195503. lajstromszámú szabadalom • Eljárás flavolignan-származékok és az azokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 195 503 2 összefoglalva a fentieket a következőket állapíthatjuk meg: az égés a mikroszomális lipidek zsírsavmintájának változásait idézi elő. Feltételezzük, hogy ez a membránok oxidativ károsodására vezethető vissza, ami kiváltképpen a többszörösen telítetlen zsírsavak erős csőkké-, nésében nyilvánul meg. A találmány szerint alkalmazott szibilinin-származékok képesek oxidativ sejtkárosodásókat meggátolni. Ezért a vegyületek igen alkalmasak arra, hogy súlyos égések után az oxidativ károsodási mechanizmusokat velük kiküszöböljük. Amint azt már említettük, feltételezzük, hogy az autotoxikus reakciók súlyos égések után főképpen oxidativ sejtkárosodásokhoz vezetnek. Ezért megvizsgáltuk, hogy milyen hatása van egy szabványosított termikus traumának patkányok lépéből és perifériás véréből származó T-Jimfociták PHA-indukált (PHA = fitohemagglutinin) blasztogenezisére. Megvizsgáltuk továbbá, hogy a találmány szerinti szilibinin-származékok hogy befolyásolják az ilyen limfocitás működési zavarokat súlyos égések után. Szabványosított termikus trauma hatása patkányok lépéből és perifériás véréből származó T-limfociták PHA- indukált blasztogenezisére. Amint azt már leírtuk, Wistar-patkányok hátbőrét rézbélyegzővel megétettük. Kontrollcsoportként látszólag megégett állatok szolgáltak, amelyekkel minden operatív kezelést elvégeztünk, kivéve az égetéseket. 2, 4, 7 és 9 nap múlva a megégett, illetve kontroll állatok vérét és lépét éternarkózisban eltávolítottuk. A limfociták izolálása céljából Ficoll—Hipaqueoldatra (sűrűség: 1,077) heparinizált vért rétegeztünk. Az elegyet centrifugáltuk, és az így kapott limfociták vitalitását tripánkékkel megvizsgáltuk. A lép-limfociták izolálása céljából a szervet felaprítottuk, szitán átnyomtuk és a kísérő vörösvérsejteket Lyse-oldattal, Gaymódszerével eltávolítottuk. Ezután a sejtkeveréket egy edényben 5%-os, hővek inaktivált fetális boíjúszérum jelenlétében 30 percig inkubáltuk, hogy a szuszpenzióban a mononukleáris sejtek részarányát az edény falára tapadásukkal csökkentsük (5%). Tenyésztés céljából a sejteket „fiat bottom” rnikrotiter-lemezekre tettük, majd 20% fetális boíjúszérumot hozzáadtunk. Ily módon meghatároztuk a spontán blasztogenezist, a sejtek DNS-ébe 3H-timidin (2Ci/mM) beépülését mérve. Az előkísérletekből kitűnt, hogy az optimális mitogénstimulálás 5 pg/ml PHA-koncentrációnál (mitogénfitohemagglutinin) megy végbe. A sejtes tesztrendszerek optimalizálására szolgáló ilyen kísérleteknél megállapítottuk továbbá, hogy a DNS újra szintetizálásának maximális stimulálása 72 óra után következik be. Azt is megállapítottuk, hogy a fetális borjúszérum optimális koncentrációja 20%, ezzel érjük el a legnagyobb stimulálást. Amint azt már említettük, a spontán blasztogenezist a sejtek DNS-ébe 3H-timidin beépülésével mértük. A sejteket 18 órával a 3H-timidin hozzáadása után begyűjtöttük, ahol a null-pont a 18 órához a maximális stimulálás időpontjával egybeesik. A találmány szerint alkalmazható szilibinin-származékok vizsgálatához a patkányok egy csoportját szilibininszármazékkal kezeltük. E célból 75,5 mg szilibinin-C- 2’,3-dihidrogén-szukcinát-djnátriumsót naponta egyszer intraperitoneális injekcióban beadtuk az állatoknak. Ezt a gyógykezelést az égés napjától a szerveltávolításig (maximálisan a 9. napig) végeztük. A kontroll állatoknál, a meg nem égett állatoknál és a szilibinin-C-2',3-dihidrogén-szukcinát-dinátriumsóval kezelt állatoknál kapott eredmények kiértékelése céljából kiszámítottuk a stimulálási indexet. Ez a számérték a stimulált minták középértékének és a kontrollminták középértékének a hányadosa. Az így kapott stimulálási indexből valamennyi kísérleti állatnál kiszámítottuk a közepes stimulálási indexet mindegyik állatcsoportra. A kapott eredményeket ezzel az indexszel (SÍ) fejezzük ki. A 2. ábra a szilibinin-C-2',3-dihidrogén-szukcínátdinátriumsó befolyását mutatja a limfociták blasztogeaezisére. A megégett állatoknál a sejtek csökkent stimulálhatőságát a szilibinin jelentősen megnövelte. A szilibinin-C-2\3-dihidiogén-szukcinát-dinátriumsóvai kezelt állatoknál a vérlimfociták már a 2. napon körülbelül tízszer nagyobb mértékben reagáltak a fitohemagglutininre. A trauma utáni 4. napon a stimulálási index értéke a vérlimfocitáknál kezelt állatokra 8, míg a megfelelő érték a kezeletlen állatoknál 1,5. A iépsejteknél az égett, kezeletlen állatok stimulálási indexei jelentősen 1 alatt vannak. A szilibinin alkalmazása valamennyi vizsgálati napon jelentős javulást eredményez, emellett a trauma utáni 7. napon maximum áll be. Végeztünk még összehasonlító kísérleteket, amelyek azt mutatták, hogy a szilibinin-C-2',3-dihidrogén-szukcina't-dinátriumsó magában, egészséges állatoknál nem okoz jelentős elváltozásokat a lépből és a perifériás vérbe! származó T-limfociták PHA-indukált blasztogenezisének stimulálhatóságában. A találmány szerint alkalmazott szilibinin viszont a megégett állatok limfocitáinak blasztogenezisét jelentősen stimulálja. Megállapítottuk továbbá, hogy a szilibininnel kezelt állatoknál az általános katabolizmus kisebb volt, mivel az állatok súlya a termikus trauma után gyorsan növekedni kezdett. Gombamérgezések A galóca által okozott mérgezések a legsúlyosabbak közé tartoznak, amelyek az orvosi gyakorlatban előfordulnak. Bár az összes gombamérgezésnek csak 10— 30%-át okozza a gyilkos galóca, az ezzel a gombával történő mérgezés veszélyessége alapján orvosilag mindenkor a legnagyobb fontosságú volt. Régebbi közleményekben a halálozást 30-50%ban adták meg. A modern intenzív orvostudomány következtében ez a szám Floersheiin és munkatársainak 205 betegen végzett összefoglaló tanulmánya alapján átlagosan 22,4 %-ra csökkent. A galóca mérge, az amanitin, felnőtt emberre már 7 mg dózisban halálos lehet. Ezt a méregmennyiséget körülbelül 50 g friss példány tartalmazza. Egy sor sikert ígérő állatkísérlet után a szilibinin-C- 2',3-dihidrogén-szukcinát-dinátriumsó hatóanyagot bevonták a galócamérgezések gyógykezelésébe. 28 galócamérgezést szenvedett beteget a szokásos gyógymódok mellett szilibinin-C-2',3-dihidrogén-szukcinát-dinátriumsóval is kezeltük. Ebből a 28 betegből 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
