195470. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pszoriázis-ellenes hatású diaciloxi-naftalin-származékok és ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyszer készítmények előállítására
21 195 470 22 4. példa Toxicitás A 6-klór-2,3-dimetoxi-l,4-diacetiloxi-naftalin (az alábbiakban: „vegyület ’) LDS0 -értékét az alábbi módon vizsgáltuk: Akut szubkután adagolás: Egereknek egyetlen szubkután adagban 640 mg/kgig emelkedő mennyiségű vegyületet adtunk be és a kezelt egereket három hétig tartottuk megfigyelés alatt. E vizsgálat folyamán elhullás egy esetben sem következett be. A vegyület LDS0 -értéke tehát szubkután beadás esetén egereken nagyobbnak tekinthető, mint 640 mg/kg. Akut orális adagolás: Egereknek egyetlen orális adagban 1280 mg/kg-ig emelkedő mennyiségű vegyületet adtunk be és a kezelt egereket három hétig tartottuk megfigyelés alatt. A 640 mg/kg adaggal kezelt 12 egér közül 1, az 1280 mg/kg adaggal kezelt 12 egér közül pedig 4 hullott el a kísérlet folyamán. így a vegyület LD50-értéke egéren orális beadás esetén nagyobbnak tekinthető, mint 1280 mg/kg. 5. példa Biológiai adatok A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek pszoriazis-ellenes aktivitásának megállapítására az alább ismertetett kísérleteket végeztük: A helyi gyulladásgátló aktivitást egereken vizsgáltuk, az arachidonsawal kiváltott fül-ödéma gátlása alapján. Anyagok és módszerek 18—27 g testsúlyú hím vagy nőstény „Swiss Webster egereket találomra soroltunk be 8 vagy 10 állatból álló csoportokba, ezeket egy közös ketrecben tartottuk és tetszőleges mennyiségben adtunk nekik eledelt és vizet. A vizsgálandó hatóanyagokból oldatokat vagy szuszpenziókat készítettünk reagens-minőségű acetonnal, 100 mg/ml koncentrációban; az arachidonsavból is acetonos oldatot készítettünk, ugyancsak 300 mg/ml koncentrációban. A vizsgálandó hatóanyagokat az egerek jobb fülére alkalmaztuk egy automatikus mikroliter-pipetta segítségével oly módon, hogy 10 jul oldatot adtunk a fül belső és külső felületére egyaránt. Egy-egy fület tehát összesen 20 ^ul oldattal kezeltünk; ez az oldatmennyiség összesen 2 mg vizsgálandó hatóanyagot tartalmazott. A vizsgálandó hatóanyag alkalmazása után 1 órával alkalmaztuk ugyanilyen módon az arachidonsav-oldatot is. Egy órával az arachidonsavval történő kezelés után az állatokat cervikális diszlokáció útján leöltük és jobb fülüket levágtuk. Mindegyik fülből egy-egy 8 mm átmérőjű korongot vágtunk ki megfelelő biopsziás szerszámmal, majd ezeket a korongokat 0,1 mg pontossággal lemértük. Az egyes vizsgált hatóanyagok gyulladásgátló hatásosságának meghatározása céljából egy negatív kontroli-csoport állatait hasonló módon két ízben csupán acetonnal kezeltük, egy pozitív kontroli-csoport állatai pedig egyszer csupán acetonnal, ezt követően pedig egyszer arachidonsav-oldattal lettek kezelve mindegyik kísérletben a leírt módon. A kezelésből származó gyulladásgátló hatást a hatóanyaggal kezelt állatok esetében az alábbi módon számítottuk ki: a pozitív kontroli-csoport állatainak füléből kivágott korong súlyából levontuk a hatóanyaggal kezelt csoport állatainak füléből kivágott korong súlyát, ezt a különbséget elosztottuk a pozitív kontroli-csoport állatainak füléből kivágott korong súlya es a negatív kontroll-csoport állatainak füléből kivágott korong súlya különbségével, majd a kapott hányadost 100-zal szoroztuk: így kaptuk meg a gyulladásgátlás százalékban kifejezett értékét. A kapott eredményeket az előző oldalon közölt táblázatban foglaltuk össze. Az (T ) általános képletü hatóanyagok gyulladásgátló hatása arachidonsawal kiváltott egérfül-gyulladás esetén A táblázatban az (I”) általános képletű hatóanyagok R R2 ”, X és Y szubsztituenseinek jelentését és a %-ban kifejezett ödéma-gátló hatást adtuk meg. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás az (I) általános képletű vegyületek - e képletben R1 és Rz 1—6 szénatomos alkoxi-vagy 1—4 szén atomos alkiltio-csoportot, R3 hidrogénatomot, 1—4 szénatomos alkil-, 1—4 szénatomos alkoxicsoportot, vagy cianocsoportot, halogénatomot vagy fenil-tiocsoportot W 1—6 szénatomos alkilcsoportot képvisel, azzal a megszorítással, hogy ha R1 és R2 egyaránt metoxicsoportot, W pedig me til csoportot képvisel, akkor R3 jelentése nem lehet hidrogénatom — előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely (XI) általános képletű vegyületet — ahol R1, R2 és R3 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel - acilezünk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás (I) általános képlet szűkebb körű esetét képező (1A) általános képletnek — ahol R1, R2, R3 és E jelentése megegyezik az 1. igénypontban adott meghatározás szerintivel - megfelelő helyzetben tartalmazó (XI) általános képletű vegyületet alkalmazunk. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az R1 és R2 helyén 1-6 szénatomos alkoxicsoportot tartalmazó kiindulási vegyületet alkalmazunk. 4. A 2 vagy 3. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy R3 helyén fluor-, klór- vagy brómatomot tartalmazó kiindulási vegyületet alkalmazunk. 5. A 2 vagy 3. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy R3 helyén cianocsoportot tartalmazó kiindulási vegyületet alkalmazunk. 6. A 2 vagy 4. igénypont szerinti eljárás, 6-klór-2,3- -dimetoxi-l,4-acetiloxi-naftalin előállítására, azzal jellemezve, hogy e vegyületnek megfelelő szubsztituenseket tartalmazó (XI) általános képletű kiindulási vegyületet alkalmazunk. 7. A 2 vagy 4. igénypont szerinti eljárás 6-klór-2,3- -di-n-butoxi-l,4-acetiloxi-naftalin előállítására, azzal jellemezve, hogy e vegyületnek megfelelő szubsztituenseket tartalmazó (XI) általános képletű kiindulási vegyül etet alkalmazunk. 8. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy R1 és R2 helyén egyaránt 1—4 szénatomos alkiltio-csoportot tartalmazó kiindulási vegyületet alkalmazunk. 9. Az 1—8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, 11 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
