195900. lajstromszámú szabadalom • Készülék növényekkel és/vagy növényi szaporítóanyagokkal beültetett termőtalaj nedvesítésére
4 195900 5 módon illeszkedik. A 6 külső fal 20 gyűrű által körülzárt részén egy 21 lyuk van kialakítva, míg a 7 belső fal gyűrű által körülzárt része egy gyürűhorony alakú 22 gyengítést tartalmaz, melynek kitörése után egy lyuk keletkezik. Az 1 edény két, műanyagból fröccsöntéssel előállított részből van összeállítva. A 4, 5, 7 falak a 10 peremmel és a 20 gyűrűvel alkotják az egyik részt, a 6 külső fal ráhelyezett 23 lábakkal pedig a másikat. A két rész a 4 és 6 külső falak peremei mentén ragasztóanyaggal összeragasztott és Így tömltett 25 horonyillesztékekkel van összeerősítve, és ugyanígy történik a 20 gyűrű 6 külső fallal való összeerösítése is. Az 1 edény által alkotott készülék a következőképpen működik: a viz 12 nyíláson való betöltése közben az a 9 tárolótérben levő levegőt a 12 nyíláson és a 17, 18 átfolyóhelyeken ét kiszorítja. Miután a 9 tárolótér vízzel feltelt, a 12 nyílást a 11 gumidugóval lezárják. Ezután a 17, 18 átfolyóhelyeken még addig folyik ki viz, mig a vlzoszlopra ható szívóhatás, mely a 9 tárolótér felső részében a 24 vizszint fölött keletkezik, olyan értéket ér el, mint a vizoszlop súlya. Ha a 14 belső térben nem lenne föld, akkor a viz átfolyása ezzel megszűnne. A 17, 18 átfolyóhelyeket határoló, víz betöltésekor átnedvesedett föld kapilláris hatása miatt azonban még felvesz némi vizet, Így a vizoszlop nem marad egyensúlyi helyzetben (szívóhatás = = vizoszlop súlya), hanem a szívóhatás ellenében süllyed. A vizoszlop ekkor - a vákuum szívóhatása miatt - egyensúlyi helyzetébe vissza igyekszik térni. Ezt azonban nem teheti, ugyanis a 17, 18 étfolyóhelyeket határoló föld nagy nedvességtartalmú, és ezért légátnemeresztő. A nedvesítés így abbamarad, mig a növény a földből annyi vizet vesz föl, hogy a 17, 18 étfolyóhelyek egyikénél, pl. a 17 átfolyóhelynél a föld annyira kiszárad, hogy a levegőt ezen az átfolyóhelyen átereszti. A levegő ezután a 17 étfolyóhelyen áthatol és légbuborék formájában a 9 tárolótér felső felébe felszáll, miáltal ott a vákuum csökken. A beszivott levegő mennyiségével azonos mennyiségű viz kilép a 18 átfolyóhelyen. A 17 átfolyóhelyen való légbeszlvás megszűnik, mihelyt a 18 átfolyóhelyen kilépő vízmennyiség a 17 átfolyóhely környezetébe kerül és azt étnedvesltve, tömiti. A föld így nedvességfüggő tömítőanyagként működik, ami az átfolyóhelyeken való levegő áthaladását megakadályozza, mihelyt a nedvességtartalma megfelelő értékre nőtt. Így a föld nedvességtartalma által önműködően szabályozott nedvesítés következik be. Ezen találmány keretén belüli felismerés alapján a nedvesitő készülék működésmódja az alábbi: a nedvesítés mértéke lényegesen függ a két 17, 18 étfolyóhely egymás közti távolságétól. Minél nagyobb ez a távolság, annál intenzivebb a nedvesítés. Ezért a két 17, 18 átfolyóhelyet fentiek alapján egymáshoz, közel helyezik el, azonban csupán annyira, hogy a földben jelenlevő szokásos idegen anyagok, mint kő vagy hasonlók egyszerre mindkét étfolyóhelyet ne tömhessék el, mert fentiek alapján a készülék csak akkor működik, ha legalább az egyik átfolyóhelyet közvetlenül föld határolja. Ha a 17, 18 átfolyóhelyek távolságét nagyra választják, úgy túlnedvesités keletkezik, és fennáll annak a veszélye, hogy a föld eliszaposodik és a növények nem fejlődnek. A távolságot nagyobbra választják, ha a vízmennyiség, és ennek megfelelően a nedvesítendő földmeny- ' nyiség túl nagy. Az a határ, ahol a túlnedvesítés veszélye még nem lép fel, n.3 cm szerinti lyuktávolságnál áll be, ahol n a » tárolótér térfogata literben mérve. Ha a 9 tárolótérben levő víz elhasználódik, ami a példaképpeni kiviteli alaknál mintegy 2 hónap múlva következik be, akkor az utántöltés se nem szükségest se nem kívánatos, mert a föld még nedves. Tapasztalatból megállapítható, hogy a növények lényegesen jobban fejlődnek, ha az utántöltéssel várunk, míg a föld majdnem kiszárad. Ez arra vezethető vissza, hogy a kiszáradás közben öszszehúzódó 15 föld az 5 belső faltól elvélik. A vizet csak azután kell a 9 tárolótérbe utántölteni, mikor a 15 föld és az 5 belső fal között egy gyűrűalakú rés képződött. Ezzel összefüggésben lényeges, hogy a 17, 18 étfolyóhelyek az 5 belső faltól ül. a 8 peremtől meghatározott távolságra vannak a fenék 7 belső falán kiképezve, mely lefelé domború.- Ezáltal biztosított, hogy a kiszáradt, az 5 belső faltól elváló 15 földdarabok megfelelően tömören felfeküdjenek a 17, 18 étfolyóhelyeken. Ez feltétele annak, hogy a készülék a 9 tárolótér feltöltése után ismét megbízhatóan működjék. Noha az utántöltéskor a 17, 18 átfolyóhelyekről folyik ki víz, ez nem olyan sok, hogy a földdarabokat annyira átnedvesitse, hogy azok az 5 belső falig kitáguljanak. Ezáltal a föld és a köpeny fala között egy rés marad, és ha az étfolyóhelyek ezen a falon vagy a peremen vannak kiképezve, akkor a nedvesítés végképp megszűnik, mihelyt a tárolótér felső részén a megfelelő vákuum kialakul. Ha az edényt szabadban, pl. egy virágágyban állítják fel, akkor a 22 gyengítést egy a 21 lyukon átdugott szerszámmal kitörik. Ezáltal egy kifolyólyuk keletkezik, amin át az esővíz a 14 belső térből kifolyhat. Mivel az áttört kifolyólyuk a fenék 7 belső falának legmélyebb pontján van, az esővíz nem tud összegyűlni az edény belső terében. És mivel a 6 és 7 falakon levő kifolyólyukak között egy közbülső tér helyezkedik el, biztosított, hogy a 14 belső térben levő 15 föld ne érintkezzék közvetlenül a G külső fal alatti földdel. Ezzel elkerülhető, hogy a 17, 18 átfolyóhelyekröl kilépő vizet az edényt övező földréteg felszívja. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 •1
