195731. lajstromszámú szabadalom • Eljárás stabil N-(hiroxi-etil)-nikotinamido-nitrát készítmények előállítására

2 195731 3 A találmány tárgya eljárás stabil niko­­randil (/N-(2-hidroxi-etil)-nikotinamido-nitrát (észter)/ készítmények előállítására, melyek a gyógyászatban használhatók. Közelebbről a találmány tárgya eljárás olyan stabil niko­­randil készítmények előállítására, amelyek fi­noman eloszlatott cukrot és/vagy por formá­jú szerves savat tartalmaznak segédanyag­ként. A gyógyszerek stabilitása különböző faktoroktól, például a hőmérséklettől, ned­vességtartalomtól, fénytől és oxigéntől függ. Korábban már számos módszert javasoltak stabil gyógyszerkészítmények előállítására. A találmányunk szerinti stabil készít­mény formájában előállított nikorandil készít­mény koronáriás értágító hatású és koronári­­ás érszűkületet megakadályozó hatású és az angina pectoris különböző típusainak kezelé­sére alkalmas úgy, hogy a kardiovaszkuláris keringés dinamizmusára és a kardiális funk­cióra minimális hatással van (japán 17463/ /1983 Kokuku és japán 9323/1978 számú be­jelentés). Azonban a nikorandil készítmények a tablettakészités közben alkalmazott préselő eljárások során alkalmazott összenyomóerő hatására nem stabilak és a készítményben az idő előrehaladtával a hatóanyag csökken. En­nek a problémának az elkerülésére a niko­randil kristályt sztearil-alkohollal vagy egyéb bevonószerekkel szokták bevonni (145659/1982 számú japán szabadalmi bejelen­tés). A nikorandil készítmények elég stabilak száraz állapotban de nedves körülmények között instabilak és ezért az előállításuk és tárolásuk során figyelmet kell arra fordítani, hogy a nedvességgel való közvetlen érintke­zésüket megelőzzük. Például teljesen nedves­ségtaszító csomagolásba kell őket helyezni, amely eléggé drága. A találmány szerinti eljárás kidolgozása során számos kísérletet végeztünk, hogy el­járást dolgozzunk ki nikorandil készítmények előállítására, amelyek nyomás és nedvességei szemben stabilak. Ennek eredményeképpen azt találtuk, hogy ha segédanyagként finom eloszlású cukrot alkalmazunk, akkor a niko­randil készítmény összenyomó erő hatásával szembeni stabilitása jelentősen megnő és a nedvességállósága is némiképpen javul. A ta­lálmány kidolgozása sorén azt is felfedeztük, hogy amennyiben segédanyagként egy bizo­nyos típusú szerves savat alkalmazunk, a ni­korandil készítmény nedvességgel szembeni stabilitása jelentősen megnő és ez akkor is fennáll, amikor tablettává préseljük. Továbbá azt is találtuk, hogy a nyomóerővel és a nedvességgel szembeni stabilitás jelentősen megnő akkor, hogyha segédanyagként fino­man eloszlatott cukrot és egy bizonyos típu­sú szerves savat alkalmazunk. A találmányt a fenti felismerések alapján dolgoztuk ki. Az 1. ábra szerinti grafikon a 10. példa szerint előállított, a nikorandil hatóanyagot fokozatosan kibocsátó többrétegű tabletta (—•-), az összehasonlító példa szerinti szok­ványos tabletta (- t>—) és a 11. példa szerin­ti, a nikorandilt fokozatosan kibocsátó tab­letta (•—•—) kioldódási profilját mutatja. A 2. ábra a vadászkopók plazmájában a nikorandil szint változását mutatja a 10. pél­da szerinti, a nikorandil hatóanyagot fokoza­tosan kibocsátó többrétegű tabletta az össze­hasonlító példa szerinti szokványos tabletta esetón. A találmány szerinti eljárásban alkal­mazható cukrok például a mannit, laktóz, szacharóz, glükóz, fruktóz, galaktóz, maltóz és bármely egyéb cukor, amely élelmiszerek és gyógyszerek készítéséhez általánosan al­kalmazható. Ezeket a cukrokat finoman elosz­latott formában alkalmazzuk és különösen jó eredményeket érhetünk el, hogyha az átlagos szemcseméretük nem haladja meg a 10 pm-t. örlógépként például sugármalmot alkalmazha­tunk. A finomeloszlású cukrot megfelelő mód­szerrel, például nedves granulációs eljárással granulálhatjuk majd a hatóanyaggal összeke­verjük. Az összekeverendő cukornak az ará­nyát a végtermek tablettában lévő ható­anyagmennyisége és a préselési nyomás alap­ján határozhatjuk meg. A cukor kívánt stabilizáló hatása akkor érhető el, hogyha mennyisége abban az in­tervallumban van, amit szokásosan alkalmaz­hatunk, ha gyógyászati készítményekben se­gédanyagokként használjuk. A találmány sze­rint előállított tabletta megfelelő mennyiségű szétesést elősegítő szert, kötőanyagot és si­­kositó anyagokat tartalmazhat. A szerves savak közül a kétértékű szerves savak fejtenek ki különösen jó sta­bilizáló hatást, például a fumársav, oxálsav, szalicilsav, borkösav és glutársav. A niko­randilt és egy gyógyászati hordozóanyagot, például egy segédanyagot, szétesést elősegítő anyagot, síkositó szert, színezőanyagot vagy kötőanyagot tartalmazó készítményt legalább egy savval keverjük össze a következők kö­zül: fumársav, oxálsav, szalicilsav, borkősav és glutársav, majd a kapott keveréket a kí­vánt dózisformává készítjük ki, például tab­lettává, kapszulává, granulátummá vagy kúp készítménnyé alakitjuk szokványos módsze­rek segítségével. A szerves sav részaránya a készítményben jelenlévő hatóanyag mennyisé­gétől és előállításának módjától függ, de a szerves sav kivánt stabilizáló hatása akkor érhető el, hogyha a készítmény teljes töme­gére számítva legalább 0,1 tömeg%-ban van jelen, A nyomóerőnek és a nedvességnek igen ellenálló nikorandil készítményt úgy állítha­tunk elő, hogy készítéséhez finomeloszlású cukrot és egy vagy több, fentiekben említett szerves savat használunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents