195720. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként 3-ciklohexil-5,6-trimetilén-uracilt és egy S-etil-di-(alkil) tiokarbamátot tartalmató szinergizált herbicid készítmény

6 195720 7 szunyok stb.) aránylag tág határok között változhat. Ügyelni csupán arra kell, hogy a kultúrnövényhez viszonyított fitotoxicitás mértékét ne lépjük túl. A két hatóanyag tö­meg aránya a .lenacil és a tiokarbamát sor­rendjében 1:1-1:15; előnyösen 1:1-1:10, dózisa 0,-1 -10 kg.ha'1, előnyösen 0,8-8 kg.ha'1. Az előzőekben megadott mennyiségű ta­lálmány szerinti készítményből előnyösen, 100-1200 l.ha'1, előnyösen 300 - 600 l.ha'1 permetlevet készítünk és hektáronként 2,5- -3,5 bar nyomással, közepes cseppmérettel juttatunk ki. A találmány szerinti készítményt főként kukorica, napraforgó vagy szója kultúrák gyomirtására alkalmazhatjuk. A találmány szinergizált herbicid ké­szítményt, amely hatóanyagként 0,01-95 tö­megűi mennyiségben és 1:1—1:15, előnyösen 1:1-1:10 tömegarányban- 3-cikIohexil-5,6-trimetilén-uracilL és- S-etil-diizobutil-tiokarbaináLot vagy- S-etü-diizopropil-tiokarbnmátot Lartulmaz kívánt esetben egy, a tiokarbamá­­tok fitotoxicitással csökkentő, ismert antidó­­tum előnyösen N-(diklóracetil)-l-oxn~4-aza­­-spiro-(4,5)-dekán és egy vagy több szilárd és/vagy cseppfo­lyós vivőanyag, - előnyösen természetes ás­ványi anyagok őrleménye vagy inert oldószer - adott esetben felületaktív anyag(ok) - elő­nyösen anionos vagy nemionos emulgeéló­­szer(ek) és/vagy diszpergálószeríek) - mel­lett. A találmány értelmében a hatóanyagokat ismert módon készítményekké dolgozzuk .fel (Pesticide formulations, Edited by Wade Van Valkenburg, Marcel Bekkel, Inc. New York 1973.), például emulzióképző koncentrátumok­­ká (EG), szuszpenzió koncentrátumokké (SC), granulátumokká (G), vagy egyéb formákká. Ezekben a készítményekben a hatóanya­gokat szilárd vagy folyékony hordozóanya­gokkal, oldószerekkel, tenzidekkel, adott esetben egyéb segédanyagokkal keverjük. A szilárd hordozó-, vagy töltőanyagok szervetlenek vagy szervesek, illetve ter­mészetes vagy mesterséges anyagok lehet­nek. A természetes eredetű szilárd hordozók, vagy töltőanyagok különböző ásványokból őrlés útján nyerhetőek. Ilyenek például a kovaföld, a bentonit, a perlit féleségek, a kaolin, az attapulgit, a dolomit. A mesterséges (szintetikus) eredetű szi­lárd hordozók, vagy töltőanyagok például a nagyfelületű kovasavak, (aerosil-ek), a szili— kagélek, amelyek különböző eljárással állítha­tók elő, a kalcium-karbonát. A szerves eredetű szilárd hordozók, vagy töltőanyagok például a faliszt, az egyes növényi hulladékok őrleménye stb. Folyékony hordozók és oldószerek pél­dául a víz, a különféle szerves oldószerek és elegyeik, igy például az alkanolok, mint az etanol, a propánotok, a butanotok, a benzil­­-alkohoi, stb; a glikolok, mint például az eti­lén-, a dietilén-, a propilén-glikol, stb; a ke­tonok, mint például az aceton, a metil-izobu­­til-keton- a ciklohexanon; alkalmasak továbbá a zsírsavak - és más szerves savak észteri, mint például az etil-, az izo-butil-acetát, a berzoesav-metil-észter, a dioktü-ftálát. Ha­sonló célra már, poláros szerves oldószert is lehet választani, például a savamidokat, mint például a dimetil-formamid; a laktonokat, vagy a laktáinokat, mint például az izo-buti­­rolekton, az N-metil-pirrolidon. Előnyösen al­kalmazható a dimetil-szulfoxid is. Oldószer­ként alkalmazhatók például az apoláros szén­­hidrogének, amelyek forráspontja a 150- -270 °C között van, a ciklohexán; az aromás szénhidrogének, mint például a xilolok, az alkil-benzolok. A különféle készítményekben alkalmazott tenzideket (felületaktív-anyagokat) tágan ér­telmezzük, ide soroljuk az emulgéló-, a disz­­pergéló-, a nedvesítő szereket, amelyek a növényvédőszerek formálásban mind közis­merte k. A tenzidek lehetnek ionosak, vagy nemi­onosak. Az ionosak lehetnek anionosak, kati­­onosak, vagy amfoterek. Az anionos tenzidek közé tartoznak a különféle szerves savak, mint például a kar­bonsavak-, a szulfonsavak, az alkohol-szulfá­tok, és -szulfonátok, az ai'alkil-foszfét, ész­terek és ezek alkálifém-, alkálifóldfém-, am­­móniumionokkal, vagy szerves aminokkal ké­pezett sóik, mint például a kenőszappan, a dodecilbenzol-szulfonsav kálcium, nátrium, izopropilarnin- vagy trietanolamin sója, a lig­nin—szulfonát, nátrium-, kalcium-, ammónium sója, a nátrium-diizooktil-szulfo-szukcinát, vagy például a poliakrilsav nátrium sója. Nemionos tenzidek lehetnek az etilénoxid alkoholokkal képzett éterei, illetve zsír-, vagy olajsavval képzett észtéri, aralkil-feno­­lokkal alkotott éterei, propilénoxiddal képzett blokkpolimerizátumai, ezek észterei és éterei, vagy az etilénoxid zsir-, vagy olajsavak hex­­itanhidridekkel képzett származékai, stb. igy például a nonilfenol-poliglikol éterek, az olajsuv polioxietilén étere. Kationos tenzidek lehetnek például a nagyszénalomszámú alkilaminok halogenidjei, szulfátjaik, a cetil-piridiníum-klorid, sztearil­­-dimetil-ammónium-klorid. ámfoter tenzidek például a betainok, a lecitinek, vagy a nátrium-N-metil-alkil-tauri­­mid. Segédanyagokként, mint például tapa­­dásnövelöként természetes, vagy szintetikus polimerek alkalmazhatóak, ilyenek például a keményítő, a kazein, a karboxi-metil-cellulóz, a hidroxi-etil-cellulóz, a polivinil-pirrolidon, a poliakrilsav. Habzásgátlóként például a polioxietilén-, polioxipropilén blokk polimerizátumokat, nagy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents