196228. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az L 17046 antibiotikum észter származékainak és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 196228 2 biotikum karboxil-csoportja „aktiválásával” kap­csolatban említettek tekinthetők. A karboxilcsoport aktiválószereként az ismert karbodiimid származékon kívül a tioniiklorid is al­kalmazható. Ez az aktiválószer különösen előnyö­sen alkalmazható (I) általános képletű halo-(l—12 szénatomos)-alkilészterek előállítására. Egyes klór-alkilészterek — például a 4-klór-bu­­tilészter — úgy is előállíthatók, hogy az L 17046 antibiotikumot oxetánnal, tetrahidrofuránnal, tet­­rahidropiránnal, oxepánnal, 2-metil-tetrahidrofu­­ránnal, 3-metil-tetrahidrofuránnal, illetőleg 3- -metil-tetrahidropiránnal reagáltatjuk, sósav átbu­­borékoltatása közben. A reakció hőmérséklete elő­nyösen 30 °C—60 °C. A reakció általában 4—24 óra alatt befejeződik. A szakember számára magá­tól értetődő, hogy az előbbiekben ismertetett észte­­rezési eljárásban a reakcióidő változik a konkrét reakciókörülmények és az alkalmazott kiindulási anyagok függvényében. Mivel azonban a talál­mány szerinti vegyületek éppúgy, mint a teikopla­­ninszerű kiindulási anyagok autobiográfiás vizsgá­latokkal könnyen kimutathatók, ill. TLC vagy HPLC segítségével megfigyelhetők, a szakember ugyancsak képes a reakció lefolyásának követésére és annak meghatározására, hogy a reakció mikor fejeződik be. A következőkben egy példát írunk le arra, hogy a reakció lefolyása hogyan követhető HPLC-vel. A reakcióelegyből meghatározott időközönként kb. 20 pl-es mintákat veszünk, a mintákat 50:50 (térf./térf.) 0,2 %-os vizes ammóniumformiát: acetonitril elegy hozzáadásával kb. 2 mg/ml vég­­koncentrációra hígítjuk és beinjektáljuk a HPLC rendszerbe. A HPLC rendszer egy Varian 5000 kromatog­­ráf, Rheodyne 7125 típusú 20 jui-es injektor­­-kaccsal ellátva. A rendszer további részei: egy 254 nm-es UV detektor és egy Perisorb RP-8 Merck töltettel megtöltött elő-oszlop (30—40 nm), ame­lyet egy LiChrosorb RP-8-cal (10 fim) elő-töltött Hibar Merck oszlop (25 cm) követ. Eluálószer: lineáris grádiens 15 % B-től (A-ban) 32 % B-ig (A-ban) 20 perc alatt, kb. 2 inl/perc áramlási sebesség mellett; A oldószer: 0,2 %-os vizes ammóniumformiát B oldószer: acetonitril. Néhány találmány szerinti jellegzetes vegyület relatív retenciós idejét az előbbi rendszerben az I/a táblázatban mutatjuk be. A következőkben egy másik példát mutatunk be a HPLC elemzési eljárásra. Meghatározott időközökben kb. 0,1 ml-es min­tákat veszünk a reakcióelegyből, a mintákat kb. 0,7 mg/ml végkoncentrációra hígítjuk 50:50 (térf./térf.) 0,2 %-os vizes NaHzPCbíacetonit'ril elegyével és beinjektáljuk a HPLC rendszerbe. A HPLC rendszer egy Hewlett-Packard 1084A kromatográf. Injektált térfogat: 20 pl. UV detektor: 254 nm. Oszlop: 25 cm-es Hibar-Merck, Lichrosorb RP-8-cal (7pm) átöltve. Eluálószer: A oldószer: NaHjPCh 0,02M/CH3CN 25/75 (térf./térf.) B oldószer: NaH2P04 0,02M/CH3CN 95/5 (térf./térf.) Grádiens: t, perc 0 2 25 30 35 % B 30 30 50 60 30 Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Néhány, találmány szerinti jellegzetes vegyület relatív retenciós idejét az I/b táblázatban mutatjuk be. A szakember számára nyilvánvaló, hogy a talál­mány szerinti vegyületek mind lényegében tiszta te­­ikoplaninszerű anyagokból, mind nyers teikopla­­ninszerű anyagokból előállíthatók. Az előbbi esetben olyan, találmány szerinti ve­­gyülethez juthatunk, amely nem igényli további külön tisztítási lépés végrehajtását, míg az utóbbi­ban egy végső tisztítási lépés válik szükségessé. A tisztítást általában ismert eljárások szerint vé­gezzük, amelyek közé tartozik pl. a kicsapás nem­oldószerekkel, oldószeres extrakció, sóképzés és a kromatográfiás eljárások. Egy kitüntetett tisztítási eljárás fordított fázisú oszlopkromatográfiai alkalmazását foglalja magá­ban. Ebben az esetben a kitüntetett adszorbens a szilanizált szilikagél, 0,06—0,2 mm részecskeméret eloszlási tartománnyal. Az eluálószer valamelyik hidrofil elegy lehet, amelyet a tisztítási eljárásokban alkalmaznak. Jel­lemző példák az ilyen hidrofil oldószerekre mint eluálószerekre a következők: szerves savak ammó­­niumsóinak híg vizes oldatai és acetonitril vagy víz­oldható rövidszénláncú alkanolok különböző ará­nyú elegyei. A szerves savak ammóniumsóinak híg vizes ol­dataira jellemző példák a 0,1—6 %-os vizes am­móniumformiát oldatok, míg a megfelelő alkano­­lokra példa a metanol, etanol, propanol stb. Ki­tüntetett eluálószer a vizes ammóniumformiát és acetonitril pH 6—8 elegye vagy vizes ammónium­formiát és metanol elegye. Egy kitünteteti eljárás a következőket foglalja magában: először fordított fázisú kromatográfiát végzünk szilanizált szilikagélen (0,06—0,2 mm), a kifejlesztés lineáris lépcsőn grádienssel (5—60 % acetonitril 0,2 %-os vizes ammóniumformiátban) végezve, majd egy második oszlopon kromatogra­­fálunk, eluálószerként 6:4 (térf./térf.) acetonitril: víz elegyet alkalmazva. Egy másik kitüntetett eljárás a következőkből áll: a) a nyers antibiotikumot 1:2:3 0,2%-os vizes am­­móniumformiát:metanol:butanol elegyben oldjuk, szilanizált szilikagéllel hozzuk érintkezésbe és az oldószereket lehajtjuk; b) a maradékot felvisszük egy szilanizált szilikagél oszlop (0,06—0,2 mm) tetejére, 9:1 0,6%-os vizes ammóniumformiát:acetonitril eleggyel kifejlesz­tést végzünk, az eluátumot elvetjük és az eluáiást lineáris acetonitril/vízben grádienssel folytatjuk, amelyet úgy alakítunk ki, hogy 200 ml/óra sebes­séggel elegyítünk 1:9 acetonitril:víz elegyet és 7:3 acetonitrikvíz elegyet. A „lényegében tiszta" kifejezés, egy — a leírás­ban szereplő antibiotikum vonatkozásában — olyan anyagot jelez, amelynek HPLC titere na-' gyobb, mint 95% (a csúcs-területek százalékos mennyisége az előre meghatározott UV hullám­­hosszúságon, 254 nm-en), víz és oldószer tartalma 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 5b 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents