196333. lajstromszámú szabadalom • Készülék műanyaggal belűlről bevont üreges testek végnyílásainak kialakításához

1 196 333 2 A találmány tárgya készülék műanyaggal belülről bevont üreges testek, különösen csövek végnyílásainak kialakításához mintázószerszámmal, amelynek rugal­mas nyomóeleme és formázófeje van. A belülről műanyaggal bevont üreges testek esetében célszerűnek mutatkozik a végnyílásokat úgy kialakítani, hogy ezek védjék a belső borítást. Ha az ilyen csöveket egymáshoz csatlakoztatjuk, akkor ezáltal létrehozható a belső borítás hézagmentes csatlakozása is. A belső borítás ekkor a homlokéleket is lefedheti. A találmány szerinti készülék alkalmazásához előfeltétel, hogy a bevonó műanyag képlékenyen alakítható legyen. A 37 856 sz. NDK szabadalmi leírás eljárást és ké­szüléket ismertet műanyaggal belülről bevont üreges testek végnyílásai kialakításához. Az eljárás értelmében a belső műanyag borítást hőhatással plasztifikálják és ezt a képlékennyé tett zónát nyomás hatására az üreges test homlokfelületére juttatják és kialakítják belőle a kívánt védő végnyílást. A készülék pedig feszítőelemek­ből, nyomóelemekből és formázószerszámokból van fel­építve, ahol a formázószerszámok anyaga nem tapadó, hőálló és rossz hővezető képességű. A gyakorlat megmutatta, hogy az ismert készülékben felhasznált ilyen jellegű anyagok az üzemi körülmények között csak viszonylag rövid ideig tudnak a terhelések­nek ellenállni és ezért viszonylag rövid idő után fel kell őket újítani. A 37 856 sz. NDK szabadalmi leírás az egyéb konstrukciós vagy geometriai jellemzők vonat­kozásában nem tartalmaz kitanítást. Általánosan ismert megoldás az, amelyben a képlé­keny vagy képlékennyé tehető anyagokból lévő üreges testek helyi formázása érdekében felületi nyomást alkalmaznak és ehhez mechanikusan ható készülékeket használnak fel. A 115 875 számú német szabadalmi leírás műanyag csövek végein lévő összekötő karman­tyúk kialakítására szolgáló készüléket ismertet. Ezt a készüléket a melegítéssel képlékennyé lett csővégekre teszik fel. Az egyes szegmenseket, amelyeknek felületei a létrehozandó kiálló borda kívánt formájának felelnek meg, mechanikus úton kúppal és a hozzá tartozó ék­­fclülette! sugárirányban tágítják. Ezáltal a cső faivastag­ságának megőrzése mellett létrejön a kívánt kiálló borda. Különleges esetekben, például a vastag falú csöveknél még vákuumot, illetve külső formát is alkal­maznak. A falvastagság csökkenését okozó anyag­­transzport nem következik be. Ennek a készüléknek azonban viszonylag bonyolult a konstrukciós felépítése és ráadásul a belső műanyag bevonattal ellátott üreges testek végnyílásainak kialakítására nem is alkalmaz­ható, mert a szegmensek a nyomást csak viszonylag kis felületre működtetik, ami viszont a belső bevonat el­gyengüléséhez vezet. Ehhez járul, hogy ez az ismert készülék csak bizo­nyos meghatározott átmérőjű karmantyú előállítására alkalmas. A cső belső átmérőjének tűrését és a mű­anyaggal belülről bevont csöveknél a rétegvastagság ingadozását a készülékkel nem lehet figyelembe venni. Ismert továbbá hengeres üreges testek belső falára felületi nyomás működtetésére az a megoldás, amely­ben rugalmas testet, például gumitestet alkalmaznak, ezt pedig tengelyirányban összenyomják, ami ezáltal sugárirányban kitágul. Ezt az elvet alkalmazzák például a 2 739 354 számú német szabadalmi leírás szerinti megoldásban. Különösen műanyagból lévő alakos dara­bokban kialakítandó vájatokhoz engedékeny anyagú, például gumi- vagy hasonló anyagú betétet Iknlmnz­­nak, amely tengelyirányú rövidülése során sugárirány­ban kitágul. Ezt a sugárirányú kitágulást hosszmetszet­ben - mint hogy ez általában szokásos — egyenletes bővületként, hasasodásként értelmezik és ábrázolják. Eme elv lényeges hátránya, különösen a műanyag belső bevonattal rendelkező üreges testek végnyíiásai­­nak kialakításakor az, hogy ezek a rugalmas nyomó­testek tengelyirányú rövidüléskor valójában egész másképpen viselkednek, mint ahogy azt feltételezik. A rugalmas nyomótestnek az említett alkalmazási terü­leten szükséges hossza mellett a tengelyirányú össze­nyomás során a nyomótestek végei közelében erősebb helyi kipúposodás keletkezik, mint a középső területen. Ha a már ismert, a 137 856 sz. NDK szabadalmi leírás szerinti eljárást alkalmaznánk, hengeres nyomó­­testtel akarnánk előállítani a műanyaggal belülről bevont üreges testek végnyílásait, akkor az üreges testek végei körzetében a belső bevonat túlságosan elvékonyodna, egyébként is vékony bevonatok esetében pedig szélső­ségként a belső bevonat akár meg is szakadhatna. A találmánnyal megoldandó feladat a korábbi meg­oldások hátrányainak kiküszöbölése mellett olyan ké­szülék kialakítása műanyaggal belülről bevont üreges testek, különösen csövek végnyílásainak kialakításához, amely lehetővé teszi a belső bevonat képlékeny alak­­változása mellett olyan végződés kialakítását, amely óvja a belső bevonatot és nem vékonyítja el jelentős mértékben, az üreges testek egymáshoz csatlakoztatása esetén fugamentes kapcsolódást tesz lehetővé. A ké­szüléknek lehetőleg olcsónak, egyszerűen előállítható­­nak és nagy szilárdságúnak, tartósnak kell lennie. Alkal­­mazhatónak, működtethetőnek kell lenni rideg körül­mények között, nyílt téri építkezéseken is. Független­nek kell lennie a bonyolult segédberendezésektől, segédenergiától, illetve energiahordozóktól, például sűrített levegőtől vagy a hidraulikától. A. találmány szerinti továbbfejlesztés értelmében a nyomóelem rugalmas testként van kialakítva, amit rugal­mas ketrec vesz körül, eköriil pedig rugalmas köpeny van elrendezve, ahol a test és a köpeny gumiból, lágy műanyagból vagy hasonlóból van, a rugalmas ketrec alaktartósága nagyobb, mint a testé és a köpenyé, nyu­galmi állpotban a nyomóelem keresztmetszetének alak­ja az üreges test be lső bevonata kersztmetszeti alakjá­nak felel meg, de ennél kisebb. Ennek a megoldásnak a legfőbb jelentősége abban van, hogy a rugalmas test, illetve rugalmas ryomóelem tengelyirányú erő hatá­sára egyenletesen, nagyon laposan hasasodik ki. A rugalms testnek, illetve a rugalms ketrecnek az ilyen szabályozott alakváltozása révén érjük el azt, hogy az üreges test vége körzetéből viszonylag nagy felületen történjék meg az anyagtranszport a mintázószerszámba, azaz más szavakkal felületegységenként csak kevés anyagot keli eltávolítani, nem keletkezik tehát elvéko­­nyodás sehol sem a belső bevonaton, még viszonylag kis rétegvastagság esetén sem. A rugalmas ketrec rá­adásul azt is szolgálja, hogy az üreges test kereszt­metszetének kismértékű tágulása harmonikus átmene­tekkel történjék. A. rugalmas ketrecet rugalmas köpeny veszi körül. Ezzel meggátoljuk, hogy a rugalms ketrec észrevehetően a képlékennyé vált belső bevonatba nyomódjék és ott valamilyen lenyomatot hagyjon hátra, valamint azt, hogy képléken anyag jusson a rugalmas test tágulási hornyaiba a belső bevonat anyagából, ami 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents