195940. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés finom eloszlású ásványi anyagokkal és kőolajszármazékokkal jelentősen szennyezett felületek mosásánál képződő szennyezett mosófolyadék tisztítására és annak előállítására

2 195940 3 Az eljárás és berendezés ásványi anya­gokkal és kőolajszármazékokkal jelentősen szennyezett felületek, elsősorban gépjármü­vek felületeinek mosásánál képződő szennye­zett mosófolyadék tisztítására és mosófolya­dék előállítására szolgál. A kőolajszármazékokkal és sárral szeny­­nyezett jármüveket általában nagynyomású, mosószert tartalmazó vízzel tisztítják. Az al­kalmazott mosószerek olyan anyagok, amelyek nedvesítő, emulgáló és/vagy szennyvivö ké­pességgel rendelkeznek. Hatásukra olyan szennyezett mosófolyadék keletkezik, amely nagy diszperzitásfokú emulziót és szuszpen­ziót, továbbá jelentős mennyiségű felületak­tív anyagot tartalmaz. A gépkocsimosókból kilépő szennyezett mosófolyadék diszperz szennyeződésként nagymennyiségű agyagás­ványt, kisebb mennyiségben pedig szerves­­(olaj, zsír) szennyeződést tartalmaz, a mosó­szer felületaktív anyaga védőkolloidként ve­szi körül a vízben lévő agyagásványokat és kőolajszármazékokat és a diszperz állapotot stabilizálja. Az elfolyó szennyezett mosófolyadék, el­sősorban nagy olajtartalma miatt, nem bo­­csájtható a közcsatorna hálózatba vagy fel­színi befogadóba, ezért kibocsájtás előtt tisztítani kell. Az ismert környezetvédelmi előírásokat kielégítő víztisztító eljárások a szennyezett mosófolyadékhoz előülepités után koaguláló­­szereket, pl. aluminium-szulfát, ferri-klorid és/vagy polielektrolit oldatot adagolnak, ame­lyek hatására a diszperz részek nagyobb mértékű részekké, u.n. flokkulátumokká egyesülnek és ezek a flokkulátumok szűrés­sel, vagy gravitációs úton, ülepitéssel és fel­­úsztatással eltávolóthatók. Ilyen eljárásokat ismertetnek pl. az 1 091 085 és az 1 109 493 sz. angol szaba­dalmak és erre alkalmas berendezéseket a 169 472 sz. magyar szabadalom. Ezek az eljárások bonyolult előkészítési és adagolási technológiát (pl.: pH beállítást, arányszabályozást) és berendezéseket, továb­bá állandó felügyeletet vagy magasfokú auto­matizálást igényelnek, emiatt alkalmazásuk a viszonylag kis vizfogyasztású gépkocsimo­sókban nem terjedt el. Különösen bonyolulttá tenné a koaguláló vegyszerek adagolását az a körülmény, hogy a gépkocsimosóknál a szennyezett mosófolyadék erősen változó tö­megárammal csatornarendszeren áramlik, amelyben a tömegáram folyamatos mérése és a tömegárammal arányos vegyszeradagolás csak igen költséges berendezéssel lenne megoldható. További hátrányként jelentkezik az a körülmény, hogy a szennyezett mosófolyadék az elóülepitó műtárgyakban kis sebességgel áramlik, a koaguláló vegyszeradagolás pedig legalább 1000 s'1 sebességgradienst (Bulkai Lajos: Hidrológiai Közlöny, 1972. 4-5. sz. 199. old.) igényel, ezért az előkezelt vizet a vegyszeres kezeléshez külön keverő beren­dezésbe kell vezetni, vagy áramlási sebessé­gét szenny vízszállításra alkalmas szivattyúval megnövelni. Az ismert rendszerek ülepítőinek hátrá­nyos tulajdonsága, hogy a gépkocsiraosásnál képződő heterodiszperz szennyezett mosófo­lyadékból az előkezelés sorén a dúrva szennyeződések azonnal kiülepednek, a kis szemcseméretű és a kolloid szennyeződéseket azonban a képződő hidrátburok és a felület­aktív anyag stabilizálja és meggátolja azok flokkulációját. A találmány a fenti hátrányok kiküszö­bölésére szolgál és azon a felismerésen alap­szik, hogy alkalmas koagulálószer, mosószer és adagolási mód esetén az ismert eljárások­kal azonos mosási hatás mellett a képződő szennyezett mosófolyadék kedvezőbb feltéte­lekkel tisztítható, ha a koaguláló vegyszert nem a szennyezett mosófolyadékhoz, hanem a mosásra szolgáló tiszta vízbe adagoljuk. Eb­ben az esetben a koaguláló vegyszer a disz­perzió képződésével egyidejűleg vagy rövid idővel a diszperzió képződése után, annak heterodiszperz állapotában kifejtheti hatását, nem alakulhatnak ki komplex kolloid rendsze­rek (un. védökolloid) és ennek eredménye­képpen a szennyezett mosófolyadék képződé­sekor a diszperzió kisstabilitású, könnyen koagulál és jól ülepíthető. A találmány szerinti eljárásnál úgy já­runk el, hogy polielektrolit 0,2-2,0 g/1 kon­centrációjú oldatát úgy adagoljuk a mosásra használt tiszta (ipari) vizhez, hogy az ada­golás helyén az áramlás sebességgradiensé­nek (s*1) és a sebességgradiens mellett tar­tózkodási időnek (s) a szorzata (dimenziónél­küli) 100-5000, előnyösen 800-1000 legyen. A víz és polielektrolit oldat térfogat arányát úgy kell megválasztani, hogy a poli­elektrolit tartalmú vízben a polielektrolit koncentrációja 1-50 g/m3 legyen. A polielek­trolit oldat adagolása után adjuk a polielek­trolit tartalmú vizhez a mosóhatást biztositó szert és az ily módon előállított mosófolya­dékkal végezzük a szennyezett felület mosá­sát, ezt követően a mosás során képződő, flokkulált szennyeződést tartalmazó szennye­zett mosófolyadékot ülepitéssel tisztítjuk, az ily módon nyert tisztított vizet elvezetjük és/vagy visszacirkuláltatjuk. A találmány szerint az eljárás lényeges követelménye, hogy a raosófolyadék a szennyeződés disz­­pergálásakor mind polielektrolitot, mind mo­sószert tartalmazzon. Az alkalmazható mosószer olyan szerves és/vagy szervetlen vegyületeket tartalmazó anyag vagy anyagok keveréke, vagy keres­kedelmi forgalomba hozott (kiszerelt) termék, amelyik a szennyezett felület vízzel történő érintkezésekor a nedvesítést, valamint a szennyeződések, elsősorban az olajok és zsí­rok diszpergálódását elősegítik. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents