195832. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diszacharid származékok előállítására
8 195832 9 A, B és X jelentéso a fonti - vagy kívánt esetben végzett tisztítás után nnnak hidrálját szűréssel elkülönítjük. A fenti módon előállított azon I általános kópletű vegyülelekel - amelyekben X alkálifém- vagy ammóniumiont jelent - különösen üzemi körülmények közöt a felhasznált oldószerek és a diszacharid víztartalmától valamint a szulfatáló reagens kénsav tartalmától függő mértékben, alkálifém- vagy ammóniuin-szulfát szennyezheti. E Bzulfát szennyezést a találmány értelmében előnyösen úgy távolitjuk el, hogy a diszocharid-oktaszulfnl-alkáliféin- vagy ammóniumsó pH 5-re állított forró vizes oldatához valamely rövid szénláncú szerveB sav, előnyösen ecetsav, báriumvagy stronciumsójának vizes oldatát adjuk a szulfát szennyezésre számított kis feleslegben. A kapott csapadékos oldatot 30-10 °C-ra lehűljük, pH-jál 9-re állítjuk, majd n lecsapószer feleslegét a megfelelő alkálifém- vagy ammónium-karbonál feleslegben vett vizes oldatával reagálhatjuk, A csapadékos oldatot megszűrjük, a kapott szűrletel ecetsavval megsavnnyítjuk, kristályosodásig bepároljuk. Ily módon az I általános képletű vegyüleleket, ahol X jelentése a fenti, illetve azok hidrátjait szulfátmentes, tiszta állapotban nyerjük. Az X helyén alkálifém- vagy aninióniuiiiionl tartalmazó l általános képletű vegyületeket a találmány értelmében úgy is előállíthatjuk, hogy a szulfutálás után kapott roakcióolegyhez kis feleslegben piridint adagolunk, mnjd az elkülönített piridiniumsót vizes bárium- illetve stronciumsóvá alakítjuk. A kapott bárium- illetve slronciumsót vizes oldaléból bopárlással izoláljuk. Az ily módon kinyert diszacharid-oktaszulfól-báriumsó vagy stronciumsó vizes oldalához pH 9-néI a megfelelő alkálifém- vagy ammónium-karbonát vizes oldatát adjuk kis feleslegben. A kapott csapadékos oldatot megszűrjük, majd a szűrletet ecetsavval megsavanyítjuk, végül kristályosodásig bepároljuk. Ily módon azon I általános kópletű vegyüleleket, ahol X jelentése a fenti, az irodalomban eddig használatos drága és nehezen regenerálható ioncserélő} gyanta alkalmazása nélkül, tiszta állapotban nyerjük. A találmány szerinti eljárással előállított I általános képletű diszacharid-oktaszulfálsók illetve azok hidrátjai tisztaságát legjobban a semlegesen és lúgosán hidrolizáló szulfáttartalom analitikai meghatározásával ellenőrizhetjük. Vizsgálataink szerint a találmány szerinti eljárással előállított I általános képletű diszacharid-oktaszulfátaók semlegesen és lúgosán hidrolizáló szulfáttartaloma l mólX, azaz 0,01 lömeg% alatt van. (Ez az érték a külföldi, kereskedelemből beszerezhető Sucralfate-ban 35-10 mól%-nak adódott, ami jó egyezést mutat hoptaszulfát tartalmával.) Az előállított oklaszulfálBÓk savason hidrolizáló szulfállarlalma jól megegyezett a számítottal. A fentieken kívül a termék tisztaságát még elemi analízissel, vékonyrétegk romatogrnfiás vizsgálatokkal és az oplikni forgnlókőpcsség meghatározásával is ellenőrizhetjük. (Megjegyezzük, hogy a diBzncharid-poliszulfátok összetételének jellemzésére az irodalomban eddig legfeljebb csak elemi analízis adatokat közöltek, például Chem. P húr in. Bull. 28. 638-611 (1980) |. A találmány szerinti eljárásban alkalmazóit Rzulfatáló ágensek ismeretesek az irodalomból. [Chemical Reviews 62. 549 (1962)]. E szulfatáló szereket célszerűen in situ állítjuk elő a szulfátéinál megolózöen. A találmány szerinti eljárással előállított gyakorlatilag szennyezés mentes 1 általános képletű diszacharid-oktaszulfálsók, illetve azok hidrátjai, közvetlenül átalakíthatok a gyomor- ós nyortibélfekély kezelésére kitűnően nlknlinnzhnló diszacharid-oklaszulfát-aluminiumkoiuplexekké. Ezen átalakítási például úgy végezhetjük el, hogy a diszachurid-oktaszulfátsót aluminium-koriddul és nátriumhidroxiddal reugáltatjuk. A találmány szerinti eljárást az alábbi kiviteli példákban mutatjuk be: A kivileli példákban a vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálatokhoz adszorbenskénl szilikagél G lemezt, fuLlató elegykénl metanol: tömény ainniónium-liidroxid (7:3) arányú] clcgyél használtunk. A vizlurl-aloni meghatározási. Karl Fischer módszere szerint végeztük. I. palit» Szacharóz-oktasziiífát-káiimsó diáidrat 1100 ml vízmentes dimelii-formaidhoz keverés közben, -10 és -20 °C közötti hőmérsékleten csoppenkénl 210 ml cseppfolyós kénlrioxidol adunk. A becsepegtetost követően, a képződött addukl sűrű szuszpenziójához -5 DC alatt hozzáadjuk 136,9 g szacharóznak 660 ml vízmentes dimetil-formamiddal készített oldatát. A reakcióelegyet -5 °C-on tartjuk 45 percig, majd a fölös adduktol -20 °C alatt 200 ml vízmentes etanoilal elbontjuk. A reakcióelegyet ezután 8 ’liter 1 mólos mclunolos kélium-acetát oldatra öntjük, miközben a hőmérsékletet -5 °C alatt tartjuk. A kivált anyagot kiszűrjük, majd ötször 3 liter forró metanollal alaposan átmossuk és megszáriljuk. A szárítás után kapott káliumsót 2,5 I forró desztillált vízben oldjuk, majd az oldat pll-jél kálium-aceláttal vagy ecetsavval 5-re állítjuk. Az oldathoz a szennyező szuirát mennyiségéhez képest kis feleslegben 1 mólos vizes slroneiuin-acelál oldatot adunk. A csapadékos oldatot 30 és 40 °C közötti hőmérsékletre hűljük, majd a fölös slronoiuin-ncetálol kis fölöslegé, 1 mólos vizes kálium-kurbonál oldattal el rengállnljuk. A pH-1 1 mólos vizes kálium-bidroxiddal 9-re állítjuk. Ezután a csupdókos oldatot megszűrjük, a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 GO 65 6
