195923. lajstromszámú szabadalom • Síkötés
2 195923 3 A találmány tárgya síkótéa futó sílécekre. A sífutó számára gyártott elkötésekkel szemben támasztott követelmények az utóbbi években jelentősen átalakultak. Mivel a sífutók egyre nagyobb mértékben alkalmazzák a korcsolyázó stílust, szükségessé vált a sícipó-talp elceavarodással Bzembeni ellenállóképeBBégének növelése, hiszen á sízők futá6 közben hosszabb időn keresztül terhelik a síléc élét. A BÍléc siklófelülete, és vele együtt a sicipő talpának felülete ekkor az elrugaszkodás pillanatában is jelentős szöget zár be a sípálya - a letaposott hó - felületével, így elrugaszkodáskor a sícipő talpéra jelentős csavarónyomatékok hatnak. Napjainkban elterjedt megoldás az Adidas cég síkötése, amely oldalrészekkel ellátott lemezidomból épül fel, ahol az oldalrészek a síléc hossztengelyével szöget zárnak be. A lemezidom méreteit és az oldalrÓBzek síléc hossztengelyével bezárt szögét a használt sícipő talpának orr-része határozza meg. Ez a síkőtós kizárólag elöreugró orr-réBSzel ellátott talppal rendelkező sícipőkhőz alkalmazható. A síkötés rögzítése a következőképpen történik: A lemezidomra tengely van felszerelve, amelyen emelökar van rögzítve. Az emelőkar szabad végéhez egy további tengely kapcsolódik. Ezen a tengelyen egy második emelőkar van elrendezve, amelynek szabad vége a sícipő talpának elöreugró orr-részével működik együtt. Becsatoláskor a síző a második emelökar végét ütközésig a sícipó elöreugró orr-részének nyomja, majd az első emelőkart addig nyomja le, amig a két tengelyt összekötő egyenes az első tengelyt az érintkezési ponttal összekötő egyenes alá kerül. Ezen helyzet elérésekor a sícipó rögzített állapotban van. A fenti síkötÓB hátránya, hogy tömege viszonylag nagy, előállítása nehézkes, a rögzítöszerkezet felépítése bonyolult, és elrugaszkodáskor a sícipő talpával merőleges síkban jelentős csavarónyomatékok lépnek fel. Ez utóbbi hátrány különösen korcsolyázó Btílus alkalmazása esetén jelentős. A sícipő talpának elcsavarodása egyébként nemcsak a síkőtés konstrukciójának, hanem az alkalmazott „Racing Norm 38" jelű sícipó-modell keskeny sícipótalp orr-réBzének is köszönhető, amely lényegesen keskenyebb, mint például a „Racing Norm 50” jelű sícipó modellé. Ugyancsak elterjedt a „Ratafella” típusú elkötés, amelynek, hasonlóan a fenti megoldáshoz, a síléc hossztengelyével szöget bezáró oldalrőszekkel ellátott lemezidoma van. A lemezidomon három csap van rögzítve, amelyek a BÍcipő talpának orr-részén kiképezett megfelelő furatokba illeszthetően vannak kialakítva. A BÍcipő kengyelszerű elem segítségével rögzíthető, amelynek Bzabad végei a lemezidom oldalrészein elrendezett hüvelyekbe vannak befogva. A elkötés orr-részén, ‘.engelyen, hornyokkal ellátott lemez van -ögzitve. A sicipő becsatolása úgy történik, hogy a lemezen lévő csapok a sicipő talpának orr-részén lévő furatokkal fedésbe kerülnek, majd a bízó a kengyelszerű elemre úgy nyom rá, hogy az a lemezen lévő egyik horonyba befekszik. A fenti megoldásnak különböző i ögzítőelemekkel kialakított változatai ismertek. Ez utóbbi BÍkötés előnye a megbízható eicipó-rögzitée, valamint az, hogy a síléc hossztengelyére merőleges síkban az Adidas cég elkötéséhez képest viszonylag csekély csavarónyomalék lép fel. Hátránya, hogy a síkötés tömege viszonylag nagy, és előállítása nehézkes. Ismert olyan síkötés is, amelynek két részből kialakított tartócsapjai vannak. Az egyik rész közvetlenül a silécbe {vagy a sícipőbe) van ágyazva. Ha például az egyik rész közvetlenül a silécbe ágyazva van elrendezve, úgy a BÍcipő rögzítésekor a rögzitöcsapok felső részét a sicipő talpának orr--észén kialakított megfelelő furatokba kell illeszteni. A sicipő függőleges síkban történő elmozdulásának korlátozáséra különböző rögzítő konstrukciókat alkalmaznak. Ilyen megoldást ismertet a 32 40 750 számú DE közzétett li irat. A megoldás előnye, hogy konstrukciója egyszerű, könnyen előállítható, gyorsan szerelhető és szétszedhető, valamint hogy különböző rögzítő konstrukciók alkalmazását teszi lehetővé. Hátránya, hogy a sikötés üzemi tulajdonságai be- és kicsatoláskor nem a legkedvezőbbek, mivel ezekhez a műveletekhez a sízőnek a kezét kell használnia. A 84 25 984 számú DE szabadalmi leírás olyan síkötést ismertet, amelynek b BÍlécben rögzített tartócsapjai és laprugóként kialakított rögzitőeleme van. A tartócsapok felső része a 6Ícipő talpának orr-részén kialakított furatokba illeszkedik. A laprugó egyik végével a síhez kapcsolódó kengyelként van kiált kítva, amelynek másik vége a sícipő-talp orr-részének felülről történő leszorítására szolgál. Ez utóbbi síkötés előnye, hogy alacsony ráfordítással, egyszerűen előállítható, kis tömege van, és lehetővé teszi a sicipő automatikus - kéz segítsége nélküli - rögzítését. Hátránya, hogy csak olyan sícipővel használható, amelynek elöreugró orr-résszel rendelkező cipótalpa, illetve pereme van. Ez azonban azt eredményezi, hogy amint az elrugaszkodáskor vízszintes erőkomponensek is fellépnek, jelentős csavarónyomaték keletkezik, mivel a síző elrugaszkodásának pontja a sicipő rögzítési helyével nem esik egybe. Ez a hátrány természetszerűleg minden olyan elkötésnél jelentkezik, amelynek használata elöreugró orr-résszel rendelkező cipötalppal ellátott sícipőt elófeltételez, és - különösen 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
