195560. lajstromszámú szabadalom • Biztosító szerkezet bányavágatok vagy hasonlók alátámasztására
1 195 560 2 A találmány biztosítószerkezet bányavájatok vagy hasonló létesítmények alátámasztására vonatkozik, melynél a biztosítószerkezet ráesclcmckből van kialakítva. Az ismert bányászati technológiai gyakorlatban egyre növekvő tendenciájú a gépesített vágatok, valamint a fémbiztosító szerkezetek arányának emelkedése, továbbá a hosszú élettartamú vágatokban a monolitikus vasbetonhéjak alkalmazása. Ezzel párhuzamosan fokozatosan bővülnek a vágatszelvények is. Egyre erőteljesebben mutatkoznak a hagyományos bélésanyagok (széldcszka, bordafa, hajlított bélés- és elő tűző lemezek) alkalmazásának hátrányai. Javulást mutatott bizonyos értelemben az acélhuzalból hegesztett síkrács bélelés alkalmazása. Ennek a rácstípusnak egyszerű síktáblában, kapcsolóelem nélkül való beépítése, — noha számos előnyt mutat a hagyományos béléselemekhez képest — biztonsági szempontból kifogásolható. A fejlődést a teherviselő kapcsolattal ellátott rácstáblák alkalmazása jelentette. Az eddigi gyakorlatban több megoldás vált ismertté. így pl. a Salzgitter-féle ún. „Knoten-Verbundmatte”féle megoldásnál a hegesztett rácstáblák hosszirányú szálait előrenyújlva, körív alakú visszahajtott szemvégződéssel képezik ki. A kapcsolódó szálak azonos geometriai alakúak, a kapcsolat maximális teherbírása a szálszakadási határterhelést megközelítheti, azonban hajlítási merevsége csak akkor megfelelő, ha az összekapcsolás jelentékeny húzócsővel — külön elemmel — történik. Ezzel a rácstípussal megoldható a rácstáblák előtíízésc is, de hátránya, hogy emelkedő irányú vágathajtás esetén az összekapcsolás húzóerejének megszűnése miatt a táblák szétkapcsolódhatnak. További hátránya ennek a megoldásnak, hogy a beépített főbiztosítás szélétől számítva nagy holttér szükséges a kapcsolás végrehajtásához. Hátrányos az is, hogy a kapcsolat érzékeny a geometriai méretpontosságra: amennyiben bármelyik rácstábla a beépítést követően kismértékű deformációt szenved, a következő tábla megbízható összekapcsolása nem lehetséges. Ez utóbbi hátrányon segít a BLASER-féle megoldás. Azonban problémát jelent, hogy a kapcsolat teherbírása jelentősen csökken, ni. a beépítésre kerülő tábla hajlított hosszanti szálai az előző rács ponthegesztett keresztszálaihoz kapcsolódnak, a terhelés határa tehát csak a ponthegesztett kötés szilárdságáig terjedhet. A gyakorlatban ismert SCHLATTER-féle rácstáblák kötése a hossz- és keresztszálak között mindkét oldal mentén történik, ami szilárdságilag előnyös, magával hozza ellenben azt a hátrányt, hogy a kapcsolás sorrendje csak a főtérből a talp felé folyamatosan történhet, és ezzel megakadályozza a többletkitörés kőzetberakattal való kitöltését. A felsorolt, — legújabb irányzatot tükröző — három rácstípus mindegyike elsősorban gépi jövcsztcstí vágathajtásoknál alkalmazható. Robbantásos technológiáknál csak kivételes esetben, jelentős munkatöblettel építhetők be; sok esetben a teherbírás nagymértékű csökkenésével is számolni kell. A találmány szerinti rácskapcsolat a fent említett hátrányok kiküszöbölésére hivatott. A találmány célul tűzte ki, hogy a biztosítószerkezet beépítési módja igazodjék a vágathajtás technológiai követelményeihez. A találmány a célkitűzésnek meg2 felelően közös működési alapelvet tartalmazó, különféle változatban kialakítható elemcsaládot határoz meg. A találmány biztosítószerkezet bányavágatok vagy hasonlók alátámasztására, ahol a biztosítást rácstáblák sorozata képezi, és meghatározója, hogy a rácstáblák hosszirányú szálakból és keresztszálakból állnak. Az egyes rácstáblák nyomatékmerev horgos kapcsolására a hosszirányú szálak egyik vége horogfejben végződik, míg másik végükre fektetett keresztirányú vég;zál előtt tartószálra hegesztett ferdesíkú rögzítőszakasz és adott esetben a rácstábla végszálára támaszkodó vezetőszakasz van kialakítva, melyre a sorba kapcsolódó rácstábla szárvégei rá vannak hajlítva. Az előnyös kivitel szerinti biztosítószerkezet meghat írozója, hogy az egyik rácstábla hosszirányú szálainál- visszahajlított szárvégc tartóív körzetében a másik rácstábla hosszirányú szálaival, vagy a hosszirányú szá akból ciklikusan kihajított tartószálvéggel a tartóívre van támasztva. \ találmány előnye, hogy a hegesztett rácstáblák összekötése minden esetben nyomatékmerev és lehetővé teszi a bányavágatok, alagutak és hasonló létesítmények biztosítását, továbbá megoldást ad a tartóívek közötti tér folyamatos, előfeszíthető és előtűzhető alátámasztását. \ továbbiakban rajzok keretében ismertetjük a találmány szerinti biztosítószerkezet kiviteli alakjait, ahol az 1. ábra a találmány szerinti rácstábla vázlata', a 2. ábra a kapcsolódás oldalnézete, a 3. ábra a kapcsolódás felülnézeti rajza, a ábra a kapcsolószerkezet egyenes alkotóirányban nyomatékmereven beszerelhető változatának oldalnézete, az 5. ábra a radiális irányban be- illetve kifelé szögben befeszítheto, illetve előtűzhető változatot mutatja, végül a 6. ábra az 5. ábra olyan változata, melyben a kapcsolódás kihagyásosan, bizonyos számú szálon történik, míg a közbenső szálak a biztosító íven való felfekvést szolgálják. A rácstáblák kapcsolódása 2 hosszirányú szálakon történik. A hegesztett rácstábla 1 keresztszálai egyenesek maradnak. A 2 hosszirányú szá! egyik végén a rácstábla síkjában van kialakítva 2a horogfej. Ennek visszahajtási szélessége úgy van kialakítva, hogy közrefogja a szálátmérőt — figyelembe véve a gyártási osztástűrésnek hatását is. A 2 hosszirányú szál másik végén a keresztirányú la végszál előtti második mezőben ferdesíkú lehajiított 2b rögzítőszakasz van kiképezve, mely lb tartószálon végződik. Innen folytatódik 2d vezetőszakasz, mely la végszálig tart. A 2a horogfej összekapcsoláskor a 2b rögzítőszakasz huzalját fogja közre, fclfekszik az lb tartószálon. Helyzetének fixálása úgy történik, hogy 2e szárvéget villás, vagy csőszerű szerszámmal az lb tartószál körül meghajlítjuk a szaggatott vonallal ábrázolt nyíl irányában. Abban az esetben, amikor gépi vágathajtásnál a vágatszelvény egyenletes, a 2 hosszirányú szálak alkotó mentén kapcsolódhatnak és a 2 hosszirányú szálak nagyobb húzómerevsége is kívánatos, a 4. ábra szerinti kiviteli alak alkalmazása célszerű. Itt a 2b rögzítőszakasz és 2d vezetőszakasz hossza és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
