195930. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses fémalakító szerszám

2 195930 3 A találmány tárgya elektromágneses fémalakító szerszám. Az elektromágneses fém­alakításnál kondenzátortelepben tárolt villa­mos energiát nagyáramú alakítótekercsen ót sütnek ki. Az alakítótekercsen áthaladó áramimpulzus a környezetében az árammal arányosan változó mágneses teret hoz létre. A mágneses tér hatására a tekercs közelében elhelyezett fémtárgyban - az alakítandó mun­kadarabban - a geometriai és fizikai paramé­terektől függően örvényáram indukálódik. Az alakítótekercBben és a munkadarabban folyó áram kölcsönhatásaként olyan erőhatás éb­red, amely alkalmas a munkadarab deformálá­­sóra. Az alakítandó munkadarab és az alakító­tekercs egymáshoz viszonyított elhelyezésétől függően három alapvető szerszám-elrendezés különböztethető meg, éspedig a kompressziós, az expanziós és a BÍktekercBes szerszám-el­rendezés. A hasznosítható energia és a geometriai méretek szempontjából a legkritikusabb az expanziós hatású tekercset tartalmazó szer­szám-elrendezés. Ennél az alakítótekercs az alakítandó munkadarab belsejében van elhe­lyezve. A tekercs és a munkadarab közötti elektromágneses kapcsolatból következik, hogy a betáplált villamos energia részben a munkadarab és a tekercs közötti légrésben levő, részben a tekercs belsejében kialakuló mágneses teret hozza létre. A két mágneses térben kialakuló impulzusszerű mágneses energiának az arányát a tekercs és az alakí­tandó anyag villamos vezetőképességén túl­menően a geometriai adatok határozzák meg. Ebből következik, hogy egy meghatározott értékű ób időbeni változású energia átadásá­ra alkalmas expanziós hatású tekercsnek az alkalmazás szempontjából megengedhető leg­kisebb geometriai adatai korlátozottak, azaz kritikus értékűek. A munkadarab felépítésé­től függően bármely elrendezésnél adódhat­nak szerszámelhelyezési problémák, a leg­gyakrabban azonban az expanziós tekercsek esetében fordulnak elő. Mivel az expanziós alakítótekercsek mé­retei nem csökkenthetők egy kritikus méret alá, ezeket gyakran olyan elrendezésben kell alkalmazni, amelynél az alakítótekercs csak részben nyúlik be az alakítandó munkadarab belsejébe. Ebben az esetben a munkadarabon kívül maradó tekercaréBZ a mágneses impul­zus kialakulása, tehát az alakítási művelet folyamán olyan mechanikai igénybevételt szenved, amely a tekercs tönkremenetelét okozhatja, illetve élettartamát nagy mérték­ben lerövidíti. A tekercs tönkremenetele legfőképpen az üreges kivitelű, hűthető vezetők alkalma­zása esetében figyelhető meg. Miután a mun­kadarabon kívül maradó tekercsszakasz bel­sejében levő mágneses tér erőssége nagyobb, mint a tekercs külső terében kialakuló, a te­kercset alkotó üreges vezetőnek a tekercs középvonala irányába néző belső felületére ható erő a vezető csőszerű keresztmetszeté­nek csökkenését idézi elő. Ez a keresztmet­­szet-csöl kentö hatás, a tekercsbe betáplált energiától függően, viszonylag csekély mü­­kődésszám után a hütöhatás teljes megszűné­sét eredményezheti. Mivel a kritikus méretű expanziós hatású tekercsek termikus igény­­bevétele igen jelentős, a hütöhatás megszű­nése gyakorlatilag az alakítótekercs szilárd­ságának gyors csökkenéséhez és ennek kö­vetkeztében használhatatlanná válásához ve­zet. A találmány célja a fenti hiányosságok kiküszöbölése. A találmány feladata olyan elektromág­neses fémalakító szerszám létrehozása, amely­nél az alakítótekercs szabadon álló része (amely r munkadarabbal gyakorlatilag nincs kölcsönhatásban) hatékonyan meg van védve a káros mechanikai igénybevételektől, vagyis az idő előtti tönkremeneteltől. A találmány alapja az a felismerés, hogy ha az alakítótekercsnek a munkadarabtól üzemi helyzetben elektromágnesesen függet­len (szabadon álló) részét örvényáramot ve­zetni képes árnyékolóelemmel (expanziós ha­tású tekercs esetén burkolattal) látjuk el, ez ugyanúgy megvédi az alakítótekercs szabad részét a deformációktól, mint maga a munka­darab a vele kölcsönhatásba kerülő tekercs­részt. Ezen felismerés alapján a kitűzött fela­dat megoldása olyan elektromágneses fémala­­kitó szerszám, amelynek az alakítandó mun­kadarabban örvényáramot indukáló alakitóte­­kercse van, és amelynél az alakítótekercs egy része üzemi helyzetben szabadon áll, to­vábbá amelynél a találmány értelmében az alakítótekercs szabadon álló része örvény­­áramot vezetni képes, az alakítandó munka­darabtól független és annál nagyobb szilárd­ságú árnyékolóelemmel van ellátva. A találmány szerinti szerszám egy elő­nyös kiviteli alakjánál az árnyékolóelem és az alakítótekercs közötti távolság állandó. Egyes esetekben előnyös, ha az árnyé­kolóelemnek bevezetéssel és kivezetéssel rendelkező hűtőjárata van. Előnyös továbbá, ha az árnyékolóelem túlnyúl k az alakítótekercs végén. Az érnyékolóelem méretezése az alakí­tandó munkadarab és az árnyékolóelem villa­mos ve zetőképességének figyelembevételével azon feltétel alapján történik, hogy az alaki­­tótekeres és az árnyékolóelem közötti erőtér erőssége azonos legyen az alakítótekercs és a munkadarab közötti erőtér erősségével, il­letve azt minél jobban megközelítse. Minthogy az alakítótekercs alakja a munkadarab alakítandó részeinek geometriai viszonyaihoz igazodva sokféle lehet, a te­kercshez tartozó árnyékolóelem ugyancsak sokféle alakbun (hengeres, kúpos stb.) alkal­mazható. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents