196134. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aldehidcsoport- vagy fenolos hodroxicsoport-tartalmú vegyületeket tartalmazó környezetszennyező anyagok kezelésére, előnyösen ártalmatlanítására

1 2 A találmány tárgya nagy aldehid-, ill. fenolos hidr­­oxicsoportú vegyületeket tartalmazó szennyvizeket egymással vagy a megfelelő aldehid-, ill. fenolcsopor­tot tartalmazó reagenssel reagáltatjuk, adott esetben hígítószer és/vagy töltőanyag jelenlétében, 0-300 C-on. Az utóbbi időben egyre nagyobb erőfeszítések tör­ténnek a különböző ipari, mezőgazdasági és egyéb hulladékok környezetkárosító hatásának mérséklésé­­re, illetve kiküszöbölésére, valamint a mind nagyobb mennyiségben keletkező hulladékok hasznosításának megoldására. Az idevágó és jelenleg érvényben lévő rendelke­zések előírják az egyes hulladékok minősítésének és tárolásának, szállításának, illetve lerakóhelyen történő elhelyezésének engedélyezett módjait. A ren­deletek értelmébel megkülönböztetünk a hulladékok csoportján belül is egy, a környezetre különösen káros hatást kifejtő hulladékfajtát, az úgynevezett ve­szélyes hulladékot, Az ennek lerakására kijelölt he­lyeket úgy alakítják ki, hogv az ott elhelyezett hulla­dékok a környezettel minél korlátozottabb mérték­ben érintkezhessenek. Ezt biztosítja pl. a szükség­­szerű vízzáró réteg is, amely a talajvizek szennyezé­sét hivatott meggátolni. A veszélyes hulladékokat — ha nincs mód azok ár­talmatlanítására vagy újrafelhasználására — különle­ges és igen költséges módon kell összegyűjteni, elszál­lítani, különlegesen kialakított átmeneti tárolóhelye­ken tárolni és az úgynevezett veszélyes hulladék lera­kóhelyeken véglegesen elhelyezni. A környezetszennyező hulladékokat osztályozot­­tan kell gyűjteni, majd amennyiben a hasznosítás nem oldható meg, úgy átmeneti és végleges lerakóhelyen történő elhelyezésüket kell megoldani. (Dr. Moser Miklós - Dr. Pálmai György: A környezetvédelem alapjai. TK. Budapest, 1984, dr. Gerlach György: Környezetminőség és környezetvédelem Magyarorszá­gon, MK, Budapest, 1984.). A lerakóhelyen történő elhelyezés lényege, hogy a talaj vízzáró rétegeinek kihasználásával és/vagy kiala­kításával, valamint mechanikai lezárással (hordók, konténerek stb.) megakadályozzák azt, hogy a hulla­dék a csapadékvízzel, ill. a talajvízzel kölcsönhatásba kerülve, szennyezze a talajt, ill. a környezetet. A hulladékok elhelyezésének legmegnyugtatóbb módja a másodnyersanyagként történő újrafelhaszná­lás. Egyes iparágakban ez az út könnyen járható, például a papíriparban, a műanyag-feldolgozóiparban stb., azonban számos olyan hulladék is képződik, amelynél az ilyen hasznosítás műszakilag nem oldha­tó meg, nem gazdaságos vagy újabb környezetvédelmi problémát von maga után. (Szabó László—Olessák Dénes: Hulladékhasznosítás — szilárd hulladékok fel­dolgozása, MK., Budapest, 1983.) A jelenleg legelterjedtebb hulladékmegsemmisítési módszer az égetés. Az éghető hulladékok égetésére specizálisan kialakított hulladékégető berendezések használatosak, amelyek rendkívül költségesek. Sok esetben jelent nehézséget az, hogy különböző fizikai tulajdonságú (halmazállapotú, viszkozitású, szemcse­nagyságú, lobbanáspontú stb.) hulladékok adagolását és égetését kell megoldani. A nagy viszkozitású folyé­kony hulladékok például igen nehezen juttathatók az égető berendezésbe, amelynél gyakran lépnek fel eltö­­mődés folytán üzemzavarok. Ugyancsak problémákat és jelentős többletköltséget okoz a különböző nedves­ségtartalmú, porszerű hulladékok csomagolása, szállí­tása és a hulladékégető berendezésbe juttatása, (Oleszák Dénes-Szabó László: Energia hulladékból. MK., Budapest, 1984.) A találmány célja az ismert eljárások hátrányainak kiküszöbölése és egyszerű, gazdaságos eljárás biztosí­tása fenoljellegű vagy aldehidjellegű vegyületeket tartalmazó, környezetszennyező anyagok kezelésére, előnyösen ártalmatlanítására. Azt találtuk, hogy a fenti célt elérjük és a külön­böző hulladékanyagok lerakás vagy hasznosítás (pl. égetés) szempontjából kedvezőtlen tulajdonságait (halmazállapot, vízoldhatóság stb.) hatékony módon tudjuk befolyásolni, ha kémiai kötések kialakítása út­ján tömbösítjük a hulladékokat, vagyis ha fenolos hidroxilcsoportot legalább 2 tömeg% mennyiségben tartalmazó hulladékot/hulladékokat — legalább két szénatomos, aldehidcsoportot tartalmazó hulladék­­oldattal és/vagy reagenssel/reagensekkel és töltő­­tnyaggal/anyagokkal és/vagy hígítószerrel/szerekkel — iztöchiometrikus arányban összekeverünk, majd a keveréket megszilárdulásig 0-300 °C közötti hőmér­sékleten tartjuk. A találmány szerint tehát úgy járunk el, hogy első lépésként biztosítjuk az ártalmatlanításra váró hulla­déknak a polikondenzációs reakció lefolytatásához szükséges arányú összetételét olymódon, hogy a feno­los hidroxilcsoportú hulladékot és az aldehidcsoportú hulladékot elegyítjük egymással, továbbá hígító­­szerrel és/vagy töltőanyaggal, ha ezt például a hul­­hdékok halmazállapota szükségessé teszi. Az elegyítés után a végső tömeg vízmentes anyag­­tartalmának legalább 2 tömeg% részében sztöchio­­netrikus arányban egymás mellett lévő együttes al­dehidcsoportú és fenolos hidroxidcsoportú vegyület­­tartalmat állítunk be. Második lépésként a kapott elegyet megszilárdulásig 0—300 °C-on tároljuk. Ha a környezetszennyező hulladék anyag legalább 2% mennyiségben tartalmaz fenolos hidroxilcsopor­tot, olyan anyaggal keverjük össze, amely aldehidcso­portokat tartalmaz. Ez utóbbi előnyösen maga is kezelést igénylő hulladék, azonban valamely alkalmas reagens is lehet, például acetaldehid, furfurol stb. Természetesen egynél több reagenst vagy aldehidcso­portot tartalmazó reagenst és aldehidcsoportot tar- U lmazó hulladékot együttesen is alkalmazhatunk erre a célra. Megfordítva, ha a környezetszennyező hulladék anyag legalább 2% mennyiségben tartalmaz aldehid­csoportot, fenolos hidroxilcsoport-tartalmú hulladék anyaggal és/vagy reagenssel keverjük össze. Termé­szetesen nincs szükség reagens alkalmazására abban az esetben, ha a környezetszennyező hulladék anyag vagy a környezetszennyező hulladék anyagok ke veréke a kívánt arányban és mennyiségben tartal­mazza a hidroxil- és aldehidcsoportokat. így a találmány szerint szükségtelen, hogy a feno­los hulladék és az aldehidcsoportú vegyületet tartal­mazó hulladék teljes egészében álljon fenn a sztöchi orietrikus arány, elegendő ha ezt a sztöchiometríkus arányt a fenti hulladékfajták keverékének legalább 2 tömegszázaléknyi szárazanyag-mennyiségén belül biz­tosítjuk. Ekkor a reakcióképes fenolos hidroxiícso­­pcrtok és aldehidcsoportok a polikondenzációs re­akció lejátszódásához szükséges arányban és meny-196.134 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents