195923. lajstromszámú szabadalom • Síkötés
6 195923 7 18. ábrán pedig a sícipő talpában kiképezett hosszirányú bemélyedést alulnézetben ábrázoltuk. Amint az 1-4. ábrákból kitűnik, a találmány szerinti síkötéBnek 2 síléc hossztengelye mentén elrendezett 1 tartócsapjai vannak, amelyek 5 sícipó 4 cipótalpában, annak hossztengelye mentén kiképezett 3 ellenfuratokba fekszenek be. A sikötésnek kengyelszerűen kialakított 6 rögzítóeleme van, amely az 5 slcipó függőleges síkban történő elmozdulásának korlátozására szolgál. A kényelmesebb össze- és szétszerelés érdekében az 1 tartócsapok két részből vannak kialakítva. Az alsó rész az 1 tartócsapok 2 siléc testében való rögzítésre, a felső rész pedig az 5 sícipő 4 cipőtalpéban kialakított 3 ellenfuratokba történő befekvésre szolgál. Az 1 tartócsapok alsó és felső része között 7 támaBzkodóváll van kialakítva, amelynek segítségével a 6 rögzítőelem a 2 BÍléc felületén rögzíthető (1. ábra). Technológiai szempontból célszerű az 1 tartócsapokat a 3. és 4. ábra szerint 8 lemezidomon elrendezni. A 8 lemezidomon 9 furatok vannak kialakítva, amelyeken keresztül a 8 lemezidom a 2 síléc felületén rögzíthető. Az 5. ábrán feltüntetett kiviteli alaknál a 3 ellenfuratok közül az egyik egyetlen 1 tartócsap befogadáséra szolgál, a másik pedig több 1 tartócsap befogadáséra 10 hosszirányú bemélyedésként van kialakítva. A 6 rőgzítőelem rögzítőcsapként van kiképezve, amely az 5 sícipő 4 cipőtalpán átvezetve a 3 ellenfuratba benyúlik, és ott az 1 tartócsappal érintkezik. A 4 cipótalp 2 síléc hossztengelyére állított függőleges síkban történő jobb hajlíthatóséga érdekében a 4 cipőtalpban 11 oldalsó bemélyedések vannak kiképezve. A 4 cipőtalp elcsavarodás elleni ellenálóképeBségének növelése céljából a 11 oldalsó bemélyedésekben 12 merevitöbordák vannak kiképezve (5-9. ábrák). A 10-11. ábrákon a találmány szerinti síkötés olyan kiviteli alakját tüntettük fel, ahol az 1 tartócsapok egy ré- Bze egymással mereven össze van kapcsolva úgy, hogy 13 kiugró rész jön létre. Az 1 tartócsapok és a 13 kiugró rósz az 5 sícipő 4 cipőtalpának 3 ellenfurataiba és 10 hosszirányú bemélyedésébe fekszenek be. Az 1 tartócsapok ennél a kialakításnál az 5 sícipő 2 BÍléc hossztengelyéhez viszonyított elmozdulásának korlátozására szolgálnak, míg a 13 kiugró rész az 5 sícipő oldalirányú elmozdulását akadályozza meg. Az 1 tartócsapok 2 siléc hossztengelye mentén történő találmány szerinti elrendezésével lehetővé válik az 5 sícipő rögzítési helyének a 2 siléc hossztengelye mentén történő eltolása. A 2 BÍléc irányíthatósága szempontjából az 5 sícipőnek a 2 síléc orrához legközelebb eső 1 tartócsapon történő rögzítése a legkedvezőbb, ezért ez a rögzítési helyzet korcsolyázó sífutó stílus alkalmazása esetén különösen kedvező. A többi 1 tartócsap ekkor az 5 sícipő 4 cipötalpának 3 ellenfurataiba fekszik be, és a síző elrugaszkodásakor megakadályozza a 4 cipötalp elcsavarodását, ezáltal tehermentesíti az 5 sícipő rögzítését biztosító 1 tartócsapot. Az 1 tartóc.sapokat a 2 BÍléc hossztengelye mentén egymástól előnyösen olyan távolságban célszerű elrendezni, hogy az 5 sícipő 4 cipőtalpának BÍfutás közben fellépő tetszőleges elhajlása esetén legalább két 1 tartócsap a 3 ellenfuratban, illetve a 10 hosszirányú bemélyedésben maradjon. A 6 rögzítőelem 5. ábra szerinti elrendezése azt a célt szolgálja, hogy az 5 sícipő bármelyik 1 tartócsapon való rögzítése esetén a rögzítést egyetlen 6 rögzítőelem biztosítani tudja. A 6 rőgzítőelem az 5 6Ícipö 4 cipőtalpában úgy van bevezetve, hogy a szomszédos 1 tartócsapok az 5 sícipó rögzítését és oldását ne akadályozzák. A találmány szerinti sikötés a következeképpen működtethető: Az 5 sícipő rögzítése céljából először valamelyik 3 ellenfuratot egy kiválasztott 1 tartócsappal fedésbe kell hozni. Ezután az 1 tartócsapot a 3 ellenfuratba benyomjuk, miközben az 5 sícipő 4 cipőtalpának orr-része a 6 rögzitőelemet arréb tolja, majd a kívánt helyzet elérése után a visszacsapódó 6 rögzítőelem az 5 sicipő 4 cipótalpának orr-részét felülről lefogja (1. ábra). Az 5. rőgzítőelem az 5 sícipő 4 cipölalpának orr-részét felülről lefogja (1. ábra). Az 5. ábrán feltűntetett síkötés esetében az 1 tartócsap, miközben a 3 ellenfuratban nyomódik a 6 rögzitőelemet félrelolja. Miután a 6 rőgzítőelem (rögzítócsap) és az 1 tartócsapban kialakított - a rajzon nem jelölt - rögzítőfurat tengelye fedésbe kerül, a 6 rögzítőelem a síző által kifejtett erőhatásra a rögzítőfuratba csúszik és biztosítja az 5 sicipő 4 cipótalpénak a 2 silécen való rögzítését. Az 5 sícipő oldásához a 6 rőgzítőelem hossztengelyének irányában az 1 tartócsaptól kifelé irányuló erőt kell kifejteni,'és amint a 6 rőgzítőelem az 1 tartócsap rögzítőfuratóból kicsúszott, az 5 sícipő kiszabadítható. A következőkben a Elkötésben ébredő erőhatásokat a 12-13, ábrák alapján vizsgáljuk. Elrugaszkodáskor a sízó a sarkával (A pontban) felfelé irányuló Fi erőt fejt ki. Az Fi erő az 5 sícipő rögzítési helyétől (B pont) hí távolságban hat. Vegyünk egy C pontot, amely a 2 siléc hossztengelyére merőleges egyenesen, a B ponttól I12 távolságban fek- Bzih, és a Fi erő által létrehozott forgalónyomatékot a B ponttal együtt veszi fel. A h2 távolságot a 2 siléc szabvényszélessége (45 mm) korlátozza. Ha a h2 távolság ezt az értéket meghaladja, számolni kell azzal a hátrányos jelenséggel, hogy a 2 siléc siklósi sebessége a síkötés havon való súrlódása következtében csökken. Felírhatjuk, hogy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
