195377. lajstromszámú szabadalom • Eljárás erősáramu szabadvezetéki, valmint erősáramu kábeles vivőfrekvenciás összeköttetés átvitelitulajdonságainak javitására.
1 195 377 2 A találmány egy további kiviteli alakját valósítjuk meg, amennyiben egy 1 távvezeték két végpontja és a 2 leágazás között külön frekvencián úgy létesítünk összeköttetést, hogy a 2 leágazás állomásában a jövó' és a kilépőjel csatolására szolgáló 12 csatolószűrők közé kapcsolt 6 váltószűrővel a helyileg szükséges frekvenciát elválasztjuk a továbbmenőktől, és a továbbmenő jel útjába a 6 váltószűrő és a 12 csatolószűrő közé kapcsolt 3 fázistolóval egyenlítjük ki a végpontok között üzemelő összeköttetés jelének fázis - helyzetét (5. ábra). Ha a 2 leágazással nincs vivőfrekvenciás kapcsolat és a korábban említett frekvenciaválasztásra nincs lehetőség, úgy az üzemi fázisvezető felhasználásával, azt egy erősáramú szempontból nem terhelt 7 hangoló vezetékkel kiegészítve, majd egyik végén 8 hangolókapacitással összekötve létesíthetünk olyan zárókört, amely nagy impedanciát képvisel azokon a vivőfrekvenciákon, amelyeknek negyed hullámhossza megegyezik, vagy közeli a 7 hangoló vezeték hosszával. Ezen járulékos impedancia beiktatásával a 2 leágazás elhangolódik a kritikus csillapítást okozó hullámhossz értékektől (2. ábra). Az utóbbi feladat másik előnyös megoldása, amikor az üzemi vivőfrekvenciákra hangolt 4 zárószűrőket építünk a 2 leágazó vezetékbe. Ezt a megoldást különösen ott célszerű alkalmazni, ahol a 2 leágazáson lévő alállomás jelentős vivőfrekvenciás terhelést jelent. A beépített 4 zárószűrők nagy impedanciája a 2 leágazó vezeték csillapítását jelentősen növelik, ezáltal a visszavert hullámok hatását csökkentik. E 4 zárószűrők olyan légmagos — esetenként vasmagos — tekercsek, amelyek alkalmasak az erősáramú vezetéken átfolyó áramok elviselésére, de hangoló elemei a kapcsolási elrendezés miatt nincsenek -áramterhelésre igénybevéve (3. ábra). A felhasítások módjától és az igényektől függően a leírt eljárások kombináltan is alkalmazhatók egy távvezetéken belül. A rajzokon — ahol az elegendő az egyértelmű ábrázoláshoz — az erősáramú hálózat három fázisvezetőjéből egyet tüntettünk fel. Egy előnyös kiviteli alakként kiemeljük az 5. ábra szerinti megoldást, ahol egy nagyfeszültségű leágazásos távvezetéken létesített vivőfrekvenciás összeköttetés példáján ismertetjük részletesen az eljárást. Az egyik végponton a vivőfrekvenciás jelet a hálózat feszültségszintjének megfelelő szigetelésű, a frekvenciacsatoláshoz megfelelő kapacitású 5 csatoló kondenzátorral csatoljuk az 1 távvezetékre. A nem kívánt irányú terjedés korlátozására egy 0,05—2 mH induktivitású 4 hangolt zárószűrőt kapcsolunk a vezetékkel sorba,és azt az üzemi frekvenciasávban nagy impedanciára hangoljuk úgy, hogy a főtekercsen folyik a terhelés. Ezt legkönnyebben úgy érhetjük el, hogy a főtekerccsel párhuzamosan kapcsolunk egy kapacitást, amivel a vivőfrekvenciára hangoljuk azt. Ezáltal az átviendő nagyfrekvencia útjába egy jelentős impedanciát képviselő párhuzamos rezgőkör kerül, amivel azt le tudjuk választani, ugyanakkor a fenti induktivitásokhoz szükséges kapacitásértékeken 50 Hz-es terhelőáram a 0,05—2 mH-s induktivitáshoz képest több nagyságrendet képviselő impedancián keresztül csak elhanyagolható értékben folyik. Más összetettebb elrendezésekben is olyan kialakítást készítünk, hogy a hangolásban résztvevő egyéb tagok a főtekerccsel egy soros kapacitáson keresztül kapcsolódjanak párhuzamosan. Ilyen lehet például egy zárósávszűrő, amelynél a sávközépi frekvenciára hangolt főtekercsből és párhuzamos kapacitásból kialakított rezgőkörrel párhuzamosan kapcsolunk egy másik, de csillapított párhuzamos rezgőkört egy soros rezgőkörön keresztül, melyek mindegyikre a sávközépi frekvenciára van hangolva. Ugyanilyen csatolási elrendezést alkalmazunk a vezeték másik végén és 2 leágazás helyén is. A leágazás helyén az előbbiekben leírt 5 csatolókondenzátort a 12 csatolószűrő hangoló tagjaként alkalmazva alakítunk ki egy sávszűrőt, melynek vezetékoldali impedanciája illeszkedik az erősáramú vezeték kb. 400 ohm-os hullámimpedanciájához, míg a másik vége az alkalmazott 11 vivőfrekvenciás kábel 75, 100 vagy 150 ohm-os impedanciájára illeszt. A 12 csatolószűrő ezen ágába a 6 váltószűrő jellegű hatpólust kapcsoljuk, amely a leágazás alállomásába csatolt vivőfrekvenciát megfelelő csillapítással leválasztja a vezeték másik végébe továbbítandó jeltől. A 12 csatolószűrő jellemzően sávszűrő karakterisztikával rendelkezik, ahol áteresztő tartománya a 40—500 kHz-es sávba esik,és az 50—60 Hz-es ipari frekvenciákon igen nagy átviteli csillapítása van. Az ábra szerinti elrendezéssel elérhető, hogy az igen szigorú feszültségigénybevételi és biztonsági követelményekre csak az 5 csatoló kondenzátort kell méretezni. A továbbküldeni kívánt jel útjába egy állítható fázistolással rendelkező — a 6 váltószűrő és a 12 csatolószűrő impedanciájához illeszkedő — 3 fázistolót mint négypólust kapcsolva kapjuk a javasolt elrendezést. Ezen négypólus azzal jellemezhető, hogy 0-360 fok között 15-20 fok fázisszöggel változtatja a továbbítandó jel fázisát. A 3 fázistoló csatlakozik az előbb ismertetett csatolószűrő elrendezésre, így megtörténik a továbbítandó jel csatolása a nagyfeszültségű távvezetékre. A 3 fázistolóval a korábban ismertetett módon beállítjuk a csatolt jel fázisát az ugyancsak korábban ismertetett kívánatos értékre, és ezzel az üzembehelyezést elvégeztük. A 13 túlfeszültséglevezető a hálózati feszültséget meghaladó értékű lökések levezetésére szolgál. A 14 földelőkés biztonsági célt szolgál arra az esetre, ha a csatoláson munkát kell végezni. Ilyenkor ennek zárásával a csatolószűrő mindkét vége földpotenciálra kerül. A találmány szerinti eljárás legfőbb előnye, hogy alkalmazásával az inhomogén erősáramú hálózatokon is lehetőség van megbízható vivőfrekvenciás összeköttetés létesítésére. További előny, hogy alkalmazásával a korábban homogén szakaszokra bontott és ezáltal jelentős mennyiségű csatoló és szürőtagot igénylő 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
