196080. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egységes szemcseméretű gyöngypolimerizátumok előállítására
1 a porlasztását átalában 0-95 °C, előnyösen 5- 70 °C hőmérsékleten végezzük. A monomerek, illetve a polimerizációs keveréknek a folyamatos fázisba való beporlasztásakor a folyamatos fázis a polimerizációs keverék sugarával egyenirá* nyű áramlásban áramlik. A beporlasztás céljára rendkívül előnyösnek bizonyolt a koncentrikus kétközeges fűvókák alkalmazása. Ezekben a fúvókákbán a polimerizációs keverék a belső fúvókán, a folyamatos fázis pedig a két, koncentrikusan elrendezett fúvóka közül a külső fúvókán áramlik. Abból a célból, hogy a folyadéksugár beporlasztása során kizárjuk a cseppek méretének egységességét befolyásoló zavaró körülményeket előnyös lehet a beáramló polimerizációs keveréket megfelelő frekvenciájú longitudinális rezgések hatása alá helyezni. Ez történhet például periodikus nyomásingadozások, például hanghullámok vagy a fúvóka periodikus mozgatásának hatására. A folyamatos fázis előnyösen oldott anyagokat, (a cseppeket stabilizáló anyagokat) tartalmaz, amelyek meggátolják a polimerizációs keverék cseppjeinek összeolvadását a kapszulázási lépés előtt. Ilyen stabilizátorokként alkalmasak például a gyöngypoümerizációs technikából ismeretes szuszpendáló segédanyagok, így például a polivinil-aikohol vagy a karboximetil-cellulóz. Különösen előnyösnek bizonyult olyan cseppstabilizátorok alkalmazása, amelyek egyidejűleg a kapszula falának felépülésére is szolgálhatnak, ilyen stabüizátorokra példaként említjük a zselatinokat és az ágar-agart. A stabilizátoroknak a koncentrációja a folyamatos fázisban általában 0,01—10 tömegszázalék » folyamatos fázis tömegére vontatkoztatva. A polimerizációs keverék egységes méretű cseppieinek létrehozásához csatlakozik a kapszulázás. A kapszulázás céljából a cseppeket azon területről, ahol keletkeznek (beporlasztási terület) az ezzel határos kapszulázási területre elmozdítjuk. A kapszulázó terület hőmérséklete a beporlasztás területének hőmérsékletétől függetlenül állítható be. Ezenkívül a kapszulázás területét olyan berendezésekkel látjuk el, amelyek további, cseppfolyós alkatrészek betáplálását lehetővé teszik. A stabilizált, egységes részecskenagyságú polimer!zációs-keverék-cseppek kapszulázását folyamatosan, önmagukban ismert mikrokapszulázási eljárások szerint hajtjuk végre. Ilyen, ismert eljárások például a következők: a) A koacerválás A koacerválás során egy kolloidban gazdag fázis képződik, mely a polimerizációs keverék cseppjei körül helyezkedik el. A koacerválás segítségével végzett kapszulázás céljára alkalmasak hidrofil kolloidok, így például zselatin vagy agar-agar. A koacerválás kiváltása céljából a kapszulázási területre például vizes sóoldatot vezetünk. Sóként ha hidrofil kolloidként zselatint alkalmazunk, alkalmasnak bizonyultak az alkáli-szulfátok, különösen a nátrium-szulfát. Koacerválás segítségével a kapszulázást különösen egyszerűen végezhetjük úgy, hogy folyamatos fázisként, melyben a polimerizációs keverék folyadéksugarának szétesése bekövetkezik, egy hidrofil kolloid, például zselatin vagy agar-agar--vizes oldatát alkalmazzuk. A folyadéksugár eloszlatását a kolloid gélesedési hőmérséklete feletti hőmérsékleteken végezzük. A koacervátum-burok képzéséhez csatlakozik ennek megszilárdítása úgy, hogy a gélesedési hőmérséklet alá hűtjük. Az így előállítót» koacervátum-burok nyíróerőkkel szemben ellenálló ugyan, gyakran azonban nem stabil» a polimerizáció feltételei mellett. Abból a célból, hogy a polimerizáció feltételei között stabilis burkolathoz jussunk, a kapszulázott részecskéket kémiai keményitésnek (edzésnek) vetjük alá. Ismeretesek olyan eljárások, amelyek segítségével a kémiai keményítés, így például zselatinnak aldehidekkel, például formaldehiddel való keményítése elérhető (így például a 2 800 458 számú Egyesült Államokbeli szabadalmi leírásból), A részecskék kémiai keményítése (edzése) történhet folyamatosan vagy nem folyamatosan ugyanabban vagy egy másik reakcióedényben. b) A komplex-koacerváció A komplex koacerváció során kolloidban dús fázis képződik két különböző, elektromosan töltött kolloidból (polielektrolitokból), mely a monomer cseppek körül helyezkedik el. A komplex-koacerváció útján végzett kapszulázás céljára alkalmasak például olyan rendszerek, melyek zselatinból és gumiarábikumból vagy zselatinból és speciális kopolimerizátum-keverékekből tevődnek össze. Ilyen speciális kopolimerizátum-keverék például az olyan, amelyben akrilamid és maleinsav vagy maleinsav-anhidrid csoportok vannak statisztikus eloszlásban, vagy például az olyan kopolimerizátum, mely akril amid, akrilsav és maleinsav csoportokat tartalmaz statisztikus eloszlásban. Ilyen kopolimerízátum-keverékeket ir le komplex-koacervációs alkatrészekként az Egyesült Államokbeli 4 181 639 számú szabadalnú leírás. A komplex-koacerváció kiváltása végett például a kapszulázási terület pH értékét savak hozzáadásával például a szelatin/gumiarábikum rendszer esetében úgy állítjuk be, hogy az eredetileg azonosan töltött polielektrolitoknak csak az egyike változtatja meg töltésének előjelét. Miután a komplex-koacervátum burkolat kiépült a polimerizációs keverék cseppjei körül, a csepp a kapszulázási területnek egy olyan szakasza felé mozdul el, amelynek hőmérséklete a gélesedési hőmérséklet alá van beállítva. Az így kapott komplex-koacervátum-burok ellenálló ugyan nyíróerőkkel szemben, gyakran azonban nem stabil» a polimerizációs feltételekkel szemben. Abból a célból, hogy a polimerizáció körülményei között stabilis burkolathoz jussunk, a kapszulázott részecskéket további, kémiai keményítésnek vetjül alá. A kémiai keményítés ilyen eljárásai, például a szelatint tartalmazó kapszulafalak keményítése aldehidekkel, például főim aldehid del, ismeretesek, például a 2 800457 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásból. c) A fázishatárfelületi reakció a fázishatárfelületi reakcióval végzett kapszulázás során a polimerizációs keverék cseppjeit beburkoló kapszulafalat úgy építjük fel, hogy a polimerizációs keverékben lévő 1 komponenst folyamatos fázishoz a kapszilázási területen hozzáadott komponenssel a cseppek és a folyamatos fázis határfelületén filmképzés céljából re agái ta tjük. Gyakorlatilag a kapszulázást a fázishatárfelületi reakcióval úgy hajtjuk végre, hogy a polimerizációs keverékhez hozzáadjuk az 1 komponenst, mely a polimerizációs keverékkel elegyedik, a folyamatos fázissal azonban jórészt nem elegyedik. Miután a polimerizációs keverék azonos nagyságú 196.080 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5