195395. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üszőborjak vegyszeres szarvtalanítására alkalmas kompozíció előállítására
195 395 2 A találmány tárgya, eljárás üszőboijak szarvtalanítására alkalmas kálium-hidroxid tartalmú, kompozíció előállítására. A jelenlegi nagyüzemi tartási módok miatt gyakoribb az állatokon keletkező mechanikai sérülés. Ennek megakadályozása szükségessé teszi a fiatal borjak szarvainak eltávolítását. A szarvakkal az állatok egymás testfelületein és tőgyein maradandó sérüléseket okozhatnak. A sérülések következménye az állatok gyakori megbetegedése, a tejhozam csökkenése, súlyosabb esetben idő előtti selejtezés, sőt kényszervágás, illetve elhullás lehet. Ezért kell a szarvakat az állatról eltávolítani. A szarvtalanítás felnőtt korban is elvégezhető, azonban ekkor már az igen drasztikus, mechanikai módszereket kell alkalmazni és az állat erősen megsínyli és nem ritkán kényszervágást eredményezhet. Ilyen eljárást ismertetnek a Motori Agric, Paris 1979. 2. sz. p. 33—35 cikkben is. Történhet azonban a szarvtalanítás elektromos árammal való kiégetéssel is (Schandl J.: Szarvasmarhatenyésztés, Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 1962. 39. oldal). Az ismertetett módszereknél kíméletesebb a vegyszerrel történő szarvtalanítás. Ez azonban csak néhány napos vagy hetes borjakon végezhető. Igen elterjedt a maróhatású, szilárd kálium-hidroxid rúddal való kezelés (Zycie Wet. Wars. 1977. 52. k. 11. sz. p. 329- 330). A vegyszeres szarvtalanítás során a maró, szilárd lúgokon kívül leginkább savakat, így füstölgő salétromsavat vagy triklór-ecetsavat alkalmaznak. A salétromsavas szarvtalanítás lehetőségét ismertetik az „Állattenyésztési Enciklopédia című könyv 2. kötetének 33. oldalán (Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 1971 ). Az ismertetett vegyi módszerek hátránya, hogy a maró hatású anyag könnyen az állat szemébe megy és az látáskárosodást okozhat, illetve a szarv helyén levő seb könnyen gyulladásba jöhet, elfertőződhet. A gyulladás, fertőzés fellépése pedig az állat fizikai legyengülését, tejhozamának csökkenését, súlyosabb esetben pedig kényszervágást eredményez. Az eddig felhasznált vegyi anyagok nemcsak az állatra nézve, hanem a kezelést végző emberre is veszélyesek lehetnek. A lúgpálcikák, illetve a savas anyagok a kezelő bőrére kerülve nehezen gyógyuló sebeket okozhatnak. Célul tűztük ki olyan vegyszeres szarvtalanítási eljárás kidolgozását, amellyel a fenti hátrányok elkerülhetők. Azt találtuk, ha nem szilárd kálilúg rúddal, hanem hidegen telített 55—58 tömeg%-os olyan vizes káliumhidroxiddal végezzük a szarvtalanítást, amelyet ampullába töltve szerelünk ki és a lezárt ampulla végére vattapamacsot és gézpólyát helyezünk — kíméletesebb kezelést tudunk végrehajtani. A különleges módon kiszerelt, hidegen telített kálilúg oldatot tartalmazó ampullával úgy végezzük a kezelést, hogy az ampulla vattával és gézpólyával borított végén az üveget össze Toppantjuk és a vattát, illetve gézlapot megnedvesítjük az oldattal. Az oldattal átitatott vattával és gézlappal kezeljük az állatot. Kísérleteink során azt találtuk, hogy igen kíméletes szarvtalanítást lehet végezni és a szarvtalanított bőrfelüo let gyulladását, fertőződését meg tudjuk akadályozni, ha olyan kompozícióval végezzük a kezelést, amely az 55—58 tömeg%-os vizes kálium-hidroxid oldat mellett még 0,1 — 1 tömegrész dodecil-alkoholt és adott esetben 0. 1.4 tömegrész kálium-tartarátot is tartalmaz. Ez az oldat kíméletes szarvtalanítást eredményez és használata esetén a gyulladás és a fertőzés veszélye gyakorlatilag megszűnik. A találmány szerint alkalmazott kiszerelési móddal pedig meg tudjuk akadályozni, hogy a szarvtalanító szer az állat szemébe vagy kezelést végző ember bőrére kerüljön. A találmány szerinti szarvtalanító szer ugyanis az előbbiekben ismertetett kiszerelésben először a vattát, illetve a gézpólyát itatja át és csak innen kerül az állat bőrére. A szarvtalanítást 5—6 napos korban végezzük el. Az iiszőboijút rögzítjük, azután mindkét szarvkezdemény körül ollóval lenyírjuk a szőrt. Ekkor a szabaddá vált bőrfelületen a szarvkezdemény lencsényi kis dudor formában kitapintható. Ezután a szarvtalanító folyadékot tartalmazó ampulla kúpos, vattás, gézzel körülvett végét megroppanjuk, majd az ampullában levő maró hatású oldattal átitatott vattás gézzel, az ampullát fogva, a szó'rtelen'tett bőrfelületet — főleg a kitapintott szarvkezdeménj t — alaposan bedörzsöljük. Egy ampulla 2 cm3-nyi tartalma két borjú szarvtalanítására is elegendő. A szarvtalanítás alkalmával ügyelni kell arra, hogy az oldat csak a szőrtelenített felületre kerüljön. A kezelt borjakat 2—3 napig elkülönítetten, egyedileg kell elhelyezni. A szarvkezdemények feletti bőrfelület bedörzsölése után az állat további kezelést nem igényel. Ar eljárás azzal jellemezhető, hogy 100 tömegrész 55—58 tömeg%-os vizes kálium-hidroxid oldatot 0,1—1 tömegrész dodecilalkohollal és adott esetben 0,1—4 tömegrész kálium-tartaráttal elegyítjük. A felhasználás célja a a szarvtalanító kompozíciót olyan üveg ampullákba 'öltjük, amelynek végét leforrasztás után vattaréteggel és gézpólyával vonjuk be. A találmány szerinti eljárás előnyei a következők: — Már 3—6 napos borjak kezelésére is alkalmazható. — Használatával a gyulladás, fertőzés veszélye elkerülhető. — Az állat számára kíméletes kezelést jelent. — A kezelőre nézve is ártalmatlan, mivel a szert nem kell kézzel érinteni. A találmány szerinti eljárással előállított kompozíciót az alábbi példákkal mutatjuk be. 1. példa Keverővei ellátott edényben elegyítünk 100 tömegrész 56 tömeg%-os vizes kálium-hidroxid oldatot és 0,2 römegrész dodecil-alkoholt. A homogenizált elegyből 2 cm3-nyi mennyiséget 5 cm3-es üveg ampullába töltünk. Az ampullát gázlánggal forrasztva lezárjuk. A lezárt ampulla kúpos végére vatta pamacsot tekerünk,amelyet gézl.ip pólyával borítunk. A külső borítást öntapadó ragasztó csíkkal rögzítjük. Az ampulla tartalma két borjú szar.lalanítására elegendő. 2. p élda Mindenben az 1. példa szerint járunk el, de a káliumhidroxid és dodecil-alkohol elegyéhez még 0,2 tömeg-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
