196197. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mono- és bifunkciós antrakinon-(oxi-2,3-oxido-propán)-származékok és az ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
196197 6 Antrakinon-l-oxi-(2,3-oxido-propán) Antrakinon-2-oxi-(2,3-oxido-propán) l-Hidroxi-antrakinon-5-oxi-(2,3-oxido-propán ) 5- " -1-i- ■■ " -6-6- •• ■■ -1-1- Hidroxi-antx-akinon-7-oxM 2,3-oxido-propán) 7- ■■ •• -1-1- " •• -8-8- •• " -1-2- " ■■ -6-6- '■ -2- 2- -7-7- '• ■■ -2-Antrakinon-l,5-bisz(oxi-2,3-oxido-propán) ” -1,6-1,7 '• „ - 1,8 -2,6 „ -2,7 "-1,2 „ -1,3 „ " -1,4 „ -2,3 E vegyületek adott esetben egy vagy több azonos vagy különböző szubsztituenssel, előnyösen halogénatommal, alkil-, alkoxi-, hidroxi-, acil-oxi- vagy nitrocsoporttal helyette si tettek. A találmány szerinti eljárással kapott termékek köztitermékek ti-receptor blokkoló szívre és keringésre ható szerek előállításában. Továbbá az antrakinon-bisz(oxi-2,3-epoxi-propán) származékokat polimerek - Így például epoxigyanták és - lakkok - előállításánál a műanyag és lakk iparban újszerű, eddig nem ismert keresztszálas ágensekként használhatjuk. Mindezen túl, a találmány szerinti termékek meglepő módon különböző in vitro és úgyszintén in vivo próbákban az adriamicin tumorellenes hatásával összevethető vagy gyakran azt meghaladó hatással rendelkeznek, ugyanakkor akut toxicitásuk szignifikánsan alacsonyabb, és így terápiás indexük nagyobb a standardként használt adriamicinénál. Az alábbiakban ismertetjük azokat a próbákat, amelyekkel a vegyületek tumorellenes hatását in vivo és in vitro körülmények között megállapítjuk, valamint ismertetjük az akut toxicitási adatok meghatározásának körülményeit is. a) A citotoxikus hatás vizsgálata in vitro körülmények között A találmány szerinti vegyületek citotoxikus hatását egér L 1210 leukémiasejteken az alábbiak szerint határozzuk meg. Proliferációs vizsgálat Megállapítjuk, hogy a vizsgálandó anyag különböző koncentrációival in vitro inkubált sejtek mennyi radioaktiven jelzett DNS élőár: yagot - igy például 14C-gyel jelzett timidint - képesek beépíteni. L 1210 exponenciális növekedési fázisban lévő (5xl03/ml RPMI 1640-ben) sejteket mikrotérfogatú lemezen 72 órán át 37 °C hőmérsékleten, 5% szén-dioxid és 95% relativ nedvességtartalom mellett a vizsgált vegyület különböző koncentrációival inkubáljuk. Kontrollcsoportként olyan sejteket használunk, amelyeket csak friss táptalajjal inkubálunk. Minden meghatározást négyszer végzünk. 65 óra múlva 50 pl 1,5 uc/ml aktivitású HC timidint adunk hozzá, igy a sejtek DNS-ét radioaktivan jelezzük. 7 órás inkubáció után a sejteket leszűrjük, a DNS-t 5%-os triklór-ecetsavval kicsapjuk, és egymás után vízzel illetve metanollal mossuk, majd 50 °C-on szárítjuk. Ezután 5 ml szcincillációs folyadékot acíunk hozzá, és a DNS-be beépült radioaktivitást meghatározzuk. Az eredményeket úgy adjuk meg, hogy a kezeletlen kontrollra vonatkoztatjuk a vizsgált vegyülettel végzett inkubáció után kapott szcintillációs adatokat. Az igy kapott méröszámokból felvesszük a dózis-hatás görbékét, és grafikusan meghatározzuk az ICso éltékeket, azaz azokat a koncentrációkat, amelyekben - a vizsgálati körülmények között - a radioaktív timidin beépülése a kontrolihoz képest 50%-kal csökken. Az 1. táblázatban foglaltuk össze a találmány szerinti vegyületek ICso értékeit, összehasonlítva az adriamicin (ADM) ICso értékével. b) L 1210 leukémiasejtek telepképződésének vizsgálata lágy agaron E vizsgálat során a vizsgálandó vegyületeknek a sejtek növekedését több nemzedéken át befolyásoló hatását állapítjuk meg (10-12 órás sejtciklusidó esetén a 7 napos vizsgálat idején mintegy 14 egymást követő nemzedéket figyelünk meg). A citosztatikus hatású vegyületek, a kezeletlen kontrollcsoporthoz képest, a megfigyelt telepszámot csökkentik. A vizsgálatot az alábbiak szerint végezzük. Lemezenként 500 leukémiasejtet a vizsgált anyag különböző koncentrációival 1 órán át 37 °C-on inkubálunk. Ezt követően a sejti két McCoy 5a tápoldattal kétszer mossuk, majd 0,3% agar hozzáadásával Petri csészékbe öntjük. A kontrollcsoportba csak friss táptalajjal inkubálunk. 1 órás inkubációs idő után bizonyos esetekben a fenti agarréteght-z különböző koncentrációkat és vizsgált vegyületet hozzákeverünk, és igy a teljes inkubációs periódusban a sejtek folyamatos kezelését valósítjuk meg. Az agar megdermesztése után a lemezeket 7 napon át 37 °C-on 5% szén-dioxid és 95% relatív nedvességtartalmú inkubátorban tartjuk, majd a keletkezett 60 u átmérőjű telepek számát megálla-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
