195807. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-(azolil-oxi- fenil-karbamoil)-barbitursavszármazékok és ezeket tartalmazó féregirtó készítmények előállítására

7 195807 8 l-metil-3-metoxi-5-(-1-/6-klór-7-fluor­­-benztiazol-2-iloxi/-fenil-karbamoil)-barbitur­­sav (1.79 számú vegyület); l,3-dimetil-5-(3-metoxi-‘l-/6-klór-7-flu­­or- benztiazol-2-iloxi/-fenil-karbamoil)-barbi­­tursav (1.80 számú vegyület). Az (I) általános képletű vegyületek sói­ként például fém-, ammonium- vagy aminsóik említendők, melyek közül nátrium-, kálium-, aluminium-, ammonium- és alkil-aminsóik, kü­­lönösen tvietil-amin-sóik előnyösek. A találmány szerint új, (1) általános képletű vegyületek meglepő módon nagyon kedvező hatásspektrummal rendelkeznek, az állati szervezetekben, mindenekelőtt a meleg­­vérűekben és emlős állatokban élősködő fér­gekkel szemben. Ezek a vegyületek minde­nekelőtt a nematódákkal szemben, emelt dó­zisban a cesztódákkal és tramatódákkal szemben is sikerrel alkalmazhatók. Ezenkívül mindenekelőtt azzal tűntek ki, hogy a ben­­zimidazol rezisztens, főként a tiabendazol-re­­zisztens fajokkal szemben is teljesen hatáso­sak. A .tiabendazol' elnevezés alatt a 2— (4 — -tiazolilj-benzimidazol hatóanyag értendő. Az (I) általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy a. ) egy (II) általános képletű észtert egy (III) általános képletű anilin-származék­­kal reagáltatunk, ahol R rövidszénláncú al­­kilcsoport vagy egy, adott esetben nitrocso­­porttal szubsztituált fenilcsoport, vagy b. ) egy (IV) átalános képletű szubszti­­tuált barbitursavat egy (V) általános képletű szubsztituált fenil-izocianáttal reagáltatunk, mimellett a (II)-(V) általános képletekben az X, Rí, R2, R4 és Rs helyettesitó az (I) általá­nos képletnél megadott jelentésű és R* hidrogénatom vagy valamely' R3 csoportként megadott csoport, és abban az esetben, ha Rx jelentése hidro­génatom, ezt vagy egy (III) általános képletű vegyület egy (II) általános képletű vegyület­­tel való reagéltatása, illetőleg egy (IV) ál­talános képletű vegyület egy (V) általános képletű vegyülettel való reagáltatása előtt, vagy egy (III) általános képletű vegyület egy (II) általános képletű vegyülettel való reagáltatása, illetőleg egy (IV) általános kép­letű vegyület egy (V) általános képletű ve­gyülettel való, (I’) általános képletű vegyü­let keletkezésével járó reagáltatása után egy (XX) általános képletű vegyülettel - amelyben 0 egy, szokásos lehasadó csoport - éterez­zük. Az említett (ID, (III), (IV) és (V) ál­talános képletekben X, Ri, R2, R4 és Rs az (I) általános képletnél megadott jelentésű és Rx hidrogénatom vagy1 valamely' R3 csoport­ként megadott csoport. Abban az esetben, ha R3 hidrogénatomot jelent, vagy a megfelelő (III) vagy (V) általános képletű hidroxil­­-származékot (Rx = H) éterezzük egy O-R3 (XX) általános képletű vegyülettel, ahol 0 egy szokásos lehasadó csoport, majd a vég­termékké reagáltatjuk tovább, vagy a (III) vagy (V) általános képletű hidroxil-származé­­kot először valamely (II) vagy (IV) általános képletű vegyülettel reagáltatva (I’) általános képletű hidroxil-származékká (Rx = H) alakít­juk, ahol X, Ri, R2, R4 és Rs az (I) általános képletnél megadott jelentésű és Rx hidrogén­­atom, és azután csak az (I’) általános képle­tű hidroxilszármazékot éterezzük a (XX) álta­lános képletű vegyülettel. Az említett élerezést tehát végrehajt­hatjuk vagy a kiindulási anyagokon vagy közvetlenül az (I’) általános képletű vegyü­­leteken. A (XX) általános képletű vegyületben Q valamely szokásos lehasadó csoportot, például halogénatomot, főként klói'atomot, bróm- vagy jódatomot, egy szulfoniloxicsoportot, főként benzol- szulfoniloxi-c sopor tot, toziloxic sopor tot vagy egy rövidszénláncú alkil-szulfoniloxi­­-csoportot, főként meziloxicsoportot, vagy valamely aciloxicsoportot, például trifluor­­-acetiloxi-csoportot jelent. Q jelenthet továb­bá egy hidroxilcsoportot, vagy a .Synthesis' 1979, 561-569 helyen leírtak szerint egy B képletű csoportot, ahol Ry* és Rz* szerves csoportok, főként rövidszénláncú alkilcso­­portok vagy adott esetben szubsztituált fe­­nilcsoportok lehetnek. Az a.) eljárásnál a reakciót 50 °C és 250 °C, előnyösen 70 °C és 220 °C közötti hőmérsékleti tartományban végezzzük. A b.) eljárásnál a reakció során 0 °C és 220 °C, főként 0 °C és 200 °C közötti hőmérsékleti tartományban dolgozunk. Az éterezést 50 °C és 150 °C, előnyösen 80 °C és 120 °C közötti hőfokon végezzük, a reakció szempontjából közömbös oldószerben vagy higitószerben. Az a.) és b.) reakciókat normál vagy emelt nyo­máson és a reakció szempontjából közömbös oldó- vagy higitószer nélkül, vagy előnyösen annak jelenlétében végezzük és több esetben előnyösen bázis jelenlétében dolgozunk. Az (I) általános képletű vegyületek ta­lálmány szerint sóit a szokásos módon úgy nyerhetjük, hogy a szabad savat egy bázis­sal, főként fiziológiailag elfogadható bázissal semlegesítjük. Az (I) általános képletű ve­gyületek alkálifém-, például nátrium-, káli­um- vagy lítiumsói, valamint ammóniumsói és trialkil-aminsói előnyösek, ilyenek például a megfelelő trietil-aminsók. A semlegesítést egy, a reakció szempontjából közömbös, polá­ros oldószerben, például egy alkanolban, észterben vagy éter jellegű vegyületben vé­gezzük. A találmány szerinti hatóanyagok előállí­tásánál megfelelő oldó- vagy higitószerek például az éterek és az éter-jellegü vegyüle­tek, például a dialkil-éterek (dietil-éter, di­­izc-propil-éter, terc-butil-metil-éter, stb.), az anizol, dioxán, tetrahidrofurán; alifás és aromás szénhidrogének, például a benzol, to­luol, petrol-éter; halogénezett szénhidrogé­nek, például a klór-benzol, metilén-klorid, kloroform, etilén-klorid, széntetra-klorid,-5 10 15 20 25 30 35-10-15 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents