195416. lajstromszámú szabadalom • Többcélú bútor
1 195 416 7 A találmány tárgya összecsuklással, illetve szétnyílással átalakítható többcélú bútor, amely ülőhelyekkel kiegészített asztalként vagy fekhelyként, sőt adott esetben ágyneműtartóként egyaránt felhasználható. Kisebb lakásokban vagy hétvégi házakban a kevés férőhely miatt komoly gondot okoz a különféle célt szolgáló bútorok racionális és helytakarékos elhelyezése. A probléma nem újkeletű, ezért számos különféle megoldás ismeretes összecsukható vagy más módon átalakítható bútorok kialakítására. Példaként említhetők a különféle összecsukható fekhelyek, fotelágyak, összecsukható és lebillenthető lapú asztalok stb. Ezek azonban többnyire csak egyféle vagy egymáshoz nagyon közelálló funkció betöltésére alkalmasak. A fekhely és asztal funkcióját egyaránt betöltő bútor kialakítására is történtek már próbálkozások. Ilyen például az a fregoli bútor, amelynél az ágykerethez két végén egy-egy csavar rögzíti a fekvőfelületet, és erre bútorszövettel bevont habszivacs van rögzítve. A rögzített szerkezet kilazítása után az ágy eleje felemelhető és a csapágyak körül egészen megfordítható, végül ebben a helyzetben újra rögzíthető. Ezzel a megfordítással egy megfelelő anyagból készített íróasztal-felület kerül fölüké, így a fekhely íróasztalként is használható. A megoldás egyik alapvető hátránya, hogy befoglaló méretei az átalakítással nem csökkenthetők, emellett az ágynemű befogadására nem alkalmas és asztalként történő használata esetén külön ülőalkalmatosságot kell mellé helyezni, aminek tárolása további helyigényt jelent. A találmány által megoldandó feladat az eddig ismert többcélú bútorok hiányosságainak a kiküszöbölése és olyan összecsukással, illetve szétnyitással alakítható kompakt többcélú bútor létrehozása, amelynek ülőhelyek is szerves részét képezik, sőt adott esetben ágyneműtartóként használható. Az előbbinél jóval praktikusabb többcélú bútort ismertet a 2 446 090 lsz. francia szabadalmi leírás, amelynek két szimmetrikus elrendezésű, lényegében C-alakú fővázeleme van, amelyek egyik szárára egy asztallapként szolgáló síklap van felerősítve, míg másik száruk lábrészként van kiképezve, amelyhez egy a fővázelem törzséhez behajtható ülőke van csuklósán csatlakoztatva. A két fővázelem egy összekötő elemen keresztül van egymással csuklósán összekötve. Az így kialakított többcélú bútor egyik helyzetében, amikor a fővázelemek törzse függőleges, ülőkékkel kiegészített asztalként szolgál, míg vízszintesre lehajtva fekhelyként használható. Asztallá felállítva a fővázelemek belső tere alkalmas rugalmas ágybetétek befogadására is. A megoldás hátránya, hogy egyrészt az asztallap kinyúlása behatárolja az ülőke magasságát, vagyis az nem érheti el az optimális mértéket, másrészt a fekhely mérete nem növelhető szükség szerint, és nem teszi lehetővé adott esetben két fekhely kialakítását. További hátránya, hogy' ágyneműtartóként való használatakor az ágynemű csak fekhellyé való szétnyitásakor helyezhető bele vagy vehető ki belőle. A találmány által megoldandó feladat a fenti hátrányok kiküszöbölése és olyan, asztalként és fekhelyként egyaránt használható többcélú bútor létrehozása, amelynek méretei jól hozzáigazíthatók a mindenkori igényekhez és amely egyidejűleg két fekhely kialakítását is lehetővé teszi. A kitűzött feladatot a francia szabadalmi leírásban ismertetett típusú többcélú bútorból kiindulva azáltal oldottam meg, hogy az ülőke tartólába csuklókarokon keresztül, a vályúalakú törzshöz simuló helyzetbe billenthető módon van a lábrészhez csatlakoztatva, ahol a tartóláb a csuklókarra felütköző becsuklásgátló ütközőkkel van ellátva és a törzsre az ülőke tartólábának a törzshöz simuló helyzetét biztosító rögzítőelem van felszerelve, ezenkívül legalább az egyik fővázelem törzsében legalább egy kihajtható fekhelyhosszabbító van elrendezve és legalább ezen említett fővázelem asztallapjának belső tartományát egy a kihajtható fekhelyhoszszabbító alá csuklósán lebillenthető lap képezi. A találmány értelmében célszerű, ha a fekhelyhoszszabbító legalább az egyik fővázelem törzséből csuklósán kihajtható fémkeretes acélhálóként van kiképezve, amely különböző meredekségűre történő beállítását megengedő lánccal van ellátva, amely lánc másik vége a fővázelem törzséhez van csatlakoztatva. Ha a többcélú bútort két fekhellyé akarjuk átalakítani, ez esetben célszerű olyan fekhelyhosszabbítók alkalmazása, amelyek a fővázelem belső teréből csuklósán kihajtható, merevített tartólábban végződő és lényegében a törzs hosszúságának megfelelő hosszúságú lapos tartóelemekként vannak kiképezve. A fővázelem törzsei által alkotott belső tér por elleni védelme, illetve alsó lezárása érdekében előnyös, ha a két fővázelem lábrészei közé a fővázelemek törzsére egy középen és két szélén csukló vagy behajló záróelem van felszerelve. A többcélú bútor jobb gyakorlati alkalmazhatóságát, hosszabb élettartamát és esztétikus megjelenését segíti elő, ha az asztallapként kialakított nyúlványok külső szélső tartományai rugalmas és kopásálló ütközőfelülettel vannak ellátva. Szélesebb és kényelmesebb ülőfelületek kialakítása esetén célszerű az a találmány szerinti megoldás, ahol az ülőke ülőlapja a tartóláb mellé lebillenthetően van felszerelve. Végül a fekhelyek esetleges szétválasztásának biztosítására célszerű az a kiviteli alak, ahol a fővázelemek oldható csuklós kötéssel vannak egymással összekötve. A találmány további részleteit és jellegzetességeit kiviteli példák kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetem: az 1. ábra a találmány szerinti többcélú bútor távlati képe, asztallá összecsukott helyzetben, a 2. ábra az 1. ábra szerinti többcélú bútor oldalnézete, ugyancsak asztallá összecsukott helyzetben, a 3. ábra az 1. ábra szerinti többcélú bútor oldalnézete, fekhellyé szétnyitott állapotban, részben a törzs oldalfala nélkül, a 4. ábra a találmány szerinti többcélú bútor egy lehetséges változata oldalnézetben, asztallá összecsukva, az 5. ábra pedig a 4. ábrán látható többcélú bútor ololdalnézete, fekhellyé szétnyitott állapotban, két részre szétkapcsolva, a 6 ábra az 5. ábra szerinti fekhely összecsukott állapotban. Amint az az 1-3. ábrákon látható, a találmány szerinti többcélú bútor alaptestét két egymással szimmetrikus felépítésű és elrendezésű 1 fővázelem alkotja. Az I fővázelemek vályúalakú 2 törzsből, valamint ennek 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
