195720. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként 3-ciklohexil-5,6-trimetilén-uracilt és egy S-etil-di-(alkil) tiokarbamátot tartalmató szinergizált herbicid készítmény
6 195720 7 szunyok stb.) aránylag tág határok között változhat. Ügyelni csupán arra kell, hogy a kultúrnövényhez viszonyított fitotoxicitás mértékét ne lépjük túl. A két hatóanyag tömeg aránya a .lenacil és a tiokarbamát sorrendjében 1:1-1:15; előnyösen 1:1-1:10, dózisa 0,-1 -10 kg.ha'1, előnyösen 0,8-8 kg.ha'1. Az előzőekben megadott mennyiségű találmány szerinti készítményből előnyösen, 100-1200 l.ha'1, előnyösen 300 - 600 l.ha'1 permetlevet készítünk és hektáronként 2,5- -3,5 bar nyomással, közepes cseppmérettel juttatunk ki. A találmány szerinti készítményt főként kukorica, napraforgó vagy szója kultúrák gyomirtására alkalmazhatjuk. A találmány szinergizált herbicid készítményt, amely hatóanyagként 0,01-95 tömegűi mennyiségben és 1:1—1:15, előnyösen 1:1-1:10 tömegarányban- 3-cikIohexil-5,6-trimetilén-uracilL és- S-etil-diizobutil-tiokarbaináLot vagy- S-etü-diizopropil-tiokarbnmátot Lartulmaz kívánt esetben egy, a tiokarbamátok fitotoxicitással csökkentő, ismert antidótum előnyösen N-(diklóracetil)-l-oxn~4-aza-spiro-(4,5)-dekán és egy vagy több szilárd és/vagy cseppfolyós vivőanyag, - előnyösen természetes ásványi anyagok őrleménye vagy inert oldószer - adott esetben felületaktív anyag(ok) - előnyösen anionos vagy nemionos emulgeélószer(ek) és/vagy diszpergálószeríek) - mellett. A találmány értelmében a hatóanyagokat ismert módon készítményekké dolgozzuk .fel (Pesticide formulations, Edited by Wade Van Valkenburg, Marcel Bekkel, Inc. New York 1973.), például emulzióképző koncentrátumokká (EG), szuszpenzió koncentrátumokké (SC), granulátumokká (G), vagy egyéb formákká. Ezekben a készítményekben a hatóanyagokat szilárd vagy folyékony hordozóanyagokkal, oldószerekkel, tenzidekkel, adott esetben egyéb segédanyagokkal keverjük. A szilárd hordozó-, vagy töltőanyagok szervetlenek vagy szervesek, illetve természetes vagy mesterséges anyagok lehetnek. A természetes eredetű szilárd hordozók, vagy töltőanyagok különböző ásványokból őrlés útján nyerhetőek. Ilyenek például a kovaföld, a bentonit, a perlit féleségek, a kaolin, az attapulgit, a dolomit. A mesterséges (szintetikus) eredetű szilárd hordozók, vagy töltőanyagok például a nagyfelületű kovasavak, (aerosil-ek), a szili— kagélek, amelyek különböző eljárással állíthatók elő, a kalcium-karbonát. A szerves eredetű szilárd hordozók, vagy töltőanyagok például a faliszt, az egyes növényi hulladékok őrleménye stb. Folyékony hordozók és oldószerek például a víz, a különféle szerves oldószerek és elegyeik, igy például az alkanolok, mint az etanol, a propánotok, a butanotok, a benzil-alkohoi, stb; a glikolok, mint például az etilén-, a dietilén-, a propilén-glikol, stb; a ketonok, mint például az aceton, a metil-izobutil-keton- a ciklohexanon; alkalmasak továbbá a zsírsavak - és más szerves savak észteri, mint például az etil-, az izo-butil-acetát, a berzoesav-metil-észter, a dioktü-ftálát. Hasonló célra már, poláros szerves oldószert is lehet választani, például a savamidokat, mint például a dimetil-formamid; a laktonokat, vagy a laktáinokat, mint például az izo-butirolekton, az N-metil-pirrolidon. Előnyösen alkalmazható a dimetil-szulfoxid is. Oldószerként alkalmazhatók például az apoláros szénhidrogének, amelyek forráspontja a 150- -270 °C között van, a ciklohexán; az aromás szénhidrogének, mint például a xilolok, az alkil-benzolok. A különféle készítményekben alkalmazott tenzideket (felületaktív-anyagokat) tágan értelmezzük, ide soroljuk az emulgéló-, a diszpergéló-, a nedvesítő szereket, amelyek a növényvédőszerek formálásban mind közismerte k. A tenzidek lehetnek ionosak, vagy nemionosak. Az ionosak lehetnek anionosak, kationosak, vagy amfoterek. Az anionos tenzidek közé tartoznak a különféle szerves savak, mint például a karbonsavak-, a szulfonsavak, az alkohol-szulfátok, és -szulfonátok, az ai'alkil-foszfét, észterek és ezek alkálifém-, alkálifóldfém-, ammóniumionokkal, vagy szerves aminokkal képezett sóik, mint például a kenőszappan, a dodecilbenzol-szulfonsav kálcium, nátrium, izopropilarnin- vagy trietanolamin sója, a lignin—szulfonát, nátrium-, kalcium-, ammónium sója, a nátrium-diizooktil-szulfo-szukcinát, vagy például a poliakrilsav nátrium sója. Nemionos tenzidek lehetnek az etilénoxid alkoholokkal képzett éterei, illetve zsír-, vagy olajsavval képzett észtéri, aralkil-fenolokkal alkotott éterei, propilénoxiddal képzett blokkpolimerizátumai, ezek észterei és éterei, vagy az etilénoxid zsir-, vagy olajsavak hexitanhidridekkel képzett származékai, stb. igy például a nonilfenol-poliglikol éterek, az olajsuv polioxietilén étere. Kationos tenzidek lehetnek például a nagyszénalomszámú alkilaminok halogenidjei, szulfátjaik, a cetil-piridiníum-klorid, sztearil-dimetil-ammónium-klorid. ámfoter tenzidek például a betainok, a lecitinek, vagy a nátrium-N-metil-alkil-taurimid. Segédanyagokként, mint például tapadásnövelöként természetes, vagy szintetikus polimerek alkalmazhatóak, ilyenek például a keményítő, a kazein, a karboxi-metil-cellulóz, a hidroxi-etil-cellulóz, a polivinil-pirrolidon, a poliakrilsav. Habzásgátlóként például a polioxietilén-, polioxipropilén blokk polimerizátumokat, nagy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
