, penicillánsav-szulfon-halometil-észtert vala­mely semleges oldószerben valamely (V) álta­lános képletű, ahol X és R3 jelentése a fenti, vegyületnek legalább molárisán azonos meny­­nyiségével reagáltatunk. A találmány szerinti eljárásokban hasz­nált, semleges oldószereknek vagy oldószer elegyeknek jól kell oldaniuk a reagenseket, anélkül, hogy a ragensekkel vagy a termék­kel a reakció körülményei között számottevő mértékben reagálnának. Előnyösen acetont használunk, bár számos más, aprotikus, víz­zel elegyíthető oldószert is használhatunk, igy például etil-acetátot, acetonitrilt, dimetil­­-formamidot és hexametil-foszforsav-amidot is. A reakció időtartama a reagensek kon­centrációjától, a reakció hőmérsékletétől és a kiindulási anyagok reakcióképességétől függ. Ha a reakciót az előnyös hőmérsékleten, kö­rülbelül 25 °C hőmérsékleten végezzük, ak­kor a reakció általában 30-60 perc alatt le­játszódik. E reakcióban akkor érhetjük el a leg­magasabb termelést, ha a halogén-metil-ész­­terre számítva molárisán legalább azonos mennyiségű tetraalkil-ammónium-sót haszná­lunk. Alkalmazhatjuk e sót 10-20%-nyi feles­legben is, anélkül, hogy a kapott termék mi­nősége számottevően változna. A reakció befejeztével az oldószert - ál­talában csökkentett nyomáson - ledesztillál­juk, és a maradékot szilikagélen kromatogra­­fálva tisztítjuk. A penicillánsav-tetraalkil-ammónium-só­­kat és a penicillánsav-szulfon-halogón-metil­­-észtereket az alábbiakban részletesen leirt eljárásokkal állítjuk elő. A találmány szerinti eljárás másik elő­nyös kivitelezési változata szerint valamely (VI) általános képletű, ahol X és Y jelentése a fenti, penicillánsav-halogén-metil-észtert valamely (VII) általános képletü, ahol R3 jelentése a fenti, vegyületeknek molárisán legalább azonos mennyiségével reagáltatunk. A reakciót valamely semleges oldószer­ben végezzük, amely oldószernek jól kell ol­dania a reagenseket, anélkül, hogy a reagen­sekkel vagy a termékkel a reakció körülmé­nyei között számottevő mértékben reagálna. Előnyösen acetont használunk, bár használ­hatunk más, erősen poláros, vízzel elegyíthe­tő, aprotikus oldószereket, mint például di­­metil-formamidot vagy hexametil-foszforsav­­-amidot is. A reakció időtartama a reagensek kon­centrációjától, a reakció hőmérsékletétől és a kiindulási anyagok reakcióképességétől függ. A reakcióL 0 °C és 60 °C közötti hőmérsékle­ten, és előnyösen körülbelül 25 UC és körül­belül 60 UC közötti hőmérsékleten végezzük. Az előnyös hőmérséklet-tartományban a reak­ció körülbelül 1/2 óra és 4 óra közötti idő­tartam alatt megy végbe. Kényelmi okokból a reakciót gyakran úgy végezzük, hogy a re­­akcióelegyet éjszakán át állni hagyjuk, ezál­tal a termék minősége nem romlik. A reakció befejeztével a reakcióelegyet vízzel és valamely, a vízzel nem elegyedő ol­dószerrel hígítjuk. A szerves részről az ol­dószert ledesztilláljuk és a maradékot osz­lopkromatográfiás módszerrel tisztítjuk. Mint fent említettük, a 2 044 225 számú nagybritanniai szabadalmi bejelentés kitani­­tást tartalmaz arra nézve, hogy a jelen talál­mány szerinti eljárással is előállított penicil­lánsav-szulfon-halogén-metil-észtereket kü­lönböző ű-laktámvázas antibiotikumokkal olyan termékké lehet kapcsolni, amelyek in vivo körülmények között baktériumellenes hatást mutatnak azáltal, hogy a szervezetben felszívódnak, majd elhidrolizálnak, és igy a hidrolízis eredményeképpen a vérben és a szövetekben a penicillánsav-szulfon és a ü­­-laktámvázas antibiotikum magas koncentráci­ója alakul ki. Ezenkívül az említett nagybri­tanniai bejelentés azt is leírja, hogyan lehet a penicillánsav-szulfon és a íi-laktámvázas antibiotikum kapcsolásával kapott terméket alkalmazni. A találmány szerinti eljárást a további­akban - a találmány oltalmi körének szűkíté­se nélkül - példákkal szemléltetjük. Az NMR­­-spektrumokat deutero-kloroformban (CDCta), 60 MHz-nél vettük fel. A csúcsok kémiai elto­lódás értékeit ppm-egységekben adjuk meg tetrametil-szilánra vagy 2,2-dimetil-2-szila­­pentán-5-szulfonsav-nátrium-sóra vonatkoz­tatva. A csúcsok alakjára nézve az alábbi rövidítéseket alkalmaztuk: s : szinglett, d : dublett, t : triplett, q : kvartett, m : multiplett. 1. példa 6-(2,2-Dimetil-5-o.xo-4-fenil-l-imidazolidi­­nil)-penicillánsav-klórmeti)-észter [ (I) általános képletü vegyulet] 1,56 g 6-(2,2-dimetil-5-oxo-4-fenil-l-imi­­dazolidinill-penicillánsav [J. Org. Chem., 31, 897 (1966)1 20 ml diklór-metán és 20 ml víz kétfázisú elegyével készült szuszpenziójának pH-ját tetrabutil-ammónium-hidroxiddal 8,5-re állítjuk. A szerves részt elválasztjuk és a vizes részt kétszer 20 ml diklór-metánnal mossuk. Az egyesitett szerves részeket nát-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents