196075. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tienobenzo-piránok, -tiopiránok és naftotiofének, valamint az ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 2 például a 2-hidroxi-etil-amin, a bisz(2-hidroxi-etil)­­-amin vagy a t ri s z(2 -h i dro xi -c til )-a mi n, továbbá bizo­nyos karbonsavak bázisos alifás észterei, mint például a 4-amino-benzoesav-2-dietilamino-etil-észter, vala­mint a rövidszén!áncú alkilén-aminok, mint például az 1-etil-pi peri din. Sóképzésre alkalmas aminok még a cikloalkil-aminok, így például a dicikiohexil-amin, a benzil-aminok, mint például az N.N’-dibenzil-etilén­­-diamin, vagy a píridin-típusú bázisok, mint például a piridin, a kollídin vagy a kinolin. Azok az (I) általános képletü vegyületek, melyek­ben valamilyen bázisos csoport van, savakkal addí­­ciós sókat alkotnak. A savak lehetnek például szervet­len savak, mint például hidrogén-klorid, kénsav vagy foszforsav, de használhatunk alkalmas szerves karbon­savakat vagy szulfonsavakat is, így például ecetsavat, trifluor-ecetsavat, borostyánkősavat, fumársavat, bor­kősavat, metánszulfonsavat vagy p-toluolszulfonsavat, illetőleg aminosavakat, példának okáért arginint vagy lizint. Azok az (I) általános képletű vegyületek, me­lyekben egyidejűleg egy savas csoport (például szabad karboxil cső port) és egy bázisos csoport (például ami­­nocsoport) van, belső só formájában, vagyis ikerionos formában is létezhetnek. A fenti sók közül a farmakológiai szempontból el­fogadható sók előnyösek, izolálási és tisztítási célokra azonban a terápiás célokra egyébként alkalmatlan só­kat, mint például a pikrátokat is fel lehet használni. Az (I) általános képletű vegyületek értékes farma­kológia! tulajdonságokkal rendelkeznek. így például kifejezetten stimulálják a hörgőkben a mukociliáris transzportot (vagyis a nyáknak a csillóhámmal tör­ténő továbbítását), továbbá megváltoztatják a hörgő- és légcsőmirigyek által produkált nyák szekrécióját, illetve viszkoelaszticitását (azaz viszkozitását és nyú­lósságát). A szóban forgó vegyületek az említett tu­lajdonságaik alapján alkalmasak emlősöknél - az em­bert is beleértve - bizonyos légúti betegségek, mint pl. a krónikus bronchitis (idült hörghurut) kezelésére. A mukociliáris transzport stimulálását igazolni lehet az úgynevezett „béka-nyelőcső” farmakológiai teszttel. Ennek során a béka nyelőcsövét kibélelő csillóhánr által továbbított részecskék továbbítási se­bességét mérjük a Puchelle és szerzőtársai által leírt módszerrel [Bull. Physio, path. resp. 12, 11X-119 (1976)]. -A béka nyelőcsöve a vizsgálni kívánt vegyillet ol­datának hozzáadása esetén gyorsabban továbbítja a részecskéket és a transzport sebességének növekedését mérjük. Ezt a hatást már 10'3 — 10"4 vagy még ennél is kevesebb koncentrációban alkalmazott (I)általános képletű vegyülct kiváltja. A szóban forgó vegyületeknek a hörgők simaizmai­ra kifejtett relaxáló hatását tengerimalacokon, hisz­­tamin-aeroszollal kiváltott hörgőcsörcsök elleni védő­hatással lehet kimutatni. Amennyiben a tengerimala­coknak a vizsgálni kívánt 0) általános képletű vegyü­­letből intraperitoneálisan 100 mg/kg, vagy ennél ala­csonyabb dózist beadtunk, úgy az állatok 5 percnél hosszabb ideig képesek a hisztamin-aeroszolnak ellenállni, a kezeletlen kontrollok ellenállási ideje nem több, mint 1 percés 30 másodperc. A nyákminták vis/koelaszticitásának az (I) általá­nos képletű vegyületek hafására bekövetkező változá­sát C. Marriott szerint [Advances in experimental Medicine and Biology 144,75 84 (1981)] egy mikro­reométerrel mérjük. A nyákot friss tengerimalac-gyomor-kaparékból nyerjük és azt a vizsgálat céljaira való felhasználás előtt biokémiai úton tisztítjuk. A vizsgálni kívánt ve­­gyületeket valamilyen speciális oldószerben, így desz­tillált vízben, foszfátpufferben, metanol és víz ele­­gyében vagy DMSO-ban (dimetil-szulfoxidban) oldjuk. A nyák 50 mg-nyi alikvot részét elegyítjük 5 -10 jul kísérleti oldattal. Ezután a mintákat összeke­verjük, centrifugáljuk és 30 percig inkubáljuk, hogy a kölcsönhatás (interakció) bekövetkezzen. Ezt követő­en az egyes mintákat betöltjük egy oszcilláló mágne­ses mikroreométer gömbalakú kamrácskájába,amiben egy 200 pm átmérőjű és vasból készült gömböcske van a mintában centrálisán elhelyezve, majd a mintát ebben az állapotában 5 percig nyugalomban tartjuk. A reológiai viselkedést 25 °C hőmérsékleten 0,1 Hz­­től 20 Hz-ig terjedő frekvenciatartományban mérjük és értékeljük. A nyák elaszticitásí modulusza (jele: G ) megváltozik, előnyösen csökken, de a növekedése is bekövetkezhet az (l) általános képletű vegyületek alkalmazása következtében. Az (I) általános képletű vegyületek nyákelválasz­tásra kifejtett (mukoregulátor) hatását ki lehet érté­kelni az úgynevezett „Ussing Chamber method” al­kalmazásával, ez. a Respirât. Environ. Exerdse Phy­siol. 49, 1027-1031 (1980) irodalmi helyen van leírva. Az említett módszer szerint tengerimalacokból ki­preparált légcsődarabokat fiziológiai konyhasóoldat­ban életben tartunk. A tracheális mirigyek kivezető nyílásait fénymikroszkóp segítségével megfigyeljük. A nyákkiválasztást vagy elektromos ingerléssel, vagy az inkubációs közegbe történő pilokarpin-adagolással megindítjuk. Ezután a kitüremkedő nyákdombocskák számát és azok felületét videorekorder — vagyis sza­lagos képmagnetofon — segítségével rögzítjük. Amennyiben a vizsgálni kívánt (I) általános képletű vegyületeket mindössze 10"4 mól, vagy ennél is ala­csonyabb koncentrációban az inkubációs közeghez adjuk, úgy ez meg fogja változtatni mind a nyákdom­bocskák számát, mind azok felületét, ami a nyák szekréciójának megváltozására utal. Az (I) általános képletű vegyületek még olyan tu­lajdonságokkal is rendelkeznek, hogy májnekrózis vagy immunomoduláció megelőzésére is képesek. A szóban forgó vegyületek májnekrózis-ellenes tulajdonságait patkányokon végzett galaktózamin­­-hepatitisz-teszttel és egéren végzett szén-tetraklorid­­-hepatitisz-teszttel lehet igazolni. A patkányokon gá­lák tózaminnal kiváltott hepatitisz a vírusok által oko­zott emberi hepatitiszre jellemző morfológiai és bio­kémiai elváltozások pontos és jól reprodukálható mo­dellje, amely mint ilyen, jól ismert [K. Decker és szer­zőtársai: Adv. enzyme regül. 11,205 (1973)]. A patkányokat az (I) általános képletű vegyületek 10-200 mg/kg-nyi intraperitoneálisan vagy orálisan beadott dózisai megvédik mind a galaktózamin, mind a szén-tetraklorid által okozott májnekrózistól. A májra gyakorolt hatást meg lehet becsülni a plazma­­-transzaminázok mennyiségéből és a petobarbitállal kiváltott alvás idejének mérése révén, ez ugyanis a májfunkcióra utaló adat. A szóban forgó vegyületek immunomodulációs tulajdonságait egy olyan tesztsorozattal lehet igazolni, me'yek használata az immunológiában már hagyo-3 196.075 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Thumbnails
Contents