195366. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy energiakörzetben lévő villamos fogyasztók időben és/vagy térben szabályozott és/vagy vezérelt rend szerinti villamos táplálására központilag, például hangfrekvenciásan, vezérelt üzemvitellel
1 195 366 2 hogy a találmány szerinti eljárással a villamos energia gazdaságosabban kerül felhasználásra, mivel a vezérlés alá vont fogyasztók a hagyományos táplálása során, bár többnyire hosszabb időn keresztül üzemelnek, de a felvett energiatöbbletnek csak egy része hasznosul, amit a mind hagyományos, mind találmány szerinti táplálásnál a 06 órakor történő kikapcsolásnál az egyező nagyságú terheléscsökkcnés igazol. Az ábrából egyértelműen kitűnik még, hogy a találmány szerinti eljárás esetén az energiafogyasztás napi eloszlása kedvezőbb, a csúcsidőszakban alacsonyabb, a völgyidőszakban pedig magasabb, és a körzet összenergia fogyasztása alacsonyabb és jobban hasznosul. A hálózat terhelése szempontjából azt állapíthatjuk meg, hogy a példakénti transzformátorkörzet esetében lényegében változatlan fogyasztótömeg azonos környezeti feltételek közötti táplálása esetén a hálózat terhelése egyenletesebbé válik. A fogyasztótömeg találmány szerinti táplálása esetére mintegy feleakkora terhelhetőségű hálózat elegendő, mint a hagyományos eljárással történő tápláláshoz szükséges, így egy meglévő hálózat esetében a fogyasztók találmány szerinti táplálása a korábbihoz képest mintegy 100 %-kal növeli a hálózat terhelhetőségét, illetve 100 %-kal több fogyasztó táplálását teszi lehetővé. Az ábrán vízszintes vonallal jelöltük a körzet transzformátorának a fogyasztók találmány szerinti táplálása esetére elegendő teljesítményét, amely transzformátornál időszakosan 20 % túlterhelés is megengedett. A találmány szerinti eljárás kétfajta, a fonóvíztárolók és hőtárolós kályhák mint vezérlés alá vont fogyasztók 5-5 fogyasztócsoportban történő, központi hangfrekvenciásán vezérelt üzemvitellel végzett táplálása esetén előnyösen egy-egy fogyasztócsoportba a vezérelni kívánt körzetenként ismétlődően a körzet minden egyes vezetéke terhelhetőségének 20 %-ával egyező összteljesítményű forróvíztárolót, illetve hőtárolós kályhát sorolunk. Ezáltal körzetenként tíz, egyenként a körzet minden egyes vezetékét névlegesen 20 %-ban terhelő fogyasztócsoportot hozunk létre. Központi hangfrekvenciásán vezérelt üzemvitel esetében minden egyes vezérelni kívánt körzeten belül az egy fogyasztócsoportba sorolt fogyasztók hangfrekvenciás vevőkészülékei ugyanazzal a címmel címezhetők. A címek körzetenként a körzetre utaló azonosító kódban különböznek egymástól. A 3. ábra egy ötbites,és a 4. ábra pedig egy hárombites vevőkészülék címzésére alkalmas kódtávirat felépítését mutatja olyan hálózat esetében, amelynél a hálózatra vegyesen van három- és ötbitcs vevőkészülék kapcsolva. A kódtávirat mindkét esetben 50, vételi oldalon impulzusként értékelt jel továbbítására lehetőséget adó ütemből áll. Egy adott feladatot, mint ismert, például egy adott működés kiváltását, stb., az egyes ütemekben érkező impulzusok jelenlétének és hiányának kombinációja határozza meg, így a címzés és a kívánt üzemre vonatkozó parancs adása aktív impulzusokkal történik, ami zavarjelek ellen nagy biztonságot nyújt. A kódtávirat egy hosszabb start impulzussal kezdődik, amelyet megfelelő szünetidő hagyásával követ az 50 ütem. A 3. ábrán ötbitcs vevőkészülék működtetéséhez kialakított kódtávirat felépítése látható. A start impulzust követő 1 — 10. ütemet magába foglaló első 1. ütemcsoportjában kiadott jeljelhiány kombinációval az energiakörzetnek a vezérelni kívánt fogyasztókat magábafoglaló főtápponti körzetét, tápponti körzetét vagy akár kisfeszültségű transzformátorkörzetét határozzuk meg, illetve az adott körzeten belül elhelyezkedő összes vevőkészüléket címezzük, amely körzetben kívánunk fogyasztócsoportot be- vagy kikapcsolni. A második, 20 ütemet magába foglaló II. ütemcsoport első felében, példánknál a 11-20. ütemben kiadott egy jel és a többi helyen jelhiány kombinációval a kijelölt főtápponti körzeten belül az elvégzendő funkciót végrehajtó berendezésekhez (készülékekhez) hozzárendelt vevőkészülékeket, így az egyik, illetve a másik vezérelt fogyasztócsoportba tartozó fogyasztók kapcsolását ellátó vevőkészülékeket címezzük. A második II. ütemcsoport második felében, példánknál a 21—30. ütemben kiadott két jel és a fennmaradó helyen jelhiány kombinációval az előbbiekben meghatározott főtápponti körzeten belül egy hőtárolós kályha alkotta fogyasztócsoportot, vagy egy forróvíztárolók alkotta fogyasztócsoportot jelölünk ki. A harmadik III. ütemcsoport 20 ütemet foglal magába. Ezen ütemcsoporton belül kiadott jel-jelhiány kombinációval határozzuk meg az előző ütemek során kijelölt vevőkészülékek útján elvégzendő funkció megindítását vagy befejezését, továbbá az ötbites és hárombites vevőkészülékek működtetésének szétválasztását. Ez utóbbinak megfelelően az ötbites vevőkészülékek működtetéséhez csak a 31-35. ütemben és a 41—45. ütemben kiadott jel-jelhiány kombinációt használjuk, a 36-40. és 46-50. ütem ötbites vevőkészülékek vezérléséhez tiltott. A 31-35. ütemben kiadott jelkombinációval, melyet az ábrán egy szaggatott vonallal berajzolt impulzussal szemléltetünk, a vevőkészülékkel kikapcsolásra vonatkozó utasítást közlünk, vagyis a vevőkészülékek útján a fogyasztócsoportbeli fogyasztók táplálását kikapcsoljuk, a 41—45. ütemben kiadott jelkombinációval, melyet az ábrán egy folyamatos vonallal rajzolt impulzussal szemléltetünk, a vevőkészülékekkel bekapcsolásra vonatkozó utasítást közlünk, vagyis a vevőkészülékek útján az illető fogyasztócsoportbeli fogyasztó táplálását bekapcsoljuk. A 4. ábra hárombites vevőkészülékek címzésére szolgáló kódtávirat felépítését mutatja. Az ötbites címzéssel összhangban az első, 1 — 10. ütemet magába foglaló 1. ütemcsoportban kiadott jel-jelhiány kombinációval az energiakörzetnek azt a főtápponti, tápponti vagy kisfeszültségű transzformátor körzetét határozzuk meg, amelyben lévő fogyasztócsoportokat kívánjuk táplálni. A második, 11-30. ütemet magúba foglaló II. ütemcsoportban kiadott jel-jelhiány kom5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
