195952. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biciklusos imino-alfa-karbonsavészterek racemátjainak szétválasztásár
5 195952 6 A diaszteronicr dibenzoil-tartaratok képzéséhez olyan oldószert választunk, amelyben a diasztereonier-sók egyike oldódik és a másik diasztereomer kikristályosodik. Erre a célra előnyösen észtereket, így otil-acetálot; ketonokat, mint acetont vagy 2-butanont; étereket, így tetrahidrofuránt,' 1,2-dimetoxi-etént vagy dioxánt; alkoholokat, így metanolt, etanolt, izopropanolt; nitrileket, Így acetonitrilt, halogénezett szénhidrogéneket, mint például metilén-kloridot alkalmazunk. Ezeket az oldószereket önmagukban is alkalmazhatjuk, különösen etil-acetát esetében igy járhatunk el; azonban előnyösebb, ha a fent említett oldószereket kevéssé poláros oldószerrel elegyítve használjuk. A kevéssé poláros oldószerek közül azok jöhetnek számításba, amelyekben az (1) általános képletű vegyűletek dibenzoiltartarátjai kevéssé oldódnak, Így például magasabb szénatomszámú észterek, igy butilacetót; aromás vegyűletek, mint toluol; poláros éterek, mint dietil-éter, diizopropiléter vagy terc-butil-metil-éter; szénhidrogének, mint ciklohexén, hexán vagy petroléter. Az (la) és (Ib), valamint (II) képletű vegyületekböl álló diasztereomer-sók képzéséhez oldószerként célszerűen etil-acetátot, acetont, 2-butanont használunk adott esetben butii-metil-éterrel, diizo-propil-éterrel vagy butil-acetáttal elegyítve. A sóképzés hőmérséklete -20 és 50 °C, előnyösen -5 és 30 °C között van. A találmány szerinti eljárás szerint a dibenzoil-borkősavat acetonnal, etil-acetáttal vagy 2-butanonnol készült oldatban reagáltatjuk az (la) és (Ib) általános képletű racém biciklusos imino-oc-karbonsav-észterekkel; adott esetben az elegyet a végtermékkel beoltjuk, majd ezt követően meghatározott mennyiségű oldószert, így butil-metil-étert adunk meghatározott adagban az elegyhez. Az elegyet először szobahőmérsékleten majd -5 és 5 °C közötti hőmérsékleten kevertetjük. Az anyalúg eltávolítása után és a csapadék alapos mosása után a diasztereomer-sót 80-100%-os hozammal kapjuk. Az elkülönített diasztereomer-sókat a találmány szerinti eljárás alkalmazása esetében általában optikailag tiszta formában kapjuk meg, így a sókat további tisztítása nélkül közvetlenül megbonthatjuk. Abban az esetben, ha a kapott sót mégis további tisztításnak kell alávetni a tisztítást átkristályosltással, átcsapással vagy keveréssel végezhetjük. Ennél a műveletnél általában olyan, a fentiekhez hasonló oldószereket vagy oldószerelegyeket használhatunk, mint amilyeneket a diasztereomer-sók képzésénél soroltunk fel. Az átkristályosltást végezhetjük forró acetonban vagy 2-butanonban; a forró oldatot kevertetjük, beoltjuk majd hagyjuk lehűlni, adott esetben nem poláros oldószert, 4 így például butil-metil-éter, diizopropil-étert vagy butil-acetát hozzáadása után az elegyet lehűtjük, majd a tisztított sót szűréssel elkülönítjük. A tisztításnak egy másik megoldása szerint a sót átcsapjuk, vagyis a diasztereonier-sót hőkezelés nélkül, szobahőmérsékleten kismennyiségü oldószerben feloldjuk; erre a célra olyan oldószert használunk, amelyben a só jól oldódik, igy például alkoholt, majd a kapott oldathoz kevéssé poláros oldószert vagy oldószer-elegyet, így például etil-acetátot/terc-butil-metil-étert adunk, ily módon a sót kristályosodásra késztetjük. A tisztítást végezhetjük keveréssel is, ez esetben a nyers diasztereomer-sót megfelelő oldószerrel, így például etil-acetáttal vagy egy oldószer-eleggyel, mint például etil-2-butanon/terc-butil-metil-éterrel szobahőmérsékleten szuszpenzióban kevertetjük, majd az elegyet lehűtjük és szűrjük. Az optikailag tiszta diasztereomer-só megbontását vizes lúgos oldatban végezzük, máj az optikailag tiszta (la) vagy (Ib) általános képletű vegyületet vízzel nem elegyedő oldószerben felvesszük. Bázisként alkalmazhatunk alkáli-hidroxidot, igy nátrium-, kálium- vagy litium-hidroxidot. Szerves oldószerként olyan vegyülefekel alkalmazhatunk, amelyekből szervetlen sav hozzáadása után az optikailag tiszta (la) és (Ib) általános képletű vegyületet kicsapható és szűréssel elkülöníthető. Erre a célra használhatunk étereket, igy diizopropil-étert vagy tere-butil-metil-étert; szénhidrogéneket, igy petrolétert vagy toluoll, metilénkloridot vagy etil-acetátot. A só megbontását előnyösen -5 és 30 °C közötti hőmérsékleten végezzük. Különösen előnyös, ha a műveletet 0 és 20 °C közötti hőmérsékleten végezzük és ily módon az észtercsoport elszappanositását elkerüljük. Az optikailag tiszta sók megbontásánál az alábbiak szerint járunk el: a sót a fent említett oldószerek egyikében, előnyösen diizopropil-éterben, tei'c-butil-metil-éterben vagy toluolban szuszpendáljuk, majd keverés közben 0-20 °C közötti hőmérsékleten 2-3 mólos vizes nátrium-hidroxid-oldatot adunk a szuszpenzióhoz. Az elegyet mindaddig keverjük, amig az teljesen fel nem tisztul, ezután a fázisokat elkülönítjük. Az optikailag tiszta (la) vagy (Ib) általános képletű imino-oc-karbonsav-észtert a szerves oldószer elpárologtatósával különítjük el, vagy valamely szervetlen savnak hozzáadásával, igy például' gázalakú vagy éteres oldat formájában hozzáadott sósavval só formájában különítjük el. Az (la) és (Ib) általános képletű vegyűletek só formájában jól tárolhatók. A kiindulási racém liidrogén-klorid-vegyületre számítva az ásványi savval képzett sókat 75-90%-os hozammal állíthatjuk elő a találmány szerinti el-5 IC 15 20 25 33 35 40 45 Ö0 55 50 55
