195470. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pszoriázis-ellenes hatású diaciloxi-naftalin-származékok és ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyszer készítmények előállítására
5 195 470 6 atom, ciano-, metoxi-, etoxi-, n-propoxi-, izopropoxi-, n-butoxi- vagy izobutoxi-csoport. Ezeknek az előnyös (I) általános képletű vegyüleleknek a körében különösen előnyösek azok, amelyek R1 és R2 helyen 1 -3 szénatomos alkoxiesoportot, W helyén pedig 1—5 szénatomos alkilcsoportot tartalmaznak. E leírásban és az igénypontokban az alkil kifejezés — amennyiben más kifejezetten megadva nincs — egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoportot jelent. Az ilyen csoportok példáiként a metil-, etil-, n-propil-, izo-propil-, n-hexil-, 2-metil-pentil- és n-heptilcsoportok említhetők. A „rövidszénláncú alkilcsoport kifejezés 1-4 szénatomos alkilcsoportokra vonatkozik; ezek példáiként a metil-, etil-, n-propil-, izopropil-, n-butil-, izobutil-, szek-butil-csoportot említjük. A rövidszénláncú alkoxiesoport” kifejezés olyan egyenes vagy elágazó szénláncú alifás csoportot jelent, amelyben egy 1—4 szénatomos alifás csoport kapcsolódik az oxigén-molekularészhez. Az ilyen „rövidszénláncú alkoxiesoportok” példáiként a metoxi-, etoxi-, n-propoxi-, izopropoxi-, n-butoxi-, izobutoxi-, szek-butoxi- és terc-butoxi-csoportot említjük. A „rövidszénláncú alkiltio-csoport ’ kifejezés olyan csoportot jelent, amelyben egy 1—4 szénatomos, egyenes vagy elágazó szénláncú alifás csoport kapcsolódik egy kénatomhoz. Az ilyen „rövidszénláncú alkiltio-csoportok” példáiként a metiltio-, etiltio-, n-propiltio- és izobutiltio-csoport említhetők. „Halogénatom” alatt fluor-, klór- vagy brómatom értendő. A „cianocsoport” kifejezés a -CN csoportot jelenti. Gyógyászati szempontból elfogadható savaddíciós sók képezhetők, amelyek alatt a heterociklusos arilszubsztituenst tartalmazó R3 csoportú (I) általános képletű vegyületek olyan nem-toxikus, gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóit értjük, amelyek az alapvegyület gyógyászati tulajdonságait nem befolyásolják hátrányosan. Az ilyen savaddíciós sók például szervetlen aniont tartalmazó sók, kloridok, jodidok, bromidok, szulfátok, foszfátok, nitrátok vagy hasonlók, továbbá szerves aniont tartalmazó sók, mint acetátok, benzoátok, laktátok, pikrátok, propionátok, butirátok, valerátok, tartarátok, maleátok, fumarátok, citrátok, szukcinátok, tozilátok, aszkorbátok, nikotinátok, adipátok, glukonátok és hasonlók lehetnek. A jelen találmány szerint előállított gyógyszerkészítmények az embereken vagy emlős állatokon történő helyi alkalmazásra felhasználható, önmagukban ismert típusú készítmények lehetnek. Ezek a készítmények felhasználási céljuknak megfelelően a szokásos alakokban készíthetők el, széles körből választható gyógyszerészeti vivőanyagok felhasználásával. Az (I) általános képletű naftalin-származékokat e készítmények előállítása során a szokásos módszerekkel keverjük össze a célnak megfelelő, önmagukban ismert gyógyszerészeti vivőanyagokkal. Az ilyen készítmények az (I) általános képletű naftalin-származékot a gyógyászati hatás kifejtéséhez elegendő mennyiségi arányban tartalmazhatják, ami azt jelenti, hogy e hatóanyagok mennyiségi aránya körülbelül 0,001 súly% és 10súly% között lehet, a készítmény összsúlyára számítva. A készítmény fennmaradó része körülbelül 90 súly% és 99,999 súly'/t közötti mennyiségi arányban alkalmazott vivőanyag vagy egyéb gyógyszerészeti készítményekben 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 alkalmazható oldószer vágj' más vivőanyag csjvagy egyéb gyógyszerészeti segédanyag lehet, amely ismert módon alkalmas helyi kezelésre szolgáló gyógyszerkészítményekben való felhasználásra. Az említett ..gyógyszerészeti készítményekben alkalmazható oldószer olyar nem-toxikus és az alkalmazási körülmények között nem izgató hatású oldószer lehet, amely alkalmas arra, hogy a hatóanyagot valamely szokásos készítménnyé, például hintőporrá, krémmé, kenőccsé, géllé, habbá, aeroszollá, oldattá vagy hasonlóvá alakítsuk. Különösen alkalmas oldószerek erre a célra a víz, etanol, aceton, glicerin, propilénkarbonát, dimetil-szulfoxid, valamint a glikolok, mint 1,2-propilén-dio! (vagyis a propilén-glikol), 1,3-propilén-diol, 100 és 10 000 közötti molekulasúlyü polietilén-glikolok, dipropilén-glikol és hasonlók, valamint az említett oldószerek elegye!. A helyi alkalmazásra szolgáló krémeket félszilárd olaj-vízben vagy víz-olajban típusú emulziók alakjában állíthatjuk elő. A krém-alapanyagok olyan kétfázisú rendszert képező emulziók, amelyekben egy folyadék (például zsírok vagy olajok) apró gömböcskék alakjában vagy diszpergálva egy másik anyagban (például glikol-víz elegyből álló oldószer-fázisban), amelyet egyúttal a hatóanyagként alkalmazott naftalin-származék elsődleges oldószereként alkalmazhatunk. A krém-alakú készítmények tartalmazhatnak továbbá zsíralkoholokat, felületaktív anyagokat, ásványi olajokat vagy petrolátumot, valamint más szokásos gyógyszerészeti segédanyagokat, mint antioxidánsokat, antiszeptikumokat vagy a hatóanyaggal összeférő egyéb adjuvánsokat. Egy jellegzetes krém-alap összetétele a következő lehet: víz-glikol elegy (legalább 15% glikollal • 50-99 tömegrész zsíralkohol 1-20 tömegrész nem-ionos felületaktív anyag 0—10 tömegrész ásványi olaj 0-10 tömegrész gyógyszerészeti segédanyagok 0-5 tömegrész aktív alkotórészek 0,001-10 tömegrész Az ilyen készítményekben előnyösen alkalmazható zsíralkoholokat, nem-ionos felületaktív anyagokat és más segédanyagokat, például a 3 934 013 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (Poulsen) tárgyalja részletesen. Az (I) általános képletű naftalin-származékokat helyi alkalmazásra szolgáló kenőcsök alakjában is feldolgozhatjuk. A „klasszikus kenőcsök félszilárd vízmentes készítmények, amelyek ásványi olajat, fehér petrolátumot (vazelin-olajat), továbbá valamely alkalmas oldószert, mint glikolt és adott esetben propilénkarbonátot vagy más alkalmas gyógyszerészeti adalékanyagokat, például felületaktív anyagokat, mint „Span” és „Tween” készítményeket, gyapjúzsírt (lanolint), valamint stabilizátorokat, antioxidánsokat és más fentebb említett segédanyagokat is tartalmazhatnak. Egy ilyen „klasszikus kenőcs-alap összetétele például a következő lehet: fehér petrolátum 40—94 tömegrész ásványi olaj 5-20 tömegrész glikol oldószer 1-15 tömegrész felületaktív anyag 0-10 tömegrész stabilizator 0—10 tömegrész aktív alkotórészek 0,001-10,0 tömegrész Más alkalmas kenőcs-alap készítményeket, amelyek 3
