196306. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, bioaktív anyagot tartalmazó hintőporok előállítására
1 196 306 2 Találmányunk tárgya eljárás új, bioaktiv anyagot tartalmazó hintőporok előállítására. A találmányunk szerinti új hintőpor-kompozíciók töltő-, hígítóanyagként ciklodcxlriní tartalmaznak. A hintőporok a bőrön alkalmazott finom, nagy tapadóképességíí porok, illetve porkeverékek, amelyet a bőr védelme, szárítása vagy hűtése céljából alkalmaznak, illetve meghatározott gyógyszertartalmú készítmények esetében terápiás hatást kívánnak velük elérni. Ilyen pl. a dezinficiálás, gyulladáscsökkentés, egyes esetekben a hatóanyag perkután felszívódásának az elősegítése. Szükséges, hogy a hintőporok megfelelő víz-, illetve zsírmegkötő képességűek legyenek, a bőrön kiváló izzadság, illetve a zsírsavak megkötése céljából. Fontos, hogy a hintőporszemcsék tárolás vagy szórás közben a rázás következtében ne töltődjenek elektrosztatikusán, ne csomósodjanak, azaz biztosítani kell a hintőpor alkalmas rcológiai tulajdonságait. A hintőporok alapanyaga általában a cinksztearát, cinkoxid, talkum, kalcium-karbonát, bentonit, a fehéranyag, alumínium-hidroxid, magnéziumkarbonát, kolloid-szilíciumhidroxid, illetve a különböző keményítőféleségek. A hintőporokkal kapcsolatos ismeretek kiváló összefoglalását F. Gstirner: Grundstoffe und Verfahren der ArzncibcrciUtng (Ferdinand Enke Verlag, Stuttgart, I960., pp. 885-902) tartalmazza. Az eddigiekben alkalmazott hintőpor-alapanyagok nagyjából két csoportra oszthatók, egyrészt különböző keményítőféleségek, másrészt ásványi eredetű anyagok, mint pl. talkum, kaolin stb. A hintőporokban, de különösen a kozmetikumokban gyakran alkalmazott keményítő kimondottan jó táptalajnak bizonyul a humán bőrgombák számára, így alkalmazása - figyelembe véve a gombás fertőzések nagyfokú elterjedését - szinte műhibának tekinthető. Az ásványi eredetű hintőpor-alapanyagok gyakran erősen szennyezettek, olyan baktériumokkal, mint például Clostridium tetani, Clostridium perfringens, Bacillus anthracis (The Pharmaceutical Codex, XI. Edition, p. 315.). Emiatt ezeket az anyagokat felhasználásuk előtt több mint 1 órán keresztül 160 °C feletti hőmérsékleten kell hevíteni, ami megnehezíti alkalmazásukat. A bőr gombás fertőzését humán területen régebben főleg a Dermatophytonok okozták, az utóbbi évtizedben viszont, valószínűleg az antibiotikumok elterjedésének következtében, a sarjadzógombák térhódítása tapasztalható. A dermatomycozisokért jelenleg zömmel a sarjadzógombák a felelősek, Magyarországon főleg a Candida albicans, a Trichophyton rubrum és a Trichophyton mentagrophytes okozzák a gombás fertőzéseket. Kísérleteink során azt a célt tűztük magunk elé, hogy olyan új töltő-, hígítóanyagot tartalmazó hintőpor-kompozíciót állítsunk elő, mely nem rendelkezik az. eddigiekben alkalmazott hintőpor-alapanyagok hátrányos tulajdonságaival. Meglepő módon azt találtuk, hogy a ciklodextrinek (a továbbiakban: CD-k) alkalmasak hintőpor-alapanyagként való felhasználásra. Mint ismeretes, a CD-k 6-, 7-, ill. 8-g!ükopiranóz egységből felépülő makrogyűrűk, elnevezésük a növekvő számú glükóz egységek sorrendjében: alfa-. béta-, ill. gamma-CD. Előállitásuk keményítőből történik, amikoris a keményítő szubsztrátumot a ciklodextrin-transzglükoziláz (CTG) enzim lebontja és rögtön gyűrűvé zárja. A CD-kből polimereket állíthatunk elő pl. gyöngy-, tömb- vagy habpolimer formában (177 419, ill. 185 866 1. sz. magyar szabadalom). A ciklodextrineket lényegileg molekuláris méretű kapszuláknak lehet tekinteni. A molekulák térszerkezete olyan, hogy valamennyi hidroxil-csoportjuk a molekula külső részén helyezkedik el, a molekula központi tengelye mentén azonban egy molekuláris méretekben számottevő méretű gyengén npoláros üreg létezik. Ez az alapja a ciklodextrinek zárványkomplcx-képzésének, vagy más néven a molekuláris kapszulázásnak. A cikíodextrinekkel, előállításukkal, analitikájukkal, toxikológiai vizsgálataikkal és a zárványkomplex-képzéscn alapuló rendkívül nagy számú, ipari alkalmazási lehetőséggel igen kiterjedt irodalom foglalkozik. (Szejtli J.: Cyclodextrins and their Inclusion Complexes, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982; és Szejtli J. [ed.]: Proceedings of the 1. International Symposium on Cyclodextrins, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982). A ciklodexlrineknek hintőporok töltő- és hígítóanyagként való alkalmazása szakember számára nemcsak hogy nem kézenfekvő, hanem a korábbiakban ismertek alapján egyenesen kontraindikállnak tűnik. A szakember számára ugyanis az a kézenfekvő, hogy a kristályosítható, tehát nem polimer szénhidrátokat hintőporban alkalmazni nem szabad, mert azok humán börgombák számára táptalajt jelentenek, azonkívül higroszkóposak, ragadnak, úgyhogy hintőporban történő alkalmazásuknak a gondolata is elutasításba ütközik. Mindezek ellenére azt találtuk, hogy a ciklodextrinek nem jelentenek alkalmas táptalajt a bőrt fertőző gombák részére. így hintőporok hígító- és töltőanyagának felhasználhatók. Annak vizsgálatára, hogy különböző gombafajok miként hasznosítják a különböző szénforrásokat, az alábbi kísérletsorozatot végeztük. Vizsgált mikroorganizmusok: I. Sarjadzógombák a) Candida albicans CBS 562 b) Candida tropicalis CBS 433 c) Candida guilliermondii 191 d) Candida krusci K 47 e) Candida pscudotropicalis 372 0 Saccharomyces ccrcvisiac OKI 1282 II. Fonalas gombák a) Trichophyton rubrum CBS 30338 b) Trichophyton mentagrophytes CBS 50148 c) Trichophyton (Keralomyces) ajelloi OK i d) Epidermophyton floccosum OKI IV. e) Microsporum persicolor OKI f) Microsporum gypseum var. virosum CBS 10064 p, 10 16 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
