195807. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-(azolil-oxi- fenil-karbamoil)-barbitursavszármazékok és ezeket tartalmazó féregirtó készítmények előállítására
7 195807 8 l-metil-3-metoxi-5-(-1-/6-klór-7-fluor-benztiazol-2-iloxi/-fenil-karbamoil)-barbitursav (1.79 számú vegyület); l,3-dimetil-5-(3-metoxi-‘l-/6-klór-7-fluor- benztiazol-2-iloxi/-fenil-karbamoil)-barbitursav (1.80 számú vegyület). Az (I) általános képletű vegyületek sóiként például fém-, ammonium- vagy aminsóik említendők, melyek közül nátrium-, kálium-, aluminium-, ammonium- és alkil-aminsóik, különösen tvietil-amin-sóik előnyösek. A találmány szerint új, (1) általános képletű vegyületek meglepő módon nagyon kedvező hatásspektrummal rendelkeznek, az állati szervezetekben, mindenekelőtt a melegvérűekben és emlős állatokban élősködő férgekkel szemben. Ezek a vegyületek mindenekelőtt a nematódákkal szemben, emelt dózisban a cesztódákkal és tramatódákkal szemben is sikerrel alkalmazhatók. Ezenkívül mindenekelőtt azzal tűntek ki, hogy a benzimidazol rezisztens, főként a tiabendazol-rezisztens fajokkal szemben is teljesen hatásosak. A .tiabendazol' elnevezés alatt a 2— (4 — -tiazolilj-benzimidazol hatóanyag értendő. Az (I) általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy a. ) egy (II) általános képletű észtert egy (III) általános képletű anilin-származékkal reagáltatunk, ahol R rövidszénláncú alkilcsoport vagy egy, adott esetben nitrocsoporttal szubsztituált fenilcsoport, vagy b. ) egy (IV) átalános képletű szubsztituált barbitursavat egy (V) általános képletű szubsztituált fenil-izocianáttal reagáltatunk, mimellett a (II)-(V) általános képletekben az X, Rí, R2, R4 és Rs helyettesitó az (I) általános képletnél megadott jelentésű és R* hidrogénatom vagy valamely' R3 csoportként megadott csoport, és abban az esetben, ha Rx jelentése hidrogénatom, ezt vagy egy (III) általános képletű vegyület egy (II) általános képletű vegyülettel való reagéltatása, illetőleg egy (IV) általános képletű vegyület egy (V) általános képletű vegyülettel való reagáltatása előtt, vagy egy (III) általános képletű vegyület egy (II) általános képletű vegyülettel való reagáltatása, illetőleg egy (IV) általános képletű vegyület egy (V) általános képletű vegyülettel való, (I’) általános képletű vegyület keletkezésével járó reagáltatása után egy (XX) általános képletű vegyülettel - amelyben 0 egy, szokásos lehasadó csoport - éterezzük. Az említett (ID, (III), (IV) és (V) általános képletekben X, Ri, R2, R4 és Rs az (I) általános képletnél megadott jelentésű és Rx hidrogénatom vagy1 valamely' R3 csoportként megadott csoport. Abban az esetben, ha R3 hidrogénatomot jelent, vagy a megfelelő (III) vagy (V) általános képletű hidroxil-származékot (Rx = H) éterezzük egy O-R3 (XX) általános képletű vegyülettel, ahol 0 egy szokásos lehasadó csoport, majd a végtermékké reagáltatjuk tovább, vagy a (III) vagy (V) általános képletű hidroxil-származékot először valamely (II) vagy (IV) általános képletű vegyülettel reagáltatva (I’) általános képletű hidroxil-származékká (Rx = H) alakítjuk, ahol X, Ri, R2, R4 és Rs az (I) általános képletnél megadott jelentésű és Rx hidrogénatom, és azután csak az (I’) általános képletű hidroxilszármazékot éterezzük a (XX) általános képletű vegyülettel. Az említett élerezést tehát végrehajthatjuk vagy a kiindulási anyagokon vagy közvetlenül az (I’) általános képletű vegyületeken. A (XX) általános képletű vegyületben Q valamely szokásos lehasadó csoportot, például halogénatomot, főként klói'atomot, bróm- vagy jódatomot, egy szulfoniloxicsoportot, főként benzol- szulfoniloxi-c sopor tot, toziloxic sopor tot vagy egy rövidszénláncú alkil-szulfoniloxi-csoportot, főként meziloxicsoportot, vagy valamely aciloxicsoportot, például trifluor-acetiloxi-csoportot jelent. Q jelenthet továbbá egy hidroxilcsoportot, vagy a .Synthesis' 1979, 561-569 helyen leírtak szerint egy B képletű csoportot, ahol Ry* és Rz* szerves csoportok, főként rövidszénláncú alkilcsoportok vagy adott esetben szubsztituált fenilcsoportok lehetnek. Az a.) eljárásnál a reakciót 50 °C és 250 °C, előnyösen 70 °C és 220 °C közötti hőmérsékleti tartományban végezzzük. A b.) eljárásnál a reakció során 0 °C és 220 °C, főként 0 °C és 200 °C közötti hőmérsékleti tartományban dolgozunk. Az éterezést 50 °C és 150 °C, előnyösen 80 °C és 120 °C közötti hőfokon végezzük, a reakció szempontjából közömbös oldószerben vagy higitószerben. Az a.) és b.) reakciókat normál vagy emelt nyomáson és a reakció szempontjából közömbös oldó- vagy higitószer nélkül, vagy előnyösen annak jelenlétében végezzük és több esetben előnyösen bázis jelenlétében dolgozunk. Az (I) általános képletű vegyületek találmány szerint sóit a szokásos módon úgy nyerhetjük, hogy a szabad savat egy bázissal, főként fiziológiailag elfogadható bázissal semlegesítjük. Az (I) általános képletű vegyületek alkálifém-, például nátrium-, kálium- vagy lítiumsói, valamint ammóniumsói és trialkil-aminsói előnyösek, ilyenek például a megfelelő trietil-aminsók. A semlegesítést egy, a reakció szempontjából közömbös, poláros oldószerben, például egy alkanolban, észterben vagy éter jellegű vegyületben végezzük. A találmány szerinti hatóanyagok előállításánál megfelelő oldó- vagy higitószerek például az éterek és az éter-jellegü vegyületek, például a dialkil-éterek (dietil-éter, diizc-propil-éter, terc-butil-metil-éter, stb.), az anizol, dioxán, tetrahidrofurán; alifás és aromás szénhidrogének, például a benzol, toluol, petrol-éter; halogénezett szénhidrogének, például a klór-benzol, metilén-klorid, kloroform, etilén-klorid, széntetra-klorid,-5 10 15 20 25 30 35-10-15 50 55 60 65 5
