196364. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alifás tioéterek és azokat hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 196 364 2 A találmány tárgya eljárás az (I) általános képletű vegyülctek - a képletben • R* jelentése 1—3 szénatomos alkilcsoport vagy 1—3 szénatomos olyan liidroxi-alkil-csoport, amelynek hidroxilcsoportja 1—4 szénatomos alkatikarbonsavval észterezett alakban vagy tetrahidropiranil-csoporttal védve lehel, R2 jelentése 3—15 szénatomos telített alifás csoport, vagy 8—12 szénatomos telítetlen alifás csoport, R3 jelentése hidroxilcsoport, 1—4 szénatomos alkoxiesoport vagy -NH-CHz-CO-Rb (-Rb) általános képletfí szubsztituált aminocsoport, ahol R(, hidroxilcsoport vagy 1—4 szénatomos alkoxiesoport és —X— jelentése egyszeres kötés, metilcncsoport vagy >CH—BH-R4 (-Xo-) általános képletéi, adott esetben N-acilezett primer amino-mctílcn-csoport, amelyben R4 hidrogénatom vagy egy polihalogén-(2-5 szénatonios)-alkánkarbonsav acilcsoportja, mimellett a hidroxilcsoport oxigénatomja a kénatomhoz képest relatív transz-konfigurációban van -, valamint a sóképző tulajdonságokkal rendelkező ilyen vegyületek alkálifém- vagy alifás ammóníumsói előállítására. A térbeli ábrázolást a fenti (I) általános képletben úgy kell érteni, hogy az első sor szimbólumai az ábrázolási sík fölött, a harmadik soréi pedig az alatt vannak (vagy fordítva), ami megfelel mindkét központi szénatom ellentétes konfigurációja (RS)—(SR) ábrázolt képletének a Kahn-Ingold-Prelog-konvenció értelmében. A találmány tárgyát képezi az (1) általános képletű vcgyiileleket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények nem kémiai úton való előállítási eljárása is. Ezek például olyan beteges állapotok csillapítására és megszüntetésére használhatók, amelyeknél a találmány szerinti vegyületek kifejezett leukotrién-antagonizáló hatása érvényesül, mint a különböző fajtájú allergiáknál, mindenek előtt az asztmánál. Néhány évvel ezelőtt kimutatták, hogy a különböző eredetű biológiai anyagokból nyert izolátumok, melyek mint SRS (.slow-reacting substance of anaphylaxia) az immunológiai tanulmányokban már ismertek voltak: lásd: H. R. Morris et al., Nature 285, 1045-1060 (1980. május) és L. Ocrning, S. Haminarström és B. Saniuclsson: Proc. Natl. Acad. Sei. USA 77, (4), 20Í4-2017 (1980), azonosak az arachidonsav melabolizmusának tanulmányozásával ismertté vált ún. leukotriénekkel. így pl. mindkét fent említett munkából világosan kitűnik, hogy az SRS-A-ként jelölt hatóanyag, amely a legnagyobb valószínűség szerint az asztmánál fellépő hörgőszűkületnél azonnal fellépő túlérzékenységi reakciók primer közvetítőjeként felelős, az ún. leukotrién D-vel azonos (lásd a későbbiekben az LTD képletet). Hasonlóan hatékony a leukotrién C is, melynek térszerkezetét nemrég állapították meg totálszintézissel [E. J. Corey et al., J. Am. Chem. Soc. 102 (4), 1436-1439 (1980], A leukotriének szerkezeti alapvázát általában egy többszörösen telítetlen, el nem ágazó láncú ejkozánsav képezi, amelynek az 1-, 5- és 6-helyzetben karakterisz: ikus sztibszliluensci vannak, amint ezt az említett legfontosabb képviselőinél az (a) képlet szerint ábrázoljuk. (Itt a térbeli ábrázolást úgy kell érteni, hogy az egész olefinlánc az ábrázolás síkjában van, és a nyíllal rajzolt vegyértékvonalak a sík fölött, a pontozottak azokkal szemben a sík alatt vannak.) Fiziológiás tulajdonságaikat illetően a leukotriének általában azzal tűnnek ki, hogy a legkülönbözőbb fajtájú sima izmoknál egy jellegzetes összehúzódást okoznak. Az egészség szempontjából egy ilyen hatás általában nem kívánatos és ennek megfelelően alkalmas leukotrién-antagoniszták keresése e területen a kutatás erőterében áll. Meglepő módon most bebizonyosodott, hogy a találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek, jóllehet az ismert leukotriénekkel több közös szerkezeti jelleget mutatnak, ezekkel szemben kifejezett antagonista hatást fejtenek ki. így ezek különböző in vitro vizsgálatokban világosan kimutathatóan leukotrién-antagonizáló módon hatnak. így gátolják például a vizsgált koncentrációtartománybnn (0,1-25 pM/l) a leukotrién-D4 [Ln>4; Id. az a) képletnél] által sima izomban előidézett összehúzódást. Ezt az ún. LTD4-antagonizmust kísérletileg például a következőképpen állapíthatjuk meg. Egy 303-400 g súlyú tengcrimalac ileumából szegmenseké; veszünk ki, és azokat egy szervfürdőben Tyrodeok'atban 38 °C-on 95 % oxigént és 5 % széndioxidot tartalmazó gázeleggyel telítve I g terhelés mellett inkubáljuk. A szegmensekben szintetikus leukotrién D4- gytl (káliumsó formájában) összehúzódást (kontrakció ) váltunk ki, és azt izotóniásan regisztráljuk. A vizsgálati anyag által előidézett gátlás mértékét egy kétperces előinkubálás után állapítjuk meg, és IC50-értékber fejezzük ki, ami az a koncentráció, amely a tesztkontrakciót 50 %-ra csökkenti. Az LTD4-antagonizmust in vivo is kimutathatjuk tengerimalacon végzett hörgőszűkületi standard vizsgálattal. (A vizsgálati módszeit a függelékben a példák után ismertetjük.) Egy másik vizsgálat szerint az (I) általános képletű vegyületek 1-100 p.Mól/1 koncentrációtartományban patkányok peritonális leukocitáinak leukotrién B4 (LTB4) által előidézett aggregációját gátolják. A kísérletben Wistar patkányokat (400—600 g) 16 ml 12 % nátriumkazeinát-oldat injekciós beadása után 24 órával leölink, a sejteket pufferolt Eagles minimal essential médiummal (E-MEM)-me! a peritoneumbó! kimossuk, és 0,5—0,5 ml sejtszuszpenziót (I07 sejt I ml E-MEM- ben) egy lemezke aggregomélcr kiivettájába töltünk, és állandó keverés közben (800—900 rpm) 37 °C-ra melegítjük fel. A vizsgálandó anyag (2 pl) hozzáadása után négy perccel aggregációt idézünk elő 2 pl LTB4 adagolásával (1 ng/ml végkoncentráció), és regisztráljuk azt. A vizsgálandó anyagnak azt a koncentrációját, amely a kontroll aggregációt (LTB4 egyedül) 50 %-ra csökkenti, IC50-nek nevezzük. Az (1) általános képletű vegyületek nem várt módon más, fiziológiailag fontos enzimrendszereket is gátolnak. így megfigyelhetjük az emberi leukocita foszfolipáz A-2 gátlását kb. 0,5—50 pMól/1 koncentráeióíartományban. (A kísérletet részletesebben a példák után a függelékben ismertetjük.) Ugyancsak megfigyelhetjük az emberi trombocitából származó foszfolipáz C gátlását kb. 1-100 pMól/1 koncentrációtartományban (a kísérlet leírása a példák után, a függelékben található). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
