196291. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként pirazol származékot tartalmazó pollén képződést gátló készímény és eljárás a hatóanyagok előállítására
29 196 291 30 Az adott számú példa szerinti vegyület Töménység ppm Kalászkák Szemek száma/ kalászka 23 300 13,2 0,24 23 100 N 23 100 N 24 1000 12,0 0 24 600 13,0 0 24 400 11J 0 24 200 1 12,8 0,12 24 100 12,0 0,81 25 400 13,1 0,04 25 300 14,1 0,12 25 200 14,0 0,19 25 100 15,6 1,18 25 50 N 25 25 N A találmány szerinti vegyületek közül azok az előnyösek és ezek a jelenlegi hímpor-képződést gátló módszerekben is a legelőnyösebbek, amelyeket a következőkben felsorolunk: 4-karboxi-1 -(3-klór-fenil)-5-pirazol-karboxamid; 4-karboxi-l-(3-metil-fenil)-5-pirazol-karboxamid; 4-karboxi-1 -(3-etil-fenil)-5-pirazol-karboxamid; 4 - karboxi - 1 - (3,4 - diklór - fenil) - 5 - pirazol - karboxamid; és 4 - karboxi - 1 - (3 - metoxi - fenil) - 5 - pirazol - karboxamid. Az éppen megnevezett vegyületek alkálifém sói, ammonium sói és mono-, di- és tri-(l -4 szénatomos alkii)-amin sói a találmány szerintiek között előnyös vegyületek. A találmány szerinti vegyületek hasznosak olyan szemes gabonanövények hímpor képződésének gátlására, amelyek az ilyen kezelésre érvényesek, és azok a készítmények, amelyekben a vegyületeket alkalmazásra kész alakba formáljuk és azok a módszerek, amelyekkel a vegyületek a hímpor képződésének gátlása céljából alkalmazásra kerülnek, ugyancsak a találmányban testesülnek meg. A vegyületet a portokok képződését megelőzően kell a növényre juttatni. Meg kell jegyezni, hogy egy növény kalásza bizonyos idő elmúltával válik éretté, és hogy szabadföldön különféle növények különböző időpontokban érnek. Ennek megfelelően valamely vegyületet a portok képződését megelőzően kell alkalmazni, mégpedig a szabadföldön a leginkább érett növényeket ekkor kell kezelni, ha a legjobb eredményekre törekszünk. A búzánál és az árpánál a portok képződésére akkor kerül sor, amikor a növény csúcsa még a talaj közelében van és mintegy 2 mm hosszú és a növények 4-5 valódi levéllel bírnak. így ajánlatos, hogy reprezentatív növénymintákat időről időre fel kell metszeni, annak megállapítása érdekében, hogy meghatározzuk a kalász, és ezzel együtt a portok kialakulása közel van-e. A legjobb eredményeket akkor érhetjük el, ha a vegyületet akkor alkalmazzuk, ha a kalász csak néhány mm hosszúságú. Más fajták fejlődésének jeleit összehasonlílhatóan értékelve állapíthatjuk meg a kezelés megfelelő időpontját. A vegyületet nem csak egyszerűen alkalmazni kell, hanem el kell juttatni a növénybe a portok képződése előtt. E leírásban az „eljuttatni” kifejezés azt jelenti, hogy a vegyületet oly módon kell alkalmazni, hogy a növényben felszívódjék és annak megcélzott szervei számára hozzáférhető legyen. Az összes esetben a vegyületet kellően korán kell alkalmazni, ahhoz, hogy a növény felszívja és annak a portok képződése előtt rendelkezésre álljon. A találmány gyakorlatában szükséges, hogy a találmány szerinti valamely termékből hatékony mennyiséget juttassunk a növénybe, vagy a talajba, amelyen az nő. A hatékony mennyiség - amennyiben a vegyületet a levélzeten alkalmazzuk - a vegyületnek a diszperzióban való koncentrációjával mérhető, vagy előnyösen a vegyület azon mennyiségével, amelyet a föld területegységen alkalmaztunk. A vegyület töménysége hasznos mérőszám, mivel a levélzeten alkalmazható vegyület mennyiségét az korlátozza, hogy a levélzet a diszperzió milyen mennyiséget tartja vissza. Ez" a mennyiség lényegileg állandó a növény adott méretére és ezért az alkalmazott vegyület ily módon való felvitele csak a diszperzió töménysége mértékének növelésével fokozható. A körülményektől függően a vegyületek hatékony töménysége 100 — 2000 ppm között mozog. Azok a tényezők, amelyek a hatékony mennyiséget befolyásolják, a következők: a levélzet nedv-bősége, növekedésének üteme és az alkalmazás időpontjának időjárása. Általában a levélzeten való alkalmazás esetén előnyösek az 500 és 1000 tömeg ppm közötti töménységek. A területegységen alkalmazásra kerülő vegyület adagjának kimérését elvégezhetjük mind a talajon, mind pedig a levélzeten való alkalmazásra. Mindenesetre közérthető az, hogy a levélzeten való alkalmazás minden esetben bizonyos fokig a talajon való alkalmazást is jelenti, hiszen a levélzeten alkalmazott készítmény teljes egésze ott nem tapad meg. Általában 0,5-től 20 kg/ha mértékű alkalmazás az előnyös. Még előnyösebb 0,5 és 10 kg/ha mennyiség alkalmazása, de legelőnyösebb a legkiválóbb vegyületek 0,5 és 5 kg/ha közötti mértékű alkalmazása. Megfigyeltük, hogy a vegyület többszöri adagokban való alkalmazása jobb hatékonyságú és van arra bizonyos utalás, hogy többszöri adagban alkalmazva a vegyülctből szükséges összes mennyiség hatékony használat mellett is alacsonyabb lehet. Lehet, hogy az eredmény azzal a ténnyel magyarázható, hogy a portok-képződés nem azonos időpontban történik az összes növénynél és a többszöri alkalmazás elkerülhetővé teszi, hogy a vegyületet a növénynek vagy a talajnak hosszú ideig tárolnia kelljen. Előnyös a vegyület 2 - 4-szeri alkalmazása 3-10 napos időközökben. Még sajátosabban, a találmány szerinti valamely vegyületnek 2 — 3-szori alkalmazása ezek mindegyike esetén 0,25 és 1,5 kg/ha mennyiségben a levélzeten különösen előnyös. Továbbmer.őieg, a vegyület 2 - 3- szori alkalmazása úgy, hogy minden alkalmazásnál 200— 1000 ppm tömeg hatóanyag-koncentrációjú diszperziót alkalmazunk, úgy, hogy a növények levélzetét fedje, ugyancsak előnyös. Egy másik különösen előnyös alkalmazási módsze5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 16
