195554. lajstromszámú szabadalom • Ásványi-rost alapú keverék és eljárás a keverék felszórására
1 195 554 2 Jelen találmány tárgya olyan ásványi rostalapú keverék, amely hőszigetelő rétegek szórás útján történő kialakításához alkalmazható és amely az ásványi roston kívül cement, illetve cement tartalmú kötőanyagot, valamint adott esetben adalékanyagot tartalmaz. A találmány tárgya továbbá eljárás a fenti keverék felszórására. Ismeretes, hogy az azbesztrostokat igen cltcrjcdtcn használták többek közüvtt hő- és hangszigetelési célokra. Minthogy az azbesztrostok — főleg a vékony rostok — igen hajlékonyak és többfelé elágazó, finom beszögeléseket, valamint spirális képleteket tartalmazó felületűek, az azbesztrost jól filcelődő sajátosságú. Ennek megfelelően nedvesen préselve lemezek gyártására is alkalmas. Már kevés kötőanyag, például cement hozzáadásával is iparilag jól használható termékeket lehet belőle előállítani. Ilyen azbesztcement, illetve formadarabok előállítását ismerteti többek között a 180 328 számú magyar szabadalmi leírás. Az újabb kutatások azonban kiderítették, hogy az azbesztrost bclélegczvc rákkeltő hatású, ezért használását a legtöbb országban betiltották. Ugyanakkor a különböző ásványi rostok: kőgyapot, bazaltgyapot, agyaggyapot, üveggyapot stb. egyre nagyobb tömegben és egyre gazdaságosabban állíthatók elő, így alkalmazásuk egyre inkább terjed és számos liő- és hangszigetelő, illetve tűzbiztos réteg, valamint formadarab előállításához használatosak. Ugyancsak felhasználják az ásványi rostokat, valamint az üvegszálakat építőanyagként alkalmazható készítményekben. Ilyen anyagokat ismertet például a 173 713 számú magyar, vagy a 23 15 851 számú NSZK szabadalmi leírás. A fenti anyagok azonban csupán kismennyiségíí ásványi rostot tartalmaznak, lényegében csupán erősítő anyagként, az építőiparban azonban jelentős igény van olyan anyagkeverékekre, amelyet szóróberendezéssel lehet a falfelületre felvinni, és a keletkező önhordó réteg jó szigetelő tulajdonságokkal rendelkezik. Tekintettel azonban arra, hogy a megolvasztott alapanyagból húzott ásványi rostszálak tükörfényes felületűek és viszonylag ridegek, nem alkalmasak az azbesztrostokhoz hasonlóan filcszerű réteg kialakítására. Nedvesen préselve ugyanis nem kötnek össze, hanem nyomás hatására összetöredeznek. Ezért iparilag használható termék előállítására csak rendkívül nagy kötőnnyaghányad felhasználásával alkalmasak. Az így kialakított termékek (TÍZÜL panel) viszont igen nagy térfogatsúllyal rendelkeznek, tehát hőszigetelésre nem alkalmasak. Kísérletek történtek ugyan laza szerkezetű anyagok előállítására, különféle műgyanták, mint kötőanyagok felhasználásával, de ezek még mindig számos hátránnyal rendelkeznek: Előállításuk csak gyári körülmények között, bonyolult berendezésekkel lehetséges. Az így készített lapok vagy idomtestek helyszíni szerelése körülményes, tagolt felületek esetében nem megoldható. A burkolóelemek a bevonandó felülethez nem kötődnek, aminek következtében egyrészt résveszteségek lépnek fel, másrészt a szükségszerűen alkalmazott kötőelemeknél hőhidak keletkeznek. Ezen túlmenően, az így készült burkolat az időjárás viszontagságait nem jól bírja, hőállósága sem kielégítő. Készítenek hő- és hangszigetelő hőrétegeket vízüveg kötőanyaggal is, ezek hátránya azonban egyrészt a vízüveg környezetszennyező jellege, másrészt, hogy száraz szórással felhordott rétegek csupán 20—30 mm vastagságban készíthetők, ennél vastagabb réteget több lépésben kell elkészíteni. További hátránya az ismert módon előállított rétegeknek, hogy utókezelést igényelnek, azaz nedvesen tartásukról hosszabb időn át gondoskodni kell, továbbá, hogy nem kellően tartósak és az időjárás viszontagságai következtében hamar tönkremennek. Kedvezőbb tulajdonságú rétegeket lehet előállítani burkolólapok formájában, ezek hátránya azonban, hogy nem biztosítanak összefüggő réteget, nem tapadnak az alapfclüicthcz, és hőhidak kialakulását teszik lehetővé, Műszaki és gazdasági szempontból egyaránt kívánatos ccn entkötésű, kis lestsűrfíségű, jó hőszigetelő sajátosságé anyag eddig ásványi rostból azért nem volt előállítható, mert az azbesztrosttal szemben az ásványi rosthoz a ccmentpor vizes állapotban sem tapad kellőképpen, és — főként mert a roslhalmaz a cement megkötéséhez feltétlenül szükséges vizet elejti. A víz kicsorog a rosthali razból, vagy nagyobb rétegvastagság esetén annak aljában összegyűlik, a felső rétegek pedig kiszáradás kövitkeztében szétporlanak. A jelen találmánnyal az említett probléma megoldása a célunk, azaz olyan szárazkeverék kialakítása, amely az ízbesztrostból készítettel^ egyenértékű hőszigetelő rétegek szórására alkalmas, azbesztrost helyett azonban fémes felületű ásványi rostok felhasználásával előállítható, kis térfogatsúlyú, és egyaránt alkalmas bevonatok, lemezek, valamint egyéb tárgyak készítésére. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldottuk meg, hogy a keverékben az ásványi rost mennyisége legalább 50 tömcg%, a szálak hosszúsága legfeljebb 40 mm, a 2C-40 tömeg% cement kötőanyag mellett pedig olyan, ned'esen önhordó tűzálló agyag őrleményt alkalmazunk, ame’y a cementtel keveréket alkot, és amely a cement töm igének legalább 120%-át kitevő vízmennyiség felvételére képes. A keverékben alkalmazott tűzálló agyag célszerűen illit vagy bentonit, adalékanyagként duzzasztott perlitet lehe‘ alkalmazni. A találmány szerinti keverék felszórása előtt először a cementet és a tűzálló agyagport, valamint adott esetben az adalékanyagokat keverjük össze, majd a keverékhez hozzáadjuk a kőgyapot rostokat és a felszórást ventilátor légár amával végezzük oly módon, hogy a keveréksugárba vizet permetezünk. A bepermetezett víz mennyisége célszerűen a száraz-keverékhez alkalmazott cement tömegének legalább 120%-a, illetve a finom agyagpor tömegének legalább tízszerese. A találmány szerint tehát ásványi rost alapú szárazkeverék és cement kötőanyag segítségével állítható elő olyai összefüggő, jól tapadó és hőhídmentes bevonatréteg, amely 200-250 kg/m3 testsűrűségű tartós, és az időjiTásnak jól ellenáll. Ezen túlmenően a hőszigetelő réteg a felszórás után semmilyen utókezelést nem igényel, a bevonandó felületre felcsapódott anyag lényegében időveszteség nélkül megdermed. A találmány szerint egyetlen lépésben 10—15 cm vastrg réteg alakítható ki, szemben a hagyományos 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
