196396. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihidro-lizergsav N-alkilezésére

3 196396 4 A találmány tárgya új eljárás a dihidro­­-lizergsav ^-alkilezésére. A szerves kémiku­sok által indolok alkilezésére általában alkal­mazott eljárásokban alkilhalogenideket alkal­maznak a szokásos alkilezési reakciókörülmé­nyek között. Ez az eljárás azonban csak ak­kor eredményes, amennyiben az alkilcsoport nem, vagy csak kis térbeli gátlással rendel­kezik. Amint az alkilhalogenidek szubsztituál­­tak vagy térbeli gátlással rendelkeznek az olefinhez vezető eliminációs reakció kerül előtérbe, és sok esetben ez lesz az eljárás eredménye. Lásd például Lipshutz és munka­társai, J. Ara. Chem. Soc. 103., 7672-7674 (1981) és Veeravagu és munkatársai, J. Am. Chem. Soc., 86., 3072-3075 (1964) közleménye­it. Az indol nitrogénatomjénak alkilezésére számos módszer ismert. Cardillo és munkatár­sai, Tetrahedron, Vol. 23, 3771-3783 (1967) és Kikugawa és munkatársai, Synthesis 461-462 (1981) közleményeikben az N-alkilezést indo­lok esetében különböző halogénszármazékok­kal végezték. Plieninger, Chem. Bér., 87, 127- -128 (1954) közleményében indol benzilklorid­­dal és benzil-p-toluolszulfonáttal történő al­­kilezését írta le. Shirley és munkatársai, J. Ara. Chem. Soc., 75, 375-378 (1953) közlemé­nyükben 1-metil-indol-szintézisét közölte in­­dolból és metil-p-toluolszulfonátból kiindulva. Ezek az eljárások nem alkalmasak bonyolul­tabb szubsztrátok bevezetésére, mert az eli­mináció kerül előtérbe. Ergolinok alkilhalogenidekkel, vagy szulfátokkal történő alkilezését is leírták. A 3 183 234 számú és a 3 580 916 számú ameri­kai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban dihidro-lizergsav folyékony ammóniában nát­rium-amid és alkilezőszer jelenlétében vég­zett alkilezési eljárását írták le. Ez az eljá­rás azonban a terméket a jelen találmány szerinti eljárásnál kevésbé reprodukálhatóan és kisebb termeléssel szolgáltatja. A találmány szerinti eljárás lehetővé te­szi a dihidro-lizergsav 1-helyzetében találha­tó nitrogénatomjának sztérikusan gátolt al­­kilcsoporttal történő alkilezését szubsztituált benzolszulfonátokat alkalmazva. A szubsztitu­ált benzolszulfonátok alkalmazása csökkenti a versengő eliminációs reakció sebességét, amely nem kívánatos olefin származékot eredményezne. A találmány tárgya eljárás a dihidro-li­zergsav 1-helyzetü nitrogénatomjának alkile­zésére. Részletesebben a találmány tárgya el­járás az (I) általános képletű vegyület elő­állításéra, ahol az általános képletben R1 je­lentése 3-8 szénatomszámú alkilcsoport, 3-8 szénatomszámú cikloalkil-csoport, vagy 3-5 szénatomszámú cikloalkil-( 1-3 szénatomos )-al­­kil-csoport, azzal jellemezve, hogy a (II) ál­talános képletű vegyületet a (III) általános képletű szubsztituált benzolszulfonéttal, ahol az általános képletben R1 jelentése a fent megadott, reagáltatjuk bázis és oldószer jelenlétében. A fenti általános képletben a .3-8 szén­atomszámú alkilcsoport' elnevezés alatt egye­nes vagy elágazó láncú első- vagy másod­rendű 3-7 szénatomszámú alkilcsoportot ér­tünk. Ilyen 3-7 szénatomszámú alkilcsoport lehet például a propilcsoport, izopropilcso­­port, butilcsoport, szek-butilcsoport, pentil­­csoport, szek-hexilcsoport, heptilcsoport, izo­­oktilcsoport és hasonló csoport. A 3-8 szénatomszamú cikloalkilcsoport elnevezés alatt ciklopropilcsoportot, ciklobu­­tilcsoportot, cíklopentilcsoportot és ciklohe­­xilcsoportot, cikloheptilcsoportot és ciklooktilcsoportot értünk. A 3-5 szénatomszáraú cíkIoalkíl-(l-3 szénatomos)-alkil-csoport például az 1-ciklo­­propil-metil-csoport. Rl jelentése előnyösen 3-7 szénatomszá­­mú alkilcsoport. A találmány tárgya eljárás a dihidro-li­zergsav 1-helyzetű nitorgénatomjának alkile­zésére valamely benzol-szulfonát-származék segítségével alkalmas bázis és alkalmas oldó­szer jelenlétében. Az eljárásban alkalmazható bázisok az alkálifém-hidroxidok, mint például a litium­­-hidroxid, nátriura-hidroxid, és különösen előnyösen a kálium-hidroxid. A reakcióelegy­­ben a bázist jellemzően a kiindulási szubszt­­rátra vonatkoztatva egy és tíz mólekvivalens közötti mennyiségben alkalmazzuk. A reakció­­elegyben előnyösen kettő és hét mólekviva­lens mennyiség közötti bázist alkalmazunk a kiindulási szubsztrát minden móljára vonat­koztatva. A találmány szerinti eljárásban (III) ál­talános képletű benzolszulfonát származékot is alkalmazunk. Ez az alkilezó vegyület a re­­akcióelegyben a kiindulási szubsztrát minden móljára vonatkoztatva 1,0-3,0 mólekvivalens, előnyösen 1,2-2,0 mólekvivalens, különösen előnyösen 1,5 mólekvivalens mennyiségben van jelen. A találmány szerinti eljárásban valamely aprotikus oldószert alkalmazunk. Ilyen példá­ul az N,N-dímetil-formamid, (DMF), dimetil­­-szulfoxid (DMSO), vagy tetrahidrofurán (THF). A kiindulási anyag koncentrációja nem döntő befolyású, de előnyösen annyi oldó­szert alkalmazunk, amely a kiindulási anya­got oldatban tartja, illetve kis felesleg oldó­szert is alkalmazhatunk. Nagy mennyiségű oldószer alkalmazása nem szükséges és nem kívánatos az eljárásban. A találmány szerinti eljárás reakciója 15 °C-100 °C, előnyösen 20 °C-40 °C közötti reakcióhómérsékletet alkalmazva körülbelül 12-24 óra alatt teljesen lejátszódik. Amennyiben a találmány szerinti reakció befejeződött, a terméket a szokásosan alkal­mazott módszerekkel izolálhatjuk. Jellemzően vizet adunk a reakcióelegyhez. Ezután a ke­veréket vízzel nem elegyedő oldószerre), pél­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents