196080. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egységes szemcseméretű gyöngypolimerizátumok előállítására

i 2 fokozódó mértékben növekszenek azon igények, amelyeket a modern, ioncserélő technológiák támasz­tanak az ioncserélők egyes típusainak sajátságaival szemben. A kapacitás, kinetika és a mechanikai, to­vábbá ozmotikus terhelésekkel szemben való állandó­ság mind magasabb követelményei mellett egyre in­kább megkívánják a szemcsenagyság nagyobb egysé­gességét. A szemcsenagyság egységességével szemben különösen magas igényeket támasztanak akkor, ha az alkalmazott eljárás során a hidrodinamika döntő párá­méiért jelent. Így például a nagy teljesítményű, nagy áteresztő képességű ioncserélő szűrők, a lehető legegységesebb, jurva szemcsenagyságot igénylik, mivel a finom szem­cse a nagy gyögyszemcsék szemcsék közötti terében helyezkedik el, cs ennek következtében a szűrő ellen­állását növeli. A megnövekedett ellenállás miatt az igényelt nagy áteresztőképesség céljából nagyobb nyomásokat kell alkalmazni, ami viszont könnyen előidézheti a kicserélő gyöngyszemcsék törését. Ugyanilyen fontos a messzemenően egységes szem­csenagyság olyan kicserélők esetében, amelyeket ke­verékágyas szűrőkbe helyeznek, Ha a s/.emcsenagyság erősen különböző, akkor ez azzal a következménnyel jár, hogy a specifikusan nehezebb ioncserélő finom részei összekeverednek a spcifikusan könyebb ioncse­rélő durva szemcséivel. A szigetelőréteges eljárás ese­tében is a keverékágyas szűrövei szemben mindig fennáll az a követelmény, hogy a három alkatrész, az­az az ioncserélő, a szigetelőanyag és a kationcserélő szémcsenagysága egységes legyen. Az 1 442 689 szá­mú NSZK szabadalmi leírásban részletezett ellenára­mú eljárás zavartalan kivitelezése szempontjából is előnyös az egységes szemcsenagyságú gyanta haszná­lata. Már előzőleg is történtek különböző kísérletek o­­lyan ioncserélők, illetve az ezek alapjául szolgáló mat­ricák előállítására, melyek a lehető legegységesebb szemcscnagysággal rendelkeznek. Az ioncserélők, il­letve az ezek alapjául szolgáló matricák ismert előállí­tási eljárásai során vagy győngypolimerekbő! vagy gyöngykondenzátumokbói indulnak ki, amelyeket szuszpenzíós polimeriz.áció, illetve szuszpenziós kon­denzáció útján kapnak a kiinduló vegyületekből, vagy tömegben őrlik meg a kapott, térhálósított polimere­ket vagy polikondenzátumokat. Mindkét eljárás során a részecskék szemcsenagyságának eloszlása olyan lesz, mely gyakran ábrázolható Gauss-görbével. Abból a célból, hogy a szemcsenagyság megkívánt egységessé­gét megközelítsék, fizikai elválasztó eljárások szüksé­gesek, így például szitálás vagy frakcionált Dotálás. Az ilyen típusúelválasztásieliárások egyrészt költsé­gesek. másrészt az a súlyos hátrányuk, hogy az eljá­rás során kényszerűen fellépő nagyobb és kisebb át­mérőjű részecskék vagy egyáltalán nem vagy csak ne­hezen értékesíthetők. A nem kívánatos nagyobb, vagy kisebb nagyságú részecskék mennyisége növekszik a részecskenagyság egységességével szemben támasztott igények fokozódásával. Gyöiigypolimerek esetében az átlagos szemcse­nagyság bizonyos mértékig, a szemcsenagyság spekt­rumának szélessége azonban csak nagyon szűk korlá­tok közólt befolyásolható a polimerizáció körülmé­nyeinek segítségével. Így például a 4 129 707 számú Egyesült AJlamok-beli szabadalmi leírásban olyan szuszperiziós-polimerizációkat írnak le, melynek útján a szemcsenagyság eloszlásának szűkebb határait való­sítják meg, azonban csupán a nem kívánatos nagyobb és kisebb átmérőjű szemcsék mennyiségét csökkentik, és ezen az úton egységes nagyságú részecskék nem kaphatók. A 3 784 491 számú Egyesült Államok-beli szaba­dalmi leírásban megadott eljárás szerint, mely egysé­ges nagyságú polimer részecskék előállítására szolgál, sem kaphatók egységes szemcsenagyságú gyöngypoli­merek. Ezen eljárás szerint a polimerizálandó keverék bői képződő foiyadékcseppeket oldható, zselatintar­­taJmú komplex-koacervátumokka! bevonva védik meg az agglomerációtól. Mivel azonban folyadékcseppek már a bevonás előtt ki vannak téve riyíróerőknek, me­lyek előidézik a cseppek egybeolvadását és eloszlását, azért az eljárás szerint már a bevonás is a legkülönbö­zőbb részecskenagyság mellett -történik. A bevonat ezért nem vezet a kívánt, egységes szemcsenagyságú polimer részecskékhez. Ehhez járul, hogy a folyadék cseppek bevonására ajánlott, oldható, zselatintartaJ- rnú komplex-koacervátumok folyékony, és ennek kö­vetkeztében a cseppek a bevonás megtörténte után sincsenek megvéve a nyíróerők által előidézett elosz­lástól. Ezen túlmenően az alkalmazott, alkálikus poli­­merizációs feltételek mellett a cseppfolyós bevonatok feloldódnak.. Egységes részecskenagyságii gyöngypolímerek elő­állítására előnyösebb eljárást ír le a 3 922 255 számú Egyesült Államok-beli szabadalom. Ezen eljárás sze­rint a fúvókák segítségével előállított, egyenlő nagy­ságú monomer cseppeket egy esőreaktorba visznek át. amelyben addig időznek, amíg a polimerizáció annyi­ra előre Halad, hogy az oszlopból károsodás nélkül cliávolíthatók. Ennek során a tartózkodási időt egy folyamatos fázisnak a cseppek felhajtható erejével szemben irányuló áramlásával állítják be. Eltekintve a magass/jntű technikai igénytől, ennek az. eljárásnak súlyos hátránya abban áll, hogy a tartózkodási időt szabályozó folyadékáramlásnak magas, lineáris sebes­séggel kell rendelkeznie, s így az oszlop keresztmet­szetében olyan sebességprofil jön létre, amelynek kö­vetkeztében az egyes monomer cseppek polimerizáló oszlopban való tartózkodási idejének különbözősége a polimerizátumokból nyert ioncserélő gyögyök mi­nőségi különbségeihez vezet. A polimerizáló oszlop extrám hidrodinamikai viszonyai által előidézett mi­nőségi különbség a polimerből származó gyöngyök között erősen korlátozza az eljárás használhatóságát. A folyadékok kapszulázására szolgáló eljárásokból (például 3 429 827 számú és 3 577 515 számú Egye sült Államok-beli szabadalmi leírás) sem lehetett ősz tönzést kapni az említett műszaki probléma - azaz egységes részecskenagyságú és minőségű gyöngypoli­­merek előállításának - megoldására, mivel ezen eljá­rások szerint sem egységes részecskenagyságii. sem egységes fizikai sajátságokkal rendelkező kapszulá­kat nem lehetett előállítani. így például a 3 429 827 számú Egyesül Államok beli szabadalmi leírásban megadott eljárás — folyadé kok kapszulázása - nem szolgáltat egyenlő nagyságú kapszulákat, mivel az alkalmazott kapszulázási fel tételek következtében az egyenletes kerek formájú cseppek képződését a kapszula falának túlságosan ko­rán bekövetkező képződése ugyan nem gátolja meg teljesen, de legalábbis erősen akadályozza (lásd pél­dául a megfelelő adatokat a 3 577 515 számú Egye 196.080 s 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents