196353. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új fenil-4,5-diszubsztituált-cikloalkanon-származékok előállítására
5 1% 353 6 c) Farokbemerítési próba Az eljárás a Benbasset és munkatársai által leírt tartálypróba [Arch. Int. Pharmacodyn, 122, 434 (1959)] módosítása. Charles River CD-I törzsű fehér hím egereket (19—21 g) lemérünk és azonosítás céljából megjelölünk. A kezelt csoportok általában 5 egérből állnak és minden egér a saját kontrolljaként szolgál. Általános szűrési célokra az új vegyületeket először 56 mg/kg dózisban intraperitoneálisan vagy szubkután alkalmazzuk 10 ml/kg térfogatban. A szerrel való kezelés után 1/2 és 2 óra múlva minden állatot a hengerbe tesszük. Minden henger lyukakkal van ellátva a megfelelő szellőzés céljából és kerek nylondugóval van lezárva, melyen át az állat farka kinyúlik. A hengert függőleges helyzetben tartjuk és az állat farkát teljesen bementjük az állandó hőmérsékletű vízfürdőbe (56 °C). Minden kísérlet végpontja a farok egy erőteljes rángása vagy rángatódzása, amit mozgási reakció kísér. Egyes esetekben a befejezés kevésbé élénk lehet a szer hatására. A nemkívánatos szöveti károsodás megakadályozása céljából a farkat a vízfürdőből 10 másodpercen belül kiemeljük és a próbát befejezzük. A reagálás latenciaidejét másodpercekben jegyezzük fel, legsűrűbben 1/2 másodpercenként. A vizsgálandó új vcgyiilctekkcl párhuzamosan hordozóanyagból álló kontrollt is alkalmazunk, azonfelül standard, ismert hatékonyságú vegyületet is vizsgálunk. Ha a vizsgálandó vegyület aktivitása a 2 órás vizsgálati pontnál nem tért vissza az alapértékre, a reagálás látenciáidéit 4 és 6 óra múlva határozzuk meg. Végső mérést végzünk a 24 órás időpontban, ha a kísérlet napjának végén még aktivitást észlelünk. Kémiai úton kiváltott fájdalomérzetet alkalmazó próbák Fenil-benzokinonnal előidézett vonaglás gátlása Carworth Farms CF-1 törzsű egerek ötös csoportjait szubkután vagy orálisan előkezeljük sóoldattal, morfinnal, kodeinnel, illetve a vizsgálandó vegyülettel. Szubkután kezelés esetén 20 perc múlva, orális kezelés cselén 50 perc múlva minden csoportot fcnil-bcnzokinon intraperitoncális injekciójával kezelünk, amely hasi összehúzódásokat okozó ingerlőszerként ismeretes. Az ingert kiváltó szer beadása után 5 perc múlva elkezdjük és 5 percen át folytatjuk az áltatok megfigyelését a vonaglások létrejötte vagy hiánya szempontjából. Meghatározzuk a vonaglások gátlásához szükséges MPE50-értéket. Nyomás által kiváltott fájdalomérzetet alkalmazó próbák A Hajfner-féle farokbccsípési próbára kifejlett hatás Haffner [Experimentelle Prüfung Schmerzstillender. Deutsch. Med. Wachr. 55, 731-732 (1929)] eljárásának módosítását alkalmazzuk a vizsgálandó vegyületek azon hatásának kimutatására, amelyet a farok becsípésével előidézett támadó reakciókra gyakorolnak Charles River (Spraguc-Dawley) CD törzsű fehér patkányokat (50-60 g) használunk. A szerre! való kezelés előtt és a kezelés után 1/2,1,2 és 3 óra múlva 6,35 mm ,John Hopkins-bulldog” szorítókapcsot csíptetünk a patkány farkának tövére. A próbák végét a fájdalmat okozó ingerrel szembeni nyilvánvaló támadó magatartás fellépése jelenti, és a támadásig eltelt latenciadőt másodpercekben feljegyezzük. A csíptetőt 30 másodperc múlva eltávolítjuk, ha támadás még nem követ kezett be és a reakció látenciáját 30 másodpercben jelöljük meg. A morfin hatásos dózisa 17,8 mg/kg (intraperitoncális). i Villamosság állal kiváltott jájdalomérzetet alkalmazó kísérletek „ Meghátrálás-ugrás” próba A lenen állal leírt „meghátrálás-ugrás” próba [Psychopharmacologia 12, 278-285 (1968)] módosítását alkalmazzuk a fájdalomkiiszöb meghatározására. Charles River (Sprague-Dawley) CD törzsű hím fehér patkányokat (175-200 g) használunk. A szerek alkalmazása előtt a patkányok lábát bemártjuk 20 % glicerin/konyhasóoldat elegybe. Ezután egy kamrába teszsziik őket és lábukra 1 másodperces áramütés-sorozatot adunk növekvő intenzitással, 30 másodperces időközökben, Az intenzitások sorrendje. 0,26; 0,39; 0,52; 0,78; 1,05; 1,31; 1,58; 1,86; 2,13; 2,42; 2,72; 3,04 mA. Az állatok viselkedését a következő kategóriák egyikébe soroljuk: a) meghátrálás, b) visítás és c) ugrás vagy gyors előremozgás az áramütés hatására. Minden patkány egyetlen, növekvő intenzitású áramütéssorozatot kap közvetlenül a vizsgálandó vegyület alkalmazása előtt, és a kezelés után 1 /2,2,4 és 24 óra múlva. A fenti próbák eredményeit a lehetséges legnagyobb hatás %-ában adjuk meg (MPE %). Minden csoport MPE %-át statisztikusan összehasonlítjuk a standard anyagok MPE %-ávai és a kezelés előtt! kontroll értékekkel. Az MPE %-ot a következőképpen határozzuk meg: MPE % =•■ _kezelt állatok - kontrollok reakcióideje x 10fl- " limitidő - kontrollok reakcióideje (Limitidő: az az időtartam, ameddig a reakció esetleges megjelenéséig a kutatók várnak.) A találmány szerinti vegyületeket készítmények formájában, orálisan vagy parenterálisan alkalmazzuk fájdalomcsillapítókként. Az ilyen készítmények gyógyszerészeti hordozókat tartalmaznak, melyeket az alkalmazás módja és az általános gyógyszerészeti gyakorlat alapján választunk ki. A vegyületek például tabletták, pirulák, porok vagy szemcsék formájában alkalmazhatók, melyek gyógyszerészeti kötőanyagokat, mint keményítőt, tejcukrot, bizonyos típust? agyagot és egyebeket tartalmaznak. Kapszulák alakjában is alkalmazhatók azonos vagy egyenértékű kötőanyagokkal. Orális szuszpenziók, emulziók, szirupok és elixfrek formájában is adagolhatok, amelyek ízesítő- és színezőanyago kát tartalmazhatnak. A találmány szerinti gyógyászati készítmények orális alkalmazására a körülbelül 0,01- 100 mg hatóanyagot tartalmazó tabletták vagy kapszulák a legtöbb esetben megfelelők 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4