196000. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés különféle műtárgyakkal rendelkező szennyvízrendszerben lévő szennyvíz szaghatása szabadbajutásának korlátozására, esetleg a szaghatás jelzésére
3 iyfiooo 4 A találmány tárgya eljárás és berendezés különféle műtárgyakkal rendelkező szennyvízrendszerben lévő szennyvíz szaghatása szabadbajutásának korlátozására, esetleg a szaghatás jelzésére. A találmány szerinti eljárás és berendezés alkalmazása mellett biztosítható, hogy a káros szaghatás megjelenése előtt már intézkedés történjen mégpedig annyival a szaghatás megjelenése előtt, hogy a szükséges védelmi berendezések működésbe hozhatók legyenek és így a környezetre nézve ártalmas jelenség ne következzen be. A találmány szerinti eljárás és berendezés esetében az előre történő intézkedés az ellenőrizni szándékolt szennyvíz egzakt vizsgálata alapján történik. Ismeretes, hogy szennyvizek tarozása során, különösen a hosszú szennyvíz-vezetékeken való haladásuk idején, olyan változások következnek be a szennyvízben, amely változások kellemetlen szaghatással, bűzzel járnak. Tulajdonképpen bűzt árasztó vegyi anyagok keletkeznek a szennyvízben. A szennyvíznek ezt a kóros hatását fokozza sok esetben az b körülmény, hogy koncentrált terhelésként nagy szerveaanyag tartalmú, oxigén hiányos szennyanyagok jutnak a szennyvizet vezető és gyűjtő csatorna-rendszerbe. Általában igyekeznek a szennyvizet olyan állapotba tartani, hogy a nem kívánt bűzös hatÓBt előidéző változások ne jöjjenek létre a szennyvízben. Egyebek mellett olyan intézkedések vannak a mér említett bűzös hatás megelőzésére, kiküszöbölése céljából, amelyek szerint előirt időn belül a szennyvizet a tisztítótelepre kell juttatni, esetenként a későbbi biológiai lebontást nem akadályozó vegyszert adagolnak a szennyvízhez, máskor a hosszú tartózkodási idők esetén közbenső levegőztetést, homogenizálést alkalmaznak. Ilyen megoldások ismerhetők meg például a 174 256 lajstromszémú HU-PS-ból. Az ißmert és az előbbiekben jelzett intézkedések ellenére gyakran előfordul, hogy a szennyvizek nem kívánatos változása következik be éa e változás folytán környezetet terhelő szaghatás áll elő. Az ilyen szaghatás megakadályozására a szennyvíz technológiailag elkerülhetetlen gázkibocsátésát a szennyvizes terekből ellenőrzik és a szaganyaggal terhelt levegőt valamely ismert eljárással megtisztítják. Ilyen eljárások lehetnek a szennyanyagok magas vagy alacsony hőmérsékletű (katalitikus) égetése, vegyszeres bontása (rendszerint oxidációja), sok esetben abszorpciója és/vagy adszorpcióé megkötése stb. A szennyvízrendszerekben a mennyiségi terhelések jelentősen és véletlenszerűen is ingadoznak bizonyos napi és évszaki ciklikus jelleg mellett. Ebből adódik, hogy a szennyvíz-rendszerek a szennyvíz szállítás intenzitása, a fellépő szállítási szünetek hossza nagyobb rendszereknél véletlenszerűen változó, azaz a gózkibocsátás és ezzel a szagkibocsótás a nap folyamán bármikor megtörténhet. Emiatt a szagleválasztó készülékeknek állandó üzemkész állapotban, a szagleválaBztó képességnek u bekapcsolást követő későbbi kialakvilásával működő készülékeknek pedig állandóan üzemelő állapotban kell lenni. Az ismert berendezések alkalmazása mellett nehezíti a helyzetet, hogy Bök esetben a szivattyús szennyvíz továbbításnál (átemelőknél) a szivattyúk működési ideje és ezzel a szagkibocsátás ideje óránként 10-15 perc, sót egyes esetekben ennél lényegesen kisebb, illetve ritkább is lehet. Ilyen körülmények fennállása mellett a berendezések felesleges üzembentartása jelentős többletköltséggel jár. A találmány szerinti eljárás és berendezés elé kitűzött cél az volt, hogy a szennyvízben várhatóan bekövetkező szaghatást előre jelezni lehessen és ezen előre jelzés segitségéve] a szennyvízből származó bűznek u környezetbe jutását meggétló berendezési részleteket üzemkész állapotba, majd megfelelő időben üzembe lehessen állítani. A találmány szerinti eljárás és berendezés lényegében azáltal biztosítja a kitűzött cél elérését, hogy a szennyvízben végbemenő változásokra a szennyvíz redoxipolenciél ját érzékeli és ha a redoxipotenciál egy meghatározott - előre megállapított - értéket elér, vagy megközelít, akkor a szennyvízrendszerben lévő szagkibocsátést meggátló beavatkozást készit elő, illetve indít meg. A találmány szerinti eljárás és berendezés tehát azon a körülményen alapul, hogy a szaghatást keltő molekulák szennyvízben történő kialakulási feltételeit reprezentáló redoxipotenciált illetve ennek változását figyeli és a redoxipotenciál meghatározott értékére alapítva történhetnek meg azok a később ismertetett intézkedések, amelyek azután a büzkibocsátást megakadályozzák. A találmány szerinti eljárás és berendezés ily módon figyelembe veszi azt a körülményt, miszerint jelentős minőségi változások állhatnak elő az időjárási viszonyok változásával, a szennyvíz hőmérsékletének változásával, a csatornahálózat lerakódásainak alakuláséval, a szennyvíz szennyezettségének módosulásával és más itt fel nem sorolt körülmények folytán. Teljesen mindegy ugyanis a találmány szerinti eljárás és berendezés működése illetve alkalmazása szempontjából, hogy közvetlenül minek következtében várható a szagkibocsátás. Igen lényeges a találmány szerinti eljárás és berendezés szempontjából, hogy a büzkibocsátást megakadályozó berendezési részletek üzemkész állapotba juttatása illetve üzembehelyezése nem akkor következik be, amikor már a szaghatás a környezetben észlelhető, hanem akkor, amikor a később kiáramolható szagokhoz vezető kémiai folyamat 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 55 3
