195739. lajstromszámú szabadalom • Síkötés
5 195739 6 találmány szerint surlódó párkapcsolatot képez. A találmány szerinti síkötés igen jó funkciós megbizhatóságot eredményez, mivel a sicipö rögzítését a tartócsap és az ellenfurat egymáson felfekvö együttműködő felületei közötti surlódó kapcsolat biztosítja. A javasolt surlódó párkapcsolat megakadályozza a tartócsap ellenfurathoz viszonyított relativ elmozdulását a sizö elrugaszkodása közben, ami a sikötés kopását jelentősen mérsékli. Koptatóhatós tehát gyakorlatilag kizárólag az együttműködő felületek rögzítésekor és oldásakor - fel- és lecsatolás során - történő relatív elmozdulása következtében lép fel. Az igen enyhe mértékű koptatóhatós következtében a kötés lazulásának, játékkialakulásának valószinüsége gyakorlatilag elhanyagolható. Mindez a sízó számára a síkötés nagyfokú megbízhatóságában jelentkezik. A találmány szerinti megoldás külön előnye, hogy előreugró orrésszel kialakított cipótalppal rendelkező sícipökkel és előreugró orrész nélküli sícipőkkel egyaránt használható. A találmány szerint célszerű egyetlen tartócsap-párhoz a sílécen, illetve a sícipőn több megfelelő ellenfurat-párt kialakítani. Ezáltal lehetőség nyílik ugyanazon sicipö és sikötés használata mellett a hagyományos futóstílushoz és a korcsolyázó stílushoz leginkább alkalmas rögzítési helyzet kiválasztása és beállítása. Mint ismert, a korcsolyázó stílus a cipótalp elcsavarodósával szemben támaszt megnövekedett követelményeket. Az elcsavarodás csökkentése céljából a sícipő rögzítésének helyét célszerű a síző lábujjai körzetében kijelölni, ami a sícipő rögzítési helyének és a síző elrugaszkodási helyének közelítését - egybeesését - eredményezi. Ennél a beállításnál azonban számolni kell azzal, hogy a sicipö talpa a lábujjak magasságában vastagabb, mint a cipőtalp orrészén. Ebből következik egyrészt az a kedvező hatás, hogy a sicipö talpa korcsolyázó elrugaszkodáskor kevésbé csavarodik el, másrészt az a kedvezőtlen hatás, hogy a cipótalp siléc hossztengelyével párhuzamos függőleges síkban történő felhajlitással szembeni ellenállóképessége megnövekszik, ami a síző elrugaszkodásának hatásosságát csökkenti. A két, egymásnak ellentmondó követelmény hatása tehát elkerülhetetlenül megmutatkozik. Célszerű ezért a sicipőt korcsolyázó stílus alkalmazása esetén a lábujjak körzetében lévő ellenfuratok segítségével rögzíteni, hagyományos sifutóstílus esetén pedig a sicipö talpának keskenyebb előreugró részén lévő ellenfuratokat használni. Különösen javasolható ez versenyzők számára, hiszen a sifutóversenyek távjai általában részben a hagyományos technikát, részben pedig a korcsolyázó technikát követelő pályaszakaszokat tartalmaznak. A találmány szerinti síkötés utóbbi változata lehetőséget nyújt a sícipó rögzítési helyének a körülményektől - a pályaszakasztól és hóminőségtől - függő operatív változtatására. Megjegyezzük, hogy jeges pályán, gleccseren és latyakos havon a sicipö talpának elcsavarására irányuló erőhatások megnövekszenek. Ilyen körülmények között ezért ugyancsak célszerű a sícipő rögzítésének helyét a sicipö orrától a sarka felé áthelyezni, ezáltal a sicipőt a siléc orra irányában eltolni, mivel ily módon a síléc jobban irányíthatóvá válik. Hasonló helyzet adódik x^éldául hepehupás talajos vagy rosszul előkészített pályán is. A surlódó párkapcsolatot célszerűen legalább egy tartócsap külső felületrésze és a megfelelő ellenfurat azzal érintkező felületrésze képezi. Az együttműködő felületrészek méreteinek és alakjának változtatásával a közöttük lévő surlódóeró, amely a sícipő rögzítésének megbízhatóságét határozza meg, ugyancsak változik. Az érintkező felületrészek hosszának növelése például - egyébként vá'tozatlan körülmények mellett - a surlódó erő is növekszik. Hasonló változás következik az együttműködő felületrészek alakjának változtatáséból (például érintkező hengerfelületek helyett érintkező kúpfelületek), vagy állandó elleni uratátmérő mellett a tartócsapétméró egyes szakaszokon történő megnöveléséből. A találmány szerint különösen előnyős a súrlódó párkapcsolatot, illete párkapcsolatokat. Morse-kúpként kialakítani. Ez a megoldás a sicipö sílécen való igen megbízható rögzítését eredményezi. Az ellenfuratokban, vagy azok egyikében előnyösen rugalmas anyagból kialakított betét rendezhető el, amikoris a súrlódó párkapcsolatot a tartócsap külső felületével a rugalmas anyagból kialakított betét érintkező felülete képezi. A rugalmas anyagból kialakított betét célszerűen az ellenfurat helyett például a fém tartócsapon is elrendezhető. A rugalmas anyagból kialakított betét tartócsap és ellenfurat együttműködő felületei közötti elrendezésével a tartócsap mentén egyenletes terheléseloszlás érhető el, mivel a betét rugalmas anyaga a nagyobb felületi nyomásnak kitett környezetből rugalmas deformáció útján a kisebb nyomású környezet felé igyekszik kiterjedni, ami a nyomóerők tartócsap mentén történő kiegyenlítése irányúban hat. Kivehető - cserélhető - rugalmas betétek alkalmazásával lehetőség nyílik a súilódóerók körülményeknek megfelelő változtatására. A síző tehát a hó- és pályaviszcnyoktól függően különböző rugalmas betéteket alkalmazhat. A tartócsapok palástfelületén a találmány szerint célszerű rovátkákat kiképezni. A tartócsap rovátkázott kialakításával a tartócsap és az ellenfurat érintkező felületei közötti rögzítőeró növelhető. Különösen előnyös a tartócsap palástfelületén gyűrűs vájatokat kiképezni. A gyü-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
