195885. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet fallal határolt térben lévő folyadék szintjének jelzésére

1 195 885 2 A találmány tárgya szerkezet fallal határolt térben, elsősorban zárt szekrényű tartószerkezetekben, pél­dául daruk tartószerkezetében lévő folyadék szintjé­nek jelzésére olyan optikai elemmel, amelynek külső oldala fénybevezető felületes a fallal határolt tér fe­lőli oldalának legalább egy része levegővel érintkez­ve a fénybevezető felületen belépő fénysugarat telje­sen reflektáló szögben kialakított felület, és amely szerkezet alkalmazásának elsődleges célja annak elke­rülése, hogy a zárt szekrényű tartószerkezetbe került víz megfagyásának következményeként a jég a tartó­­szerkezetben minőségi és szilárdsági károsodást okoz­zon. Ismeretes, hogy vasszerkezeti konstrukcióknál egy­re gyakrabban alkalmaznak zárt szekrényű tartószer­kezeteket. Ilyen alkalmazási területként ismert a da­ruipar, ahol mind a portáldaruk, mind a különféle ter­helésű úszódaruk zárt szekrényű tartószerkezeteket tartalmaznak. Ezen tartószerkezetek önszerkezetben viselt terhelése, illetve funkcionális szerepe számítá­sokkal rendkívül pontosan meghatározott, túlmérete­­zési biztonság lehetősége mellett. Ez azért is igen fon­tos, mert a daruk összsúlya mind műszaki megítélé­sük, mind eladhatóságuk szempontjából meghatározó. Az önsúly szoros összefüggést mutat a működést — haladást, forgást, emelést — biztosító beépített hajtó­művek nagyságrendjével, teljesítményével éppúgy, mint - úszódaru esetében - a ponton szükséges nagy­ságának kialakításával. A szerkezetek méretezése tehát a működéssel, ön­­teherviseléssel összefüggő erőhatások kiegyenlítésére irányított! Ebből adódik, hogy nem várt erőhatások jelentkezése képes a szerkezetet károsan terhelni. Káros terhelést jelenthet az is, ha a berendezések hideg égövben vagy évszakban üzemelnek,és a zárt szekrényű tartószerkezetekben víz gyűlik össze. Ez az összegyűlt víz adott esetben megfagy. A víz megfagyá­­sa térfogatnövekedéssel jár, és ha az ebből adódó nyo­másnövekedés eléri a tartószerkezet határigénybevéte­lét, de kisebb a jég nyomásszilárdságánál, akkor a tar­tószerkezet károsodik. A tönkremenetel a hegesztési varratok elrepedésé­­ben, a lemezek hullámosodásában jelentkezik, és ezek a nyomott tartószerkezetnél horpadást és stabilitás­vesztést jelentenek, aminek természetes következmé­nye a daruszerkezet károsodása, törése, összerogyása. Eddig a fenti jelenség kiküszöbölésére megoldás nem született. Az általánosan alkalmazott kifolyónyí­lások az adott esetben azért nem megvalósíthatók, mert a tartószerkezetekben víz általában csatlakozó- és forgáspontban gyűlik össze, ahol a szerkezet folya­matosságának nyílással történő csökkentése szilárdsá­gi problémákat vet fel. Nem megengedhető egy állandóan nyitott kivágás jelenléte a tartón azért sem, mert a zárt szekrényű tar­tók ugyan belső oldali korrózió védelemmel is el van­nak látva, de ez a védelem a légkör tartós korrózív ha­tásának nem képes ellenállni. Egy másik lehetőséget kínálna olyan szerkezetek alkalmazása, amelyek segítségével kimutatható lenne a zárt szerkezetekben esetleg felgyülemlett víz, és ez­által lehetővé válnék annak időben történő eltávolítá­sa. Folyadék jelenlétének vagy szintjének mérésére számtalan megoldás ismert. Ezek egy része optikai úton mér, és azon a jelenségen alapul, hogy a fénysu­gár különböző törésmutatójú közegek határán vissza­verődik . így például a 33 24 967 számú DE szabadalmi leí­rásban ismertetett megoldásnál fényfonásból folya­dékszintre bocsátanak fénysugarat, amely azután a folyadék felszínéről visszaverődve egy érzékelőbejut. Attól függően, hogy a folyadék szintje milyen magas­ságban van, a visszavert fénysugár helyzete változik és ennek megfelelően az érzékelő magasságát is változ­tatni kell. A folyadékszint magasságára az érzékelő helyzetéből lehet következtetni. Hasonló módon működik a 33 36 210 számú DE szabadalmi leírásban ismertetett szerkezet. Itt a fény­forrásból kilépő sugár a folyadékfelszínen visszaverő­dik vagy a folyadékfelszínnél elhajlik,és ezáltal meg­változik a visszaverődés szöge. Az érzékelő előtt ugyanakkor egy változó fényelnyelő képességű lemez van, így az érzékelőbe bejutó fénysugár intenzitása lesz arányos a folyadék szintjével. Olyan megoldások is ismertek, amelyeknél az üveg­csőben vagy tartályban lévő folyadék szintjét vagy je­lenlétét azáltal lehet meghatározni, hogy a fal egyik oldalán lévő fénysugár az üvegről folyadék jelenlété­nek hiányában visszaverődik vagy eltérítődik,és elke­rüli a másik oldalon lévő érzékelőt, míg folyadék je­lenléte esetében lényegében irányváltozás nélkül to­vábbhalad, és az érzékelő regisztrálni tudja. Ehhez többnyire meglehetősen bonyolult elektronikus rend­szert alkalmaznak, amint az például a 23 28 117, 34 16 206 vagy 24 06 369 sz. DE szabadalmi leírások­ból kitűnik. Más esetekben (lásd például a 24 24 387 vagy a 24 37 798 számú DE szabadalmi leírásokat) komplex érzékelő rendszereket alkalmaznak a folya­dékszint megállapítására. Ezért a jelen találmánnyal olyan szerkezet kialakí­tása a célunk, amellyel fallal határolt terekben, tehát például daruk zárt szekrényű szerkezetében,tetszőle­ges helyen folyamatos ellenőrzéssel megállapítható a folyadék jelenléte és a folyadékszint magassága, ugyanakkor maga a szerkezet rendkívül egyszerű konstrukció, sem sugárforrást, sem érzékelőt, ennek megfelelően kijelző és értékelő rendszert sem igényel, tehát mindenféle vezeték vagy bekötés alkalmazása nélkül használható, ugyanakkor viszonylag távolról is biztonságosan észlelhető jelet ad. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldot­tuk meg, hogy a külső oldalán fénybevezető felületet és a fallal határolt tér felőli oldalának legalább egy ré­szén levegővel érintkezve a fénybevezető felületen be­lépő fénysugarat teljesen reflektáló szögben kialakí­tott felületet tartalmazó optikai elem reflektáló fe­lülete legalább két, egymással 90°-os szöget bezáró síkpár vagy a szimmetriatengelyen átmenő síkban egy­mással 90°-os szöget bezáró alkotókból álló kúpfelü­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Thumbnails
Contents